Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Story of a Gladiator (PS4) TESZT

Lássuk, ki ennek az arénának az igazi bajnoka!

2019. december 16. - -Britpopper-

story-of-a-gladiator.jpg

A 2D-s beat ’em up játékok sosem mennek ki a divatból, és ennek a megállapításnak ékes példája lehet a nemrégiben megjelent Story of a Gladiator is. Hősünk a Russel Crowe –féle filmből ismerős alapsztorival rendelkezik, azaz családját megölik, faluját lemészárolják, ő maga pedig kénytelen elbujdokolni, majd borszagú bordélyok mélyén tervezni vérszomjas bosszúját. Rómában félrészegen tántorogva egyszer csak szembe találja magát a gladiátor-viadalokkal és máris új értelmet nyer élete: beáll ő maga is gladiátornak. A történet nincs túlgondolva, semmiféle kiképzést vagy gyakorlómódot nem kapunk, első alkalommal rögtön bedobnak minket az arénába egy fa karddal, aztán vagy túléljük, vagy sem – a közönség mindkét esetben jól fog szórakozni. Az  irányítás sincs túlbonyolítva: az iránygombokon túl eleinte csak a támadásra és a védekezésre korlátozódik, bár később skill-pontok fejében kioldhatunk még futást, bukfencezést, parry-t és speciális támadásokat is (megnyugodhatnak a 300 rajongók, van benne Leonidas –féle rúgás is!). Célunk, hogy minden viadalon mi legyünk az utolsók, akik állva maradnak, amit három arénában, a világ három pontján (Görögország, Afrika és Róma) tehetünk meg. Minden küzdelem után visszatérhetünk a márvány térkövekkel és szőlőlugasokkal szegélyezett római utcákra, ahol különféle boltokban verhetjük el az összeszedett aranyainkat, a shopkeeperek legnagyobb örömére.

Tovább

Vérfrissítés: American Horror Story: 1984

american-horror-story-1984-poster.jpg

Az American Horror Story című sorozat mindig is nagy kedvencem volt, sőt, ezen blogon tárgyalt első két évadja a mai napig ott van a legolvasottabb cikkeim között. Jelzem, a Murder House és az Asylum évadok tényleg kiállták az idő próbáját, és a feketehumorral jócskán átitatott sorozat egyetlen szempillantás alatt lopta be magát nagyon sokak szívébe. Én magam nagyon nehezen tudnék dönteni, hogy a kettő közül melyik is volt a jobb, de a már-már szürreális jelenetei miatt inkább az Asylum felé hajlok, noha a Murder House is egyértelműen hozott rendkívül emlékezetes pillanatokat. Ellenben sajnos a Covennel egy kissé leült a széria. Noha a boszis vonal nagyon tetszett, és öröm volt viszontlátni a régi szereplőket is (bár Evan Peters „csak” egy szimpla zombit alakított), a végére teljesen elveszített az évad, és a gyatrán, kapkodva elvarrott történeti szálaknak hála (lásd: boszi-vadászok) igyekeztem minél előbb elfelejteni. A cirkuszos Freak Show és az egészen elvont Hotel már sokkal jobban tetszettek, utána azonban rendkívüli mélyrepülésbe kezdett az AHS.

Tovább

Scary Stories to Tell in the Dark (2019)

Lidérces mesék éjszakája

mv5bnjnim2e3nditngu5ns00n2uwltk2ywitzwrmmgflnjjhyze3xkeyxkfqcgdeqxvyotq5mtiwmjm_v1.jpg

"Nem tudok aludni - suttogta fülembe, mikor bemászott mellém az ágyba. Fázva ébredtem, azt a ruhát ölelve, amiben eltemettük..."

Közeledik a Halloween, érkeznek szépen az erre az ünnepre szánt horrorfilmek is a mozikba, online filmszolgáltatókhoz, vagy egyenesen lemezre. A Scary Stories to Tell in the Dark (itthon: "Lidérces mesék éjszakája") talán a legfelkapottabb ilyen alkotás mind közül, mert igen szép hype előzte meg - hiába no, a jó öreg Guillermo del Toro neve mindig garancia egy kis borzongásra! -, és éppen ideális volt Halloween tájékára időzíteni, hiszen akkor amúgy is mindent eluralnak a kísértetek meg az élőholtak.

