Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Last Door – Chapter 1: The Letter

2013. november 24. - -Britpopper-

0.png

Korábban is írtam már róla hogy teljesen belemerültem mostanság ebbe a gótikus horror köntösbe bújtatott, a híres H. P. Lovecraft legjobb írásaira emlékeztető (az ő hatására írtam Az ajtó című novellámat korábban) point n' click kalandjátékba amely mellesleg teljesen ingyenes és epizodikus formátumban érhető el. Azaz az első két epizód jelenleg ingyenes (de azért regisztrációt igényel ami nem több fél percnél), a harmadikért már fizetni kell de jövő év elején az is ingyenessé válik majd szóval aki nem akar pénzt költeni rá (ha jól tudom mindössze minimum 1 euró az ára) az megteheti azt is hogy megvárja amíg ingyenessé teszik. Türelem, rózsát terem. Most az 1. fejezetet fogom nektek bemutatni amelyet tegnap fejeztem be. Szeretném már rögtön itt az elején elmondani hogy nekem ez a kis indie kalandjáték roppant mód bejött! Ugyan a grafikája nem túl szép de legalább böngészőből is könnyedén futtatható még 100 éves PC-ken is és bizony igencsak kellemes kikapcsolódást nyújthat bárki számára aki áldoz rá az idejéből hogy belekóstoljon ebbe a kísértetetekkel, tébolyultakkal, bizarr gyilkosságokkal, oszlásnak indult holttestekkel, kivájt szemű befalazott macskákkal, sötét rejtélyekkel, titkos társaságokkal és vérfagyasztó, nyomasztó, hátborzongató hangulattal megáldott alkotásba.

1_7.jpgFelettébb gyanús ha egy árva komornyik sem köszönt bennünket

A The Last Door indie címhez méltón, rendkívül kreatív. Temérdek olyan ötletet zsúfoltak bele amikből AAA-kategóriás játékok kiragadnának egyet-egyet és csak arra építkeznének. Már a prológus is hihetetlenül jól megadja az alaphangulatot! A viktoriánus korabeli Angliában járunk, azon belül is egy elhagyatott falusi vidéken, azon belül is egy ódon kúriában. Rögtön a játék elején mindössze annyi a dolgunk hogy egy bizonyos Beechworth nevezetű, jómódú úriemberrel (aki egyébként a hatalmas kúriának az ura) szimplán öngyilkosságot kövessünk el. Pontosabban: felkössük magunkat a padláson. És így indul a játék. Ötletes, nemde? A későbbiekben Beechworth ifjúkori barátját, Jeremiah Devitt uraságot fogjuk irányítani aki egyes egyedül érkezik meg a hatalmas, hátborzongató kúriához egy esős napon. Odabenn nemhogy régi barátját, de a személyzetet sem találja. Mindenkinek hűlt helye. Ez már önmagában is elég furcsa ám az igazi rejtélyek csak eztán következnek! A Chapter 1: The Letter egyáltalán nem lett nehéz. Klasszikus point n' click kalandjátékhoz méltón a fő feladatunk a játékban a különféle tárgyak felszedegetése, esetenként kombinálása, majd ezek megfelelő helyen való használata. A játék szerencsére logikus mederben halad, azaz nincs meg benne a ''dejó ez a létra, zsebre is vágom nyomban!'' -féle eltúlzás. Ha találunk egy régi lemezt és korábban elhaladtunk már egy gramofon mellett akkor egyértelmű hogy a lemezt hol kell használni. NPC-k nincsenek ebben a fejezetben. Ez mondjuk nem is baj hiszen így még inkább eluralkodik a játékoson a félelem hogy egyes-egyedül van a hatalmas házban és egyre furcsább és furcsább események történnek körülötte. Térjünk is át a hangulatra:

