Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Climax (2018)

Drogprevenciós tébolyda

2019. február 27. - -Britpopper-

1000x1424_movie15608postersclimax-taiwan.jpg

Gaspar Noé még mindig az egyik legizgalmasabb rendező manapság, aki ha új filmmel jelentkezik, akkor abban biztosak lehetünk, hogy vagy egy totális káoszba forduló drogos tripre (Enter The Void), vagy a különféle emberi kapcsolatokat a hideg boncasztalon darabjaira szedő, polgárpukkasztó drámára (Irréversible, Love) van kilátás. Legújabb filmje, a Climax nem kapott különösebben nagy hírverést, valamiért mellettem is simán elment, csak mikor már kinn volt pár hónapja, akkor találtam rá kíváncsiságból, mert az előzetest láttam, tetszett is, a filmet dettó vártam, de egyszerűen annyira nem kapott hátszelet itthon, hogy meg is feledkeztem róla. Aztán csak eljutottam odáig, hogy megnézzem végre.

mv5bymqwnzg3nditngu3nc00ymi0ltk5mtetnzq5ytniy2q4otjixkeyxkfqcgdeqxvyntc5otmwotq_v1_sy1000_cr0_0_1384_1000_al.jpg

Bár filmjei eleve rettenetesen életszagúak, a Climax ténylegesen a valóságból merít: a történet 1996 telén esett meg Franciaországban. Egy világtól elzárt, távoli táncstúdióban járunk, ahová egy csapat táncos érkezik próbálni, és persze partizni. Az események azonban kész pokolraszállássá válnak, mikor valaki LSD-t kever a felszolgált italba, és mindenki olyan durva pszichedelikus tripet kezd átélni, hogy a feje tetejére áll az egész világ, a barátságok felbomlanak, a táncosok egymás ellen fordulnak, a tettlegességig fajuló viták közepette pedig már vér is fog folyni. Szörnyen intenzív a film, amint az LSD elkezdi megtenni hatását, és felpörögnek az események, úgy kezdünk mi is elveszni a téboly végeláthatatlan útvesztőjében, miközben a hangfalakból ütemesen zeng Aphex Twin (Windowlicker), a Daft Punk (Rolling & Scratchin'), a Soft Cell (naná, hogy a Tainted Love), vagy épp Giorgio Moroder (Utopia), de az Angie a The Rolling Stones-tól sem ütött még ekkorát fináléban. A zenei felhozatal izgalmas, és remek alapot szolgáltatnak az őrület felé vezető, droggal kikövezett úton, amihez Noé kedvenc operatőre, Benoit Debie ismét parádésan asszisztál: a kamerakezelés tökéletes, a táncok és az egy snittes jelenetek annyira szépen vannak fényképezve, hogy ilyet csak a legnagyobbak tudnak. Én személy szerint már csak a fényképezés és a koreográfia miatt is simán odailleszteném a filmet 2018 másik nagyszerű filmje - mely témájában is hasonló, sőt, itt utalást is kapunk rá egy VHS kazetta formájában - a Suspiria remake mellé.

vvav4petc7sdr3vzutngsz.jpg

Ahogy a Love, úgy a Climax sem kapott forgatókönyvet, a szereplőknek improvizálniuk kellett, viszont ezt kifejezetten jól oldották meg. A színészek valódi táncosok, akiket főként YouTube-ról válogattak össze. Egyetlen nagyobb név közülük csupán Sofia Boutella (Atomszőke, A múmia, Hotel Artemis), akinek viszont van a filmben egy annyira zseniális, LSD-mámorban úszó szóló jelenete, hogy az valami elképesztő. Egyébként mindenki egytől-egyig teljesen természetesen viselkedik, még a 8-9 éves forma kisgyereken sem lehet látni, hogy egyetlen másodpercre is zavarban lenne a kamerától, ami szép teljesítmény. Ha Gaspar Noéról van szó, akkor az ember elsősorban arra kíváncsi, hogy vajon már megint mivel botránkoztat meg ez a bajszos provokatőr? Az Irréversible kimaxolta a nemi erőszak fogalmát - mondjuk ott a poroltóval történő fej szétverés sem volt semmi! -, az Enter The Void egy vagina belsejéből mutatta be a szexet, de Noé kevésbé ismert első filmje, az I Stand Alone is bővelkedett megbotránkoztató jelenetekben, sőt, ott  figyelmeztetett is a film a kegyetlen végkifejlet előtt egy felirattal, amely szerint harminc másodpercünk van elhagyni a mozit, mielőtt olyasmi jönne, amit tényleg nem szeretnénk látni - és sajnos jött is.

climax.jpg

Itt nagyon nagy durvulásra azért nem kell számítani, bár néha a Climax sem finomkodik (lásd: a terhes lány viszontagságai), de nem fogunk nyakig merülni a mocsokban, ez most nem egy provokatívnak szánt alkotás, tele olyan jelenetekkel, mint például a Love 3D-ben az arcunk felé repülő spermája, vagy valós szexjelenetei. Nem, a Climax azt mutatja be, hogy mi történik akkor, ha egy pszichedelikus drog megfertőz egy partit, az elfojtott érzelmek felszínre törnek, az indulatokat és a szexuális vágyakat pedig nem tudják többé kontrollálni. Minden elemében tökéletes film, amiben Noé megint megcsavarja a szerkezetet, hiszen egyből a befejező jelenettel nyit, a film címét csak a legvégén írja ki, de a szereplők neveit is csupán az első fél óra után (!) láthatjuk. Azt nem mondom, hogy a Climax jobban tetszett, mint az Irréversible, vagy az Enter The Void, viszont sokkal jobban tetszett, mint az izzadtságszagú Love. Ha legalább 3-4 évente kapunk egy hasonló filmet Noétól, én már elégedett leszek.

Értékelés: 9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr6914656745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.