Maga a film is Halloween idején kezdődik, mégpedig 1968-ban, egy Mill Valley nevű kisvárosban. Három jóbarátot (Stella, Auggie és Chuck) ismerhetünk meg, akik összetűzésbe keverednek az egyik helyi kiafaszagyerekkel, Tommyval, majd némi fogócska után egy autósmoziban (ahol épp a Night of the Living Dead megy!) belefutnak Ramónba, a besorozás elől bujkáló srácba. Miután elcsendesedett a helyzet, a kis csapat Stella ötletén felbuzdulva elindul meglátogatni egy régóta elhagyatott, és az enyészet martalékává vált öreg házat, melyről a helyiek azt tartják, hogy elátkozott. Hőseink a legnagyobb természetességgel törik fel a zárat az éjszaka közepén, és lépnek be egy olyan épületbe, ahol még az Addams-család is kétszer meggondolná a beköltözést. A ház ugyanis korábban a Bellows-família tulajdonában állt, Sarah Bellows pedig állítólag gyerekeket ölt meg, és vérükkel írta meg híres könyvét, melybe válogatott horror-sztorikat gyűjtött. Mit ad isten, Stella véletlenül rá is lel erre a könyvre egy titkos szobában, onnantól kezdve pedig vészesen felgyorsulnak az események, a könyv ugyanis saját magát írja, és minden egyes új történet kapcsolódik valamelyikükhöz.

Tovább

Midsommar (2019)

Fülledt nyári éjszakák

mv5bmzqxnzqzotqwm15bml5banbnxkftztgwmdq2ntcwodm_v1.jpg

Mikor a tökéletes tisztaságot szimbolizáló, vakítóan fehér sziklákkal teli tájon szabályosan cafatokra zúzzák szét egy ember fejét méretes kalapáccsal, már tudhatjuk, hogy Ari Aster megint megcsinálta az év egyik legerősebb - egyben legnehezebben értelmezhető és egyben legkevésbé befogadható - horrorfilmjét. Pedig a Midsommar (Fehér éjszakák) jóval messzebb áll a horrortól, mint tavaly a Hereditary (Örökség), ugyanis a gore jelenlétén kívül kvázi semmi sem utal a műfaj jellegzetességeire, noha alapjaiban mégis egyaránt merített inspirációt A vesszőből font ember-ből és A texasi láncfűrészes mészárlás-ból. Itt már ne várjunk elszórt jumpscare-jeleneteket, mint Aster előző remekművénél, ahol Peter a legdurvább manifesztálódott rémálmoknak volt kitéve, lásd: Charlie jelenése a sötét szobában, vagy Annie ámokfutása a film végén. Nem, a Midsommar semmi ilyesmivel nem kecsegtet, éppen ezért lehet csalódás azok számára, akik pusztán a rettegés átélése miatt néznék meg.

midsommar-opening-mural-e1564321283501.jpg

A Midsommar teljes mértékben Dani (Florence Pugh) személyes kálváriájáról szól, noha a legnagyobb tragédiát - azaz családja elvesztését, ami gócpontja is egyben a további cselekménynek - már rögtön a film elején átéli. Ezért mikor úgy dönt, hogy Christian (Jack Reynor) invitálására csatlakozik a baráti társasághoz és együtt utaznak el Svédországba, már egy megtört, a belső démonaival küzdő lányt láthatunk. Egy, a városi szemek elől jól eldugott kis faluba érkeznek meg, ahol épp a nyári napfordulóra szánt - mellesleg pogány - ünnepséget készülnek összehozni a fehér ruhákba bújt helyiek. Eleinte a "kívülállók" inkább csak rácsodálkoznak a természetközelibb, ősi hagyományokat tisztelő népségre és a furcsa rituáléikra, viszont amikor egy-két ember eltűnik, már kezd gyanússá válni a dolog. Kisvártatva rájönnek, hogy ezen a gyönyörű helyen bizony az ő életük is igen nagy veszélyben van.

Tovább