Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Top 10 kedvenc horror filmem

2013. május 24. - -Britpopper-

Fontos már itt az elején megjegyeznem, hogy ez egy nagyon-nagyon szubjektív toplista lett. A horror műfaja ugyanis borzasztó korai időkre vezethető vissza és az évek alatt egyre csak gyarapodott mind a kategóriában szereplő filmek névsora, mind a különféle mellék-műfajok (slasher, torture-porn, found footage, thriller, stb.) sokasága. Éppen ezért ez most nem egy szerintem minden idők legjobb horrorjait csatasorba állító összeállítás lett, inkább egy olyan lista amely olyan horror filmeket tartalmaz amelyeket én nagyra becsülök és ilyen vagy olyan formában, de hatással voltak rám anno. Meg kell említenem, hogy nagyjából 10 éves lehettem amikor a legelső horror filmet megtekintettem (de nem lövöm le a poént, hogy melyiket, hiszen a listából kiderül...) és egészen 17 éves koromig bezárólag a kedvenc műfajom volt. És bár jelenleg is szívem csücske, azért mostanság már nézek más stílusú filmeket is. De tinédzserkorom filmnézési szokásai eme műfaj jegyében teltek. Faltam a horror filmeket. A kiválóaktól kezdve a közepes darabokon át egészen a mérhetetlenül silány minőségiekig bezárólag iszonyatosan sok alkotást láttam. Akkoriban még nem volt ennyire elterjedt az internet, meg a warez, úgyhogy maradt a tévéből videokazettára rögzítés és a suliból hazatérvén a kurvaanyázás amikor a köcsög csatorna a reklámok, avagy az előző film miatt késve indította el a filmet holott a videó percre pontosan be volt állítva előző éjszaka. Nos, így nem kevés olyan filmem lett amelyeknek vagy az eleje, vagy a vége nem lett meg. Aztán ezt később persze felváltotta a letöltögetés, meg a nagy klasszikusok eredeti formátumban történő beszerzése de a VHS-korszak örök élmény volt életemben amelyre mindig jóleső nosztalgiával gondolok vissza. Egy kissé elnyújtottam ezúttal is a bevezetőt, de nézzétek ezt el nekem most már sokadjára. A lista is hosszabb lett mint az eddigiek mert bár dolgozom egész héten, meló után is akad egy kis időm írni. Jó olvasgatást kívánok eme toplistához is! Csapjunk is bele a lecsóba:


10. Más világ (2001)

Az, hogy nem egy véres, belezős alkotással nyitok nagyjából előre is vetíti, hogy ez a lista nem feltétlenül a slasher-szerelmeseinek szól majd. A Más világ – ha első megtekintés után nem is derülne ki – spanyol film. Alejandro Amenábar nagyon jól találta el azt a fajta feszültséggel teli, lúdbőröztető atmoszférát amelyet a spanyol horror filmek egyébként is előszeretettel alkalmaznak azóta is. A sztori egyébként 1945-ben játszódik. Egy nő (Nicole Kidman) két kisgyermekével (akik egy ritka betegségben szenvednek, emiatt nem érheti őket napfény...) a kastélyban él. Férjét várja haza a háborúból. Felvesz három rejtélyes szolgálót maga mellé, akik segítenek a háztartásban. A család mindvégig érez valamilyen furcsa jelenlétet, de csak a történet végén derül fény az igazságra. Addig viszont temérdek parás jelenet várja a nézőket! Adott például az idősebb lány szerint a kúriában kísértő szellemgyerek, Victor. Ő néha barátságos, néha nem. Az eleinte furcsa, megmagyarázhatatlan események (léptek zaja a padlásról, függönyök rejtélyes módon történő eltűnése minden szobából, stb.) egy idő után egyre durvábbakká válnak és az egyedül maradt anyának egymagának kell megóvnia gyermekeit az állítólagos szellemektől. A hangulat csillagos ötös! Nekem amúgy is nagyon bejön a gótikus kísértet-történet irányvonal, de ez a film valami egészen elképesztően bravúrosan tálalja ezt.

