Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Possum (2018)

Ici-pici pók ül fenn a ház falán...

2018. december 07. - -Britpopper-

mv5bngq1mgfjnmqtzgvloc00nty4ltgwzgityjcyywi2mtu4zwe5xkeyxkfqcgdeqxvynzywnzaxmjm_v1.jpg

Nem tudom ki hogy van vele, én személy szerint ki nem állhatom a pókokat. Kevés ízeltlábútól irtózom úgy igazán, de a pókszabásúak majd' minden példánya köztük van. A Possum az előzetese alapján klasszikus brit horrornak tűnt, rideg, ködös tájakkal és végtelenül lassú, az atmoszférateremtésre kiélezett történettel. A főszerepben pedig az a Sean Harris, akivel én először a Harry Brown kapcsán találkoztam (ott egy drogfüggő piti gengsztert alakított), majd pedig a Prometheusban, újabban pedig a Mission: Impossible utolsó két részében (csak zárójelben jegyezném meg, hogy amúgy az Utóhatás simán az év egyik meglepetésfilmje). Szóval a főszerepben Harris, az író-rendező pedig Matthew Holness, akinek biztos nem sokat mond a neve, de ez nem véletlen. A Rotten Tomatoes elég szép, 85%-os értékeléssel illette a filmet, szóval kíváncsi voltam, mi újat tud mutatni a Possum így év végén.

Philip antiszociális, zavarodott, minden bizonnyal szociopata személyiség aki bábmesterként kereste kenyerét, azonban valami különös ok miatt hazatér szülőházába, kezében egy jókora utazótáskával, ami egyszerre rejti legféltettebb kincsét és egyben legsötétebb rémálmainak potenciális okozóját. A lelakott, dohos házban már várja őt az öreg Maurice bácsi (Alun Armstrong undorítóan hatásos a szerepben), régi rokona, aki felnevelte őt. Philip minduntalan megpróbál megszabadulni a táskája tartalmától, azonban a felszínre törő elfojtott emlékei rendre megakadályozzák ebben. Gyerekkori szobájának padlója alá rejtve megtalálja régi képeskönyvét, melybe annak idején rajzolt és verset írt. Azonban a vers minden egyes sora valósággá kezd válni, mikor kiderül mit rejt az a bizonyos táska: Philip egyik bábját, melynek pók teste, és emberi feje van. A rettenetesen bizarr kreálmány önálló életet él Philip fejében, a sötétben megelevenedik és szerencsétlen férfi hiába löki egy víztározó mélyére vagy gyújtja fel az udvaron, a báb minduntalan visszatér gazdájához, hogy örökké kísértse.

Tovább

PSVR - Megéri beruházni rá 2018 végén?

Pro és kontra a Sony kütyüjéről

shutterstock_276949547.jpg

A PlayStation 4 fejlődése rohamléptekben húzott el mellettünk az utóbbi másfél-két évben, ma már aki a konzol beszerzésén gondolkodik, jó eséllyel a Pro változat mellett fogja letenni voksát, noha a 4k felbontású tévék csak jövőre, de inkább rá egy évre terjednek majd el világszerte. Jómagam nagyjából fél éve határoztam el, hogy majd ha a helyzet úgy hozza, akkor beruházok egy PlayStation VR készülékre, természetesen kamerával együtt. A karácsonyi időszak pedig épp aktuális arra, hogy az ember abszolválja ilyen irányú terveit, úgyhogy a napokban már ott figyelt az asztalomon a PSVR. Ha esetleg Ti is tervezitek a megvételét a fa alá, vagy csak úgy a közeljövőben, akkor ez a cikk hasznos lehet számotokra.

img_20181201_083914.jpg

A Resident Evil VII a PSVR legbrutálisabb horror élményét kínálja

Maga a sisak meglepően könnyű, pedig a hivatalos infók szerint 610 grammot nyom, ergo a súlyelosztást tökéletesen oldották meg. Nem húzza le a fejet, kényelmes, a kihúzható pánttal pedig egyszerűen vehetjük fel. Kifejezetten jól néz ki belül is, a gumi borítás megakadályozza, hogy a külvilág beszűrődjön a sisakon belülre. Sokakat érdekelhet, hogy szemüvegre felvenni milyen érzés, egyáltalán lehet-e szemüvegre húzni a VR-t. Jelentem: lehet. Saját tapasztalat, kipróbáltam és bár tény, hogy kontaktlencsével kényelmesebb a viselése - hiszen akkor nincs keret, ami nyomja az arcot -, maximálisan élvezhető a VR-élmény szemüvegeseknek is. Én ugyan nem tapasztaltam, de kedves barátom akivel tesztelgettük a cuccot, többször is panaszkodott, hogy bepárásodott neki a lencse belül - ezt egyébként sok helyütt olvasni. Sajnos erre megoldás jelenleg nincs, állítólag a továbbfejlesztett VR készülékeknél már be lesz építve egy mini ventilátor közvetlen a lencsék mellé, így megelőzve a párásodást. De jelenleg ez a probléma igen sok felhasználónál fennáll, bár koránt sem annyira vészes, hogy emiatt el kéne adni az egész szettet. Rendszeresen belefutok még olyan beszámolókba, hogy sokan hányingerre, szédülésre, fejfájásra panaszkodnak a VR használata közben.