2.pngNem csoda hogy ez a szoba vaskos deszkákkal volt elzárva kívülről

Csillagos ötös! Aki olvasott valaha is Lovecraft-ot (avagy Poe korábbi műveit) az örülhet mert a The Last Door zseniálisan alkalmazza a mester örökségét, nem mellesleg olyan hátborzongató hangulattal bír hogy én ilyet már régen tapasztaltam kalandjátékban! Volt egy rész ahol konkrétan a frász jött rám. Már említettem a lemezes példát. Nos, mikor ezt Jeremiah felteszi, elindul a zene. Csakhogy a lemez megakad és nem lehet hozzányúlni sem. Próbálkoztam én is de aztán inkább hagytam és továbbálltam. A következő szobában azonban a zene elhallgatott. Jeremiah ezt kommentálta is. Na, gondoltam visszamegyek, megnézem mi a frász történt. Ahogy visszaléptem a szobába ahol a gramofon volt, felszisszentem ijedtemben. Az egész szoba tele volt varjakkal és lilás-vöröses fényben úszott. Emezt pedig még tetézte is a félelmetes zene ami egy az egyben a jobb horrorfilmek jumpscare-jeleneteit idézte. Vérfagyasztó volt. Azt hiszem kalandjátékon én még soha nem ijedtem meg ennyire! Mondjuk ebben nyilván az is közrejátszott hogy teljesen egyedül játszottam itthon ráadásul odakinn szemerkélt az eső is ami csak még inkább hozzátett a hangulathoz. És ez csak egyetlen jelenet volt a sok közül. Említhetném még a halott, már oszlásnak indult nő tetemét az egyik elreteszelt szobában (kezében a görcsösen szorongatott zavaros levéllel) avagy a pincében a befalazott, kivájt szemű macskát is de jobb ha mindent magatok fedeztek fel a játék során! Higgyétek el, megéri. Érdemes végigolvasgatni a szerteszét hagyott leveleket is mert így még többet lehet megtudni a múltban történt szörnyű eseményekről.

3_6.jpgVan ott valaki? Mutassa magát!

Aki rutinos kalandjátékos az a Chapter 1: The Letter című fejezetet kijátszhatja akár kevesebb mint 1 óra alatt is. A továbbjutás tényleg mindig teljesen logikus, nincs benne olyasmi hogy ''kombináld a salétromsavat a játékbabával + az epres joghurttal és utána tedd a zongora tetejére'' -féle agyfárasztás. A játékmenet az ésszerűségre épít. A grafika – mint a képeken is láthatjátok – nem valami nagy szám de cserébe legalább tényleg nem kell a gépigény miatt aggódni. Amúgy meg stílusos képi világgal operál a játék, ezt meg kell hagyni. A hangok és a zene mindketten elsőrangúak! Néha a kis neszezések avagy a háttérben a varjú-károgás is képes arra hogy a libabőr kerülgesse az embert de a pontot az i-re a klasszikus zongorára épülő zene teszi fel ami egész egyszerűen instant gyönyörű (és kellően nyomasztó) lett. Az irányítás a jól megszokott egérrel történik, az inventory a kép alján helyezkedik el. Ugyan nem említettem még de a Chapter 1: The Letter elérhető magyar nyelven is, ezt a kezdésnél ki lehet választani. A magyar fordítás meglepően jól sikerült, remekül adja vissza a gótikus horror novellák szövegkörnyezetét. Csak ajánlani tudom minden egyes olvasómnak a The Last Door-t hiszen egy remekbe szabott kalandjátékról van szó amely olyan zseniális hangulattal lett megáldva amely tényleg párját ritkító ebben a mai kalandjátékos mezőnyben. Természetesen Lovecraft-fanok is feltétlenül próbálják ki de csak és kizárólag este, gyertyafénynél és ha lehet, fülhallgatóval! Hamarosan írok majd a 2. fejezetről is, addig játsszátok végig az 1. fejezetet emitt:

www.thelastdoor.com

Értékelés: 10/9

 

Ui.: Az egyébként spanyol készítőket (a spanyolok amúgy is nagyon ott vannak horror témában, emlékezzetek csak például az El Orfanato avagy a REC 1-2 filmekre) lehet támogatni is adományokkal ezen a honlapon, ők pedig majd ennek fényében hozzák el nekünk a további fejezeteket (de ahogy látom, a The Last Door van már most is annyira népszerű hogy bőven lesz még folytatása). Ez a kis indie kalandjáték bőven megéri a rá áldozott időt hiszen olyan ötletgazdag és olyan egyedi atmoszférával bír amelyekért más nagy kiadók a fél karjukat odaadnák. Most viszont megyek vissza Jeremiah-hoz és a 2. fejezethez mert már szörnyen kíváncsi vagyok rá hogy miféle sötét, véres, generációkra visszanyúló titkok lappanganak a háttérben.

Értékelés: 10/9

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr495653331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.