Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Átkozottak erdeje: Darkwood (PS4) teszt

2019. május 24. - -Britpopper-

capsule_616x353.jpg

Még mindig nagyon nagyot mennek a különféle túlélőjátékok, melyekben a craftolás és a jóval táposabb lényekkel szembeni, szinte esélytelen konfrontáció alapelemnek számítanak. A Darkwood már 2017-ben megjelent PC-re, nemrég azonban kapott egy konzolos portot is, amire én személy szerint nagyon kíváncsi voltam. Nem játszottam az Acid Wizard stúdió horrorjátékával korábban, csupán akkor futottam bele a Darkwood nevébe, amikor több portál is lehozta, hogy a fejlesztők maguk tették fel torrentre a kész játékot. Most azonban itt a konzolos verzió, lássuk, miféle borzalmakat tartogat nekünk ez az elátkozott erdő!

916095-darkwood-windows-screenshot-examining-the-surroundings-early.jpg

Valamikor az 1980-as évek végén járunk (találtam egy fotót, amin '85 volt a dátum, szóval akkortájt) és vélhetően Lengyelországban, de legalábbis valahol Európa eldugottabb, elmaradottabb részén. Itt található a Darkwood nevű sötét erdő, mely konkrét falvakat kebelezett be és zárt el a külvilágtól. Olyasféle gyilkos mérget termelő gombák nőnek a fák között, melyek spórái megfertőzik az embereket és állatokat egyaránt. Kijutni szinte lehetetlen, ám főhősünk mégis jó úton halad, hogy sikerüljön neki a szökés – legalábbis eleinte úgy tűnik. A prológusban még nem őt, hanem egy orvost (sebészt?) alakítunk, akivel megismerhetjük a játék irányítását és alapvető túlélési technikáit. Nincs az egész túlbonyolítva: ha szaladunk, akkor értelemszerűen fáradunk, szóval érdemes az erőnlétünkre odafigyelni. Ha sebződünk, avagy mérgesgombára lépünk, akkor kötszert, illetve ellenanyagot kell bevennünk, különben a HP értékünk jelentősen csökken. Ha támadni szeretnénk mondjuk közelharci fegyverrel, akkor előbb célra kell tartanunk és lendületet kell vennünk, majd csak utána odacsapnunk. Ez jópofa, lőfegyvereknél pedig a célzás alatt folyamatosan szűkül a látószög, ergo minél tovább tartunk célra, annál pontosabb – és halálosabb! – lövéseket adhatunk le! Adott egy inventory, amiben cipelhetünk megadott számú tárgyat, viszont a menedékhelyünkön is található egy chest, amibe pedig pakolhatunk különféle összegyűjtött holmikat, illetve itt craftolhatunk is a workbench segítségével ezt-azt.

darkwood_05.jpg

A craftolás fontos eleme a játéknak, hiszen az alap kötszeren kívül sokszor igen jól jön a mérgezés elleni ellenanyag, a kézitusához kellő szöges deszka, vagy épp a lockpick, amivel lezárt ládákat és ajtókat törhetünk fel. A Darkwood legfontosabb központi helyszíne azonban nem is az erdő, hanem maga a menedékhelyünk lesz. Ide kell visszatérnünk napnyugtakor, hiszen az erdő rémségei az éj leszállta után vadászni indulnak, és ha bejutnak hozzánk, akkor szinte nullára redukálódik a túlélési esélyünk. Ez remek játékmenetbeli ötlet, így ha nappal portyára indulunk értékes loot szerzése céljából, estére mindig vissza kell térnünk a házunkba. Egyrészt a fontosabb cuccaink is itt vannak (a már említett chest és workbench, de a sütőnél kotyvaszthatunk a skilljeinkhez kellő főzeteket is), illetve a kinti fészerben áll egy generátor, amit meg egyáltalán nem árt bekapcsolni az éjszaka eljövetelekor, hogy némi fényforráshoz jussunk a házon belül. Ez már csak azért is fontos, mert a teljes sötétségben pillanatok alatt elkaphatnak a lidércek, a fényt viszont elkerülik – a hús-vér dögöket viszont ez sem riasztja vissza! Menedékünk eleinte szörnyen leharcolt állapotban van, szóval elsődleges feladatunk ennek helyreállítása lesz. Craftolhatunk deszkákat és szögeket egyaránt, amikkel bedeszkázhatjuk az ablakokat. Kirakhatunk medvecsapdákat, a kóborló rémségek ellen, végszükség esetén pedig még a mozgatható szekrényeket is odatolhatjuk az ajtók elé, ha nagyon be akarnának jönni az odatévedt hívatlan vendégek.