Ez teljes mértékben egyén-, illetve játékfüggő. Én az eddig kipróbált játékok közül egyetlen egynél éreztem ilyesmit, ami pedig nem volt más, mint a VR Worlds "Scavenger's Odyssey" űrhajós-ugrálós-lövöldözős része, az összes többinél azt éreztem, hogy akár órákig tudnék ülni a tévé előtt, fejemen a sisakkal és nem lennék rosszul egy kicsit sem. De persze megszokás kérdése is, lehet hogy aki eleinte úgy érzi, hogy forog vele a világ néhány perc aktív játékhasználat után, az két-három próbálkozással később már bármiféle probléma nélkül ül majd le elé. Ám emiatt mindenképp javaslok egy előzetes kipróbálást, akár havernál, akár áruházban, tulajdonképpen bárhol, a lényeg, hogy teszteljétek magatokon, mennyire bírjátok a sisakon belüli látványt, a magasság-, illetve mélység-érzetet, és a többit. Azt nem mondom, hogy garantáltan mindenki be fog szédülni az első alkalommal, de az 100%, hogy szokni kell.

Tovább

Retrospektív: Kane & Lynch 2: Dog Days

Nagy zűr kis Sanghajban

"The dog days are over!" - hallhatjuk a Florence and the Machine híressé vált dalában, az IO Interactive 2010-ben megjelent, vérgőzös akció TPS játékában azonban kánikula helyett jéghideg fegyverek és fojtogató lőporszag vár ránk.

image.jpg

Spoileres tartalom!

A 2007-es Kane & Lynch: Dead Men nem volt egy kiemelkedő alkotás, de legalább megmozgatta azokat, akik vevők az adrenalindús akciójátékokra. Az IO Interacive leghíresebb szériája mind a mai napig a Hitman (melynek új szezonja épp nemrég landolt), a Kane & Lynch pedig - a Freedom Fighters mellett - az a játék volt számukra, ahol végre kiereszthették a gőzt. Nem kellett lopakodni, álruhát ölteni és silent assassin módban elintézni a célpontokat, mindezek helyett a tömény akción volt a hangsúly: épületek robbantak, ellenfelek százai hullottak el. A Kane & Lynch kritikailag valamivel sikeresebb volt, mint az eladások alapján, az IO viszont nem engedte el a címet, és 2010-ben előálltak a folytatással.

rasmus-poulsen-k-l2-dog-days-02.jpg

- Olyan kemény vagyok, hogy éjszaka is napszemcsiben tolom!

Lynch már Sanghajban él, van egy stabil barátnője, múltját valamennyire maga mögött hagyta, ám az alvilági kapcsolatokkal csak nem tud leszámolni. Egy igen kecsegtető biznisz reményében az országba hívja régi barátját, Kane-t, aki viszont még mindig lánya évekkel korábbi elrablása miatt emészti magát. A rutinmelónak induló feladat tragédiába torkollik, mikor a páros véletlenül agyonlövi a kínai maffia legveszélyebb figurájának lányát. Innentől kezdve nem elég, hogy a maffia, de a rendőrség, a kommandó, sőt, még az elit alakulatok is rájuk kezdenek vadászni, az előző részből pedig már tudhatjuk, hogy ha ez a két fickó fegyvert kap a kezébe, akkor ott kő kövön nem marad. A Kane & Lynch 2: Dog Days szinte mindenben fejlődött elődjéhez képest. A legfeltűnőbb a filmes hatás, az egész játék egy végtelenül brutális akciófilmként van megvalósítva, még a kamerakezelés is a Bourne-mozik össze-vissza rángatózó stílusát idézi (álló helyzetben is ide-oda mozog, mintha a cameraman be lenne tépve), de különösen igaz ez a sztorira, ami meg eleve in medias res felütéssel indít.

Tovább

The Farm (2018)

15 lett a felső comb, maradhat?

Radar alatt jött megint egy trancsírozós horrorfilm, The Farm címmel. Lelki szemeim előtt már a Texasi láncfűrészeshez hasonlatos vérengzést véltem látni, azonban az emberi vágóhíddal kecsegtető film sajnos belefulladt a klisétengerbe.

mv5bzte3oda1nmmtzda2nc00mzhllwflotytntg4nde0owfkntnlxkeyxkfqcgdeqxvynzc0mtgzmzu_v1.jpg

A kiindulópont a szokásos: fiatal pár (Nora és Alec) kocsikázik a nagy büdös semmi közepén, a nőnek pisilnie kell, a pasi már fáradt, a kocsi meg szolidan benzinhiánnyal küszködik, szóval minden jel arra utal, hogy előbb-utóbb meg kell állniuk valahol, és mit ad isten, épp egy olyan környéken abszolválják mindezt, ahol a családon belüli házasságkötés soha nem látott méreteket öltött. Egy rövid, hamburgerrel teli gyorséttermi kitérő után a kicsit sem gyanús (értsd: láthatóan félbolond) benzinkutas tanácsára leparkolnak a közeli hotelben - a parkolóban jópár kocsi áll, miből Alec arra következtet, hogy minden rendben lesz -, de a Sziklák szeméből ide tévedt szállásadó sem tűnik valami bizalomgerjesztőnek. Miután nyugovóra térnek, az éjszaka közepén egy állat-maszkos pasas mászik elő az ágy alól, és másnap Nora már egy szűk ketrecben tér magához, valamiféle elcseszett vágóhíd közepén, ahol igen fura alakok mászkálnak és láthatóan embereket dolgoznak fel húsáruként.

Tovább