Vigyázzá', spoilerek!

Csak akkor kezdj bele, ha toltad az előző részt!

A Life is Strange: Before the Storm az a játék, aminek első epizódja végén egy könnycsepp futott végig az arcomon és dermedten ültem a kanapén, miközben egy nagyon szépen összeállított montázs futott. A Life is Strange: Before the Storm az a játék, amiről nem hittem volna, hogy ennyire megérint majd emocionálisan és ami elől úgy állok majd fel a legvégén, hogy bevallom magamnak: jobban tetszett, mint az első rész. Mert előítéletes voltam. Másik kiadó fejlesztette, a szinkronhangokkal is volt kavarodás, illetve nem bíztam abban, hogy működhet a játék az időmanipulálós képesség nélkül is - igen nagyot tévedtem. Bőven működik, sőt, olyan erős történetet hoz, amire már nagyon régen láttam példát.

A szökőkútnál az ott bizony Victoria Chase!

Három nagy fröccs lesz, muskotályból!

Most nincs Max, csak Chloe. És persze Rachel. Mármint Rachel Amber. Akivel tudod mi történik a jövőben, hiszen a 2015-ös Life is Strange eleve úgy kezdődik, hogy őt keresi a fél város. És te, te bizony tudod, hogy mi történt vele. De a Before the Storm idején még nem jött el az a bizonyos pillanat, itt még nem történt tragédia. Chloe és Rachel itt találnak egymásra és válnak örök (?) barátokká. Sőt, igazából több, mint barátokká. És bassza meg a Deck Nine, hogy ezt művelik velünk, rajongókkal. Rendkívül közel hozzák hozzánk Rachel-t, akit mi is megszeretünk, együtt nevetünk és együtt sírunk vele, megismerjük milyen ember volt, látjuk a családját, az életét és a kapcsolatát Chloe-val. De pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége az ő történetének. És emiatt bassza meg a Deck Nine, hogy ennyire zseniálisan megalkották ezt a játékot és hogy ennyire zseniálisan értenek az érzelmek átadásához.

Szeptember 14-én érkezik a Shadow of the Tomb Raider, mely a 2013-as reboot és a 2015-ös Rise of the Tomb Raider után lezárja az újkori Lara Croft trilógiát, és az epizód végén most már tényleg megszületik végre az a Lara, akit a korábbi, Core Design által fejlesztett játékokból ismerhetünk. Bár...én már a 2013-as Tomb Raider tesztemben is valami olyasmit írtam, hogy "A Túlélő végre megszületett" meg hogy Lara baba a játék végén, mikor dupla pisztollyal küldi a halálba a boss-t, már nagyon emlékeztetett az 1996-os önmagára. Viszont úgy tűnik a Crystal Dynamics képes volt egy újabb trilógiát kihozni ebből a rebootolt szériából, szóval nyugi, egy remek rész még érkezik hozzánk. Mindenképp jár a piros pont a készítőknek, hogy az egyik (talán az egyetlen?) helyszín ezúttal Dél-Amerika lesz (tipp: azték átok, napfogyatkozás, világ vége eljövetele), azon belül is egy hatalmas dzsungel - én speciel erre várok már rég. Hiszen egy buja esőerdő, benne régi romokkal és halálos csapdákkal, a sírrablók kedvenc terepe. És az előző két játék...hát...nem igazán adott ilyen helyszíneket. Oké, tudom, a Rise-ban ott volt Szíria, de ezt leszámítva jobbára ott is hideg, havas, jeges területeken mozogtunk. Holott a trópusi környezet legalább annyira jellegzetessége kéne legyen a sorozatnak, mint a dupla pisztoly vagy a Croft Manor. Egy szó, mint száz: baromira várós nálam a Shadow of the Tomb Raider. Előrendeléses lesz, bízom benne, hogy jön Collector's Edition kiadásban is. Megjelenéséig viszont még adós vagyok egy Rise of the Tomb Raider teszttel - amiről magam sem értem, miért nem írtam korábban -, de arra fel kell készülnöm, mert nagyon átfogó lesz és illusztrációként már most 112 képet mentettem le hozzá. Spoiler: egyébként kegyetlenül bejött a cucc!

Szóval, skacok: szeptember 14. Véssétek be a naptárba!

Az Old Man's Journey alig másfél óra alatt végigjátszható, képi megjelenítése és zenéje miatt azonban könnyedén képes belopni magát az indie játékok szerelmeseinek szívébe.

Ha nincs a Backlog | Games YouTube-csatorna, talán sosem bukkanok erre a gyöngyszemre. Egyébként szívből ajánlom a csatornát mindenkinek, úgyhogy lessétek bátran! Szóval Old Man's Journey. A játék főszereplője egy öregember, aki egy napon levelet kap, mely hatására azonnal útra kel távoli célja felé. Hogy mi áll a levélben, nem tudjuk meg, de láthatóan nagyon megérinti szegényt. Útja során eljut pár helyre, melyek régi emlékeket idéznek fel benne. Ezeket mi is láthatjuk minden pályaszakasz végén, és a mozaikokból lassan összeáll a történet, ami a kezdeti felhőtlen boldogságtól egészen a keserű magányig vezet.

Az Amnesia: The Dark Descent méltán vált a modern horrorjátékok egyik alapvetésévé. Ugyan az azóta már ezerszer lemásolt játékmechanikát - azaz hogy nem ad fegyvert a játékos kezébe, kinek csupán a bujkálás és menekülés marad - nem ennél a játéknál alkalmazta először a Frictional Games (ott volt ám a Penumbra-sorozat is!), de az biztos, hogy a The Dark Descent vitte igazán sikerre. A válasz a megvalósításban keresendő, Daniel az elátkozott porosz kastélyban tett pokoljárása tele volt emlékezetes pillanatokkal, a katakombákban vagy a várbörtönben való óvatos mászkálás pedig a legedzettebb idegekkel rendelkező horror-fanoknál is okozott néha felszisszenős ijedelmeket. A The Dark Descent a sikeres játékmechanika mellé még egy komplex, H.P. Lovecraft és egyéb gótikus horror írók műveit megidéző történettel is szolgált, ami aztán minden volt, csak vidám nem.

A játék hatalmas siker lett, hiszen éppen jókor jött a túlélőhorrorra kiéhezett játékosoknak. 2010-et írtunk ekkor, az indie játékfejlesztés kezdett feltörni, horror kategóriában pedig akkoriban egyedül az Alan Wake, és a Metro 2033 jelentettek üde színfoltot a mezőnyben. A The Dark Descent mindent vitt. Egyszerűen kezelhető mod-szerkesztője hamar sokak kedvencévé nőtte ki magát, tucatszámra érkeztek hozzá a rajongói pályák és komplett sztorik. Aztán hamarosan jött a hír, hogy érkezik az Amnesia folytatása, immár egy új fejlesztőcsapat bevonásával. Ők voltak a The Chinese Room (nekik köszönhetjük a Dear Esther-t) és kész játékuk pedig az Amnesia: A Machine For Pigs lett. 2016-ban megjelent a Collection kiadás ehhez a méltán népszerű szériához, mely két teljes játékot és egy DLC-t tartalmaz.