darkwood_11.jpg

darkwood_09.jpg

A Darkwood hangulata kegyetlen erős. Eleve végig rád nehezedik a nyomasztó érzés, hogy ha kinn is vagy a házon kívül, akkor sem maradhatsz túl sokáig, mert amint narancs színűre vált a kép (azaz megy lefele a Nap), egyből iszkolhatsz is haza, hiszen ha a sötét éj odakinn talál, akkor véged. Így sem biztos, hogy túléled az éjszakát, de a házban legalább több esélyed van rá. Igen ám, de közben haladni kéne a sztorival is, meg szerezni különféle cuccokat – a deszkákhoz fát, a generátorhoz naftát, és így tovább –, melyekért mind ki kell menni az erdőbe és felfedezni újabb és újabb területeket. A térkép random generált minden újrajátszáskor, azonban becsapós, hiszen bár előhívható egy map, azon nem látod, hogy épp hol vagy, csak akkor jelez téged vörösen, ha egy fontosabb helyszínnél jársz éppen. Ha csak szimplán az erdőben kóricálsz a fák között, akkor nem jelez semmit és bizony így könnyen eltévedhetsz. Szerencsére igen sűrűn követik egymást a kisebb-nagyobb jelentős helyszínek, kezdve egy leégett háztól a kidőlt oltáron át egészen a bányákig. Feladatod – már a túlélésen kívül –, hogy megtaláld a dokit, aki a játék elején elkapott. Bizony-bizony, a prológus után ugyanis immár új főszereplőt kapunk, a korábban már említett, éppen a szökése finishében lévő Idegent (The Stranger néven fut), aki ájultan fekszik az erdő közepén, mikor a doki rátalál, és a zsebében egy kulcs lapul, ami a bányák kacskaringós járatai végén nyithat egy bizonyos fémajtót. Na, ezt a kulcsot a doki jól elveszi, cserébe még rendesen el is ver bennünket, aztán ugrunk az új főhősre, és annak rendje s módja szerint kiszabadulunk fogságunkból, hogy a doki után eredhessünk, aki addigra már ki tudja merre jár. Hiszen mi is van pontosan az ajtón túl? A szabadság vagy a pokol kilencedik bugyra? Senki sem tudja biztosan.

darkwood_01.jpg

Új nap kezdetén bratyizhatunk a fel-feltűnő csuklyás árussal – vagy később a farkas-fejű de ember-testű – másikkal és mehet a trade nagy üzemben: érdemes eladni mindent, amit nem tudunk hasznosítani, és virulhat a fejünk, ha korábban találtunk az erdőben itt-ott fellelhető csillogó-követ (shiny stone), mert az bizony sokat ér, sok cuccot behúzhatunk érte. Én elsődlegesen mindig naftát vettem (ezt kannánként tárolja a játék), mert egyrészt a generátorba rendkívül fontos, másrészt a ház melletti, deszkák előállításához szükséges körfűrész is csak benzinnel működik. Üzemanyag tehát mindig legyen raktáron, aztán ha már kellően bedeszkáztuk a házat és bespájzoltunk fontosabb dolgokból, akkor lehet rámenni a workbench fejlesztésére, majd a fegyverek és lőszerek készítésére. Ez nem fog egyik napról a másikra menni, türelem kell hozzá, de kellő kitartással és merész portyákkal pár játékbeli nap (hét?) alatt eljuthatunk erre a szintre. Az erdőben azért csak óvatosan haladjunk, hisz zseblámpánk fénye csak az előttünk álló területet világítja meg, szóval ha mondjuk kutyaugatást hallunk a hátunk mögül, akkor inkább ne forgolódjunk, csak szimplán szaladjunk tovább. Persze ezzel sem árt vigyázni, hisz bármikor rátaposhatunk véletlen egy mérgező gombára (fehér színűek és nem szüretelhetőek!), úgyhogy kerüljük a kapkodást. És az időt jelző órát is szerezzünk minél előbb, már csak azért is, hogy ne épp akkor érjen minket a naplemente vöröses fénye, mikor nagyban lootolunk valami creepy épület közepén.

