Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Pengabdi Setan (Satan’s Slaves / 2017)

Indonéz kísértethistória

2019. január 05. - -Britpopper-

mv5bntg3zjlkmgutnwywzc00mgqxltkxmwqtntkwnjg5ndlmnddjxkeyxkfqcgdeqxvymzyzotyxnzm_v1_sy1000_sx700_al.jpg

Tavaly nálam egyértelműen a Hereditary lett az év horrorfilmje, amihez az indonéz Pengabdi Setan eléggé hasonlatos. Itt is adott egy család, majd egy váratlan haláleset - Ari Aster filmjével ellentétben nem ezzel nyitunk, kicsit később következik be -, majd még egy tragédia, és hamar előbukkannak a paranormális, megmagyarázhatatlan jelenségek is. A család egyedül ápolja a valaha szebb napokat megélt egykori énekesnő nagymamát, aki mostanra egy beszélni képtelen, magatehetetlen, ágyhoz kötött beteg lett. Ha bármit szeretne, csupán megrázza kicsiny fém csengőjét és ebből a család többi tagja már tudja, hogy menni kell segíteni. Aki valaha is ápolt otthon beteget, az pontosan tudja, hogy bármennyire is nemes cselekedet mindez, egy idő után nyűggé válhat. A Pengabdi Setan szépen reflektál erre: a család nagyon szereti a nagymamát, mindent megtesznek érte, de halálára mégis fel vannak készülve. Igen ám, de a mama másnap visszatér a túlvilágról és kezdetét veszi a rémálom.

301098_1526374352_3118.jpg

A Pengabdi Setan a Hereditary és a The Conjuring filmek által kitaposott ösvényen halad, azaz a nyomasztó hangulatra és a minél váratlanabb ijesztgetésekre építkezik. És az az érdekes, hogy mindez működik: a film valóban félelmetes, telis-tele van jobbnál-jobb jumpscare jelenetekkel, holott egy ismeretlen indonéz műről van szó. Kapásból tudnám említeni például a nagyobbik fiú, Tony kapcsolódó jelenetét, kinek szokása volt a beteg nagymama hajának fésülése. Már rögtön a temetést követő második éjjelen a jól ismert csengő hangjára lesz figyelmes és lassan egy rekedtes, suttogó hang kúszik mellé a sötétbe: "Tony...Tony...Tony..." A srác hallgatózik, de senkit nem talál a szobában. Ekkor a kamera hirtelen elmozdul a sarokba, ott egy torz árny áll és üvölti: "FÉSÜLD MEG A HAJAM!!!" Jumpscare, de veszettül jól működik. És a film tele van hasonlókkal, amik miatt ijesztgetések terén simán odatehető James Wan, avagy Mike Flanagan filmjei mellé, tényleg kisujjból kirázza ugyanazt a színvonalat.

1e8ee7dc-ff92-4e11-a4d7-c11db31250fb_169.jpg

Negatívuma inkább az ismeretlen szereplők - főként a gyerekek! - játékában és a végkifejletben keresendő, utóbbi pedig sajnos igen jelentősen lehúzza az élményt. A kísértethistóriának induló Pengabdi Setan valahol a felénél behoz egy szektás szálat, majd az utolsó harmadára átcsap abszolút B-kategóriás agymenésbe. Nem szeretnék spoilerezni, de a remekül felépített szellemes / démonos vonalat szinte teljesen lerombolják néhány nettó baromsággal. Ha ezen az utolsó 20-25 percen túl tudunk lendülni, akkor viszont kapunk egy remek indonéz horrorfilmet, ami a manapság futószalagon érkező hollywood-i tucathorrorok (Slender-man, The Nun és társaik) között annyira üdítően hat, mint egy palack hideg ásványvíz a sivatag kellős közepén. Lassan építkező, fordulatos horror lett, mely a muszlim hitvilágnak köszönhetően egy egészen új oldaláról mutatja be a démoni megszállás következményeit. Kicsit hasonló, mint az Under the Shadow volt 2016-ban, dzsinn helyett azonban itt a visszatérő holt lelkek jelentik a probléma forrását. És ez az oldala tökélesen működik a filmnek, nem győzöm dicsérni mennyire jól oldották meg, mennyi feszültséggel töltötték meg az ijesztgetős jeleneteket! Kedvencem például mikor a kvázi főszereplő lány Kiri (Tara Basro - Killers) az éjszaka közepén felkelve hangokat hall, ezért bemegy a nagymuter szobájába, aki háttal neki az ablaknál áll. Kiri közelebb megy, de rápillant az ágyra, ahol valójában fekszik a mama és halálra rémült arccal mutogat az ablak felé. Kiri visszanéz az ácsorgó alakra, aki immár egyenesen rá mered és torz arcából egyértelműen kivehető, hogy nem evilági lény.

img_6519.jpg

Sikerült a filmnek még meg is lepnie, ugyanis a végére kapunk egy szép nagy csavart a gyerekekkel kapcsolatban és tényleg csak az utolsó fél óra az, ami kicsit lehúzza a színvonalat - persze ez is ízlés dolga, lehet hogy valakinek épp ez fog tetszeni benne -, de összességében a Pengabdi Setan korrekt horrorfilm lett, jó történettel, az európai ízlésvilághoz igazított rémisztgetésekkel és fordulatokkal. Joko Anwar rendező ügyesen felmondta a leckét, a film pedig a nemzetközi vetítéseknek és megjelenéseknek hála már 16,2 millió dollárt hozott a konyhára, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikeres alkotásról van szó. Azonban hogy szerintetek jogos-e a hype, azt döntsétek el magatok azzal, hogy megnézitek a filmet.

Értékelés: 7/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr2714537480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.