apps_44530_13952232406524200_41baac0a-437c-4153-a015-4169ae9c3139.jpg

A Darkwood látványvilága valami egészen elképesztően nyomasztó és borzalmas: lépten-nyomon belefutunk megcsonkított tetemekbe, fejükön szarvas aganccsal rohangáló, meztelen őrültekbe, rituálék és kegyetlen gyilkosságok helyszíneibe, hogy a felvehető tárgyak és fotók rettenetes háttértörténetéről már ne is szóljak. Ha a 2Dark volt a Szerb film, akkor a Darkwood maga a Mártírok. Groteszk lények járják az erdőt, éjjel pedig az egész sokszorozódik, a nyomasztást az elviselhetetlenségig tolják ki a random kinyíló ajtókkal, furcsa zörejekkel, kaparászásokkal és neszezésekkel. A harmadik vagy negyedik éjszakámon történt, hogy magától kinyílt a konyha mellett ajtó, ami a hálószobába vezet. "Én nem dőlök be neked, ördögi teremtmény!" – harsogtam a tévének, ám ekkor a hálószoba sötétjéből valaki megszólalt: "Haza akarok menni..." Kíváncsiságom erőt vett rajtam, és átlopakodtam a szobába, ahol aztán a kis elektromos lámpa felkapcsolása után egy kísértetet láttam az ágy szélén ülni és magában beszélni. Tele van ilyen momentumokkal a Darkwoood, a legijesztőbb pedig, amikor az éjszaka teremtményei tényleg be is jutnak a házba, mert mondjuk elfelejtettük rendesen eltorlaszolni az ajtót. Ilyenkor azon kapjuk magunkat, hogy hirtelen kiugrik a sötétből egy rémalak és darabokra tép – itt garantáltan frászt kapunk majd minden alkalommal. A zene remek, kellően sejtelmes és vészjósló, az irányítás előzetes aggodalmam ellenére szerencsére a DualShock 4 kontrollerrel is abszolút kézre áll, egyedül talán a picit hosszú töltési időt tudnám felróni negatívumként, de ez már csak szőrszálhasogatás lenne.

1483435714-3509029149.png

Ha létezik tökéletes túlélőhorror, akkor a Darkwood maximálisan jogosult erre a titulusra. Horror-rajongóként hatalmas élmény volt számomra a kalandozás ebben az elátkozott erdőben, melynek kidolgozása egyszerre juttatta eszembe az Ideglelést, a Rítust, a Boszorkányt, a 2015-ös The Hallow című ír horrort, illetve H. R. Giger, sőt, H. P. Lovecraft munkásságát is. Az atmoszféra olyan sötét, mint egy vödör kátrány, és igazság szerint pont úgy ragad is rád, mint egy vödör kátrány, mert olyan szinten elvont és borzalmas néha, hogy az már-már elviselhetetlen módon bassza szét az ember lelkét. A túlélősdi része pedig nagyszerűen lett implementálva, nehéz mivolta ellenére is leköt és ösztökél arra, hogy csak még egy napot csinálj meg, csak még erre az új helyre nézz el felfedezés és loot céljából, csak még ezt meg azt craftolj le a későbbi portyákhoz. Játszatja magát a Darkwood, közben pedig észre sem veszed, hogy mennyire szétgyilkolja a lelkedet. Én az első alkalommal instant beletettem 4-5 órát otthon, kora nyári délutáni napfényben, és utána vissza kellett térnem kicsit a Jupiter & Mars aranyos delfines pancsolásához, mert annyira megviselte az idegeimet a gyilkos erdő, annak lakói, és azok történetei. Szóval nem állítom, hogy mindenkinek instant ajánlható lenne a Darkwood, azonban aki csak egy kicsit is felkapta a fejét a cikkben olvasottakra és/vagy a csatolt képekre, az mindenképp tegyen vele egy próbát, mert a Resident Evil 2 remake mellett ebben az évben a horror zsánerben eddig ez a kis indie gyöngyszem képes a leghatásosabban átadni a borzalmakat. Csak aztán bírjuk idegzettel!

ÉRTÉKELÉS: 9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr9614854606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.