10.pngTöbb olyan jelenet is akadt amelyeknél még én is fel-felugrottam ijedtemben a fotelből pedig én már edzett horror film rajongónak számítok! Ott van például a menyasszonyi ruhában, fátyollal lefedett arccal játszogató kislányos jelenet. Na, az még ezredszerre is hatásos, hiába készül rá előre a néző! Aztán nem mehetünk el szó nélkül a film végi csavar mellett sem amely legalább akkorát üt mint a Hatodik érzék befejezése. Másodszori megnézéskor ennek ismeretében így már teljesen más értelmet kapnak bizonyos jelenetek és több rejtélyes részlet is megválaszolásra kerül. A Más világ pont olyan film amelyet nem elég egyszer megnézni. Minimum kétszer kell, de én speciel évente elő szoktam venni mert egyrészt nagyon szeretem, másrészt pedig tényleg nagyon masszív, súlyos hangulata van és ez ritkaságszámba megy manapság. Több mint 10 év távlatából már nyugodtan mondhatjuk rá, hogy old school klasszikus paráztatós film amely mellőzi a hollywood-i giccset és csak néhány hazai agyhalott véglénynek volt köszönhető pár éve, hogy az egyik kereskedelmi tévécsatorna kora délután 12-es korhatárral adta le. Szerintem aznap pár kíváncsi csemete szó szerint összeszarta magát.

Legjobb jelenet: "Nem haltunk meg!"

9. Ideglelés (1999)

Számomra az ál-dokumentum filmek ősatyja. Lehet jönni a Cannibal Holocaust című found footage horrorral de a véleményem akkor sem fog változni. Az Ideglelés (avagy ha úgy jobban tetszik The Blair Witch Project) volt számomra az a film, amelyről még én is elhittem néhány óráig, hogy valóban megtörtént. Ebben nagyon nagy szerepet kapott az is, hogy remek háttérsztorit kreáltak a cselekményhez. Különféle ál-weboldalakat böngészhettünk ugyanis át ha kicsit mélyebben beleástuk magunkat a mítoszba és mindegyik annyira valóságosnak hatott (fekete-fehér képekkel, rendőrségi jegyzőkönyvekkel, egyebekkel), hogy legalább egyszer mindenki agyán átfutott akkoriban, hogy mi van ha mindez tényleg igaz. Mármint ha a film talán nem is, de a háttérsztori? Oké, persze az is fiktív, most már mindenki tudja de a 2000-es évek elején ez még teljesen másképp volt. Ott voltam mondjuk én, akinek akkoriban még internet-kapcsolata sem volt úgyhogy maximum anyámnál a munkahelyén tudtam netezni. Megnéztem a filmet (könyvtárból vettem ki, egyszerűen megtetszett a borító...) és másnap suli után rohantam be anyámhoz, hogy utánaolvassak, vajon tényleg létezik-e blair-i boszorkány meg szellemekkel telezsúfolt hatalmas erdő. Néhány hétig teljesen lekötött a téma. Nem is beszélve a PC-re kijött 3 Blair Witch Project játékról, amelyek mind-mind remek szórakozást nyújtottak és egyébként írtam is róluk ITT. Mikor sok-sok évvel később újra megnéztem ezt a filmet, helyenként már inkább irritált a borzalmas magyar szinkron (a legidegesítőbb a csaj magyar hangja volt) meg az ide-oda rángatózó kamera, de tény, hogy tinédzserkoromban mindezek vajmi keveset nyomtak a latba.

9_2.jpgHiszen a film maga alapvetően tényleg borzasztó félelmetes. Gondolom a sztorit nagyjából mindenki ismeri: 3 fősulis barát elmennek az USA-ban található Burkettsville városába amely mellett található a hatalmas kiterjedésű blair-i erdő amely állítólag egykoron egy gonosz boszorkánynak adott otthont és az évek során rengeteg megmagyarázhatatlan esemény történt benne, kezdve gyermek-szellemek feltűnésén át, kibelezett polgárháborús katonákon keresztül, egészen a bekattant gyerekgyilkos pszichopatáig bezárólag. Fősulis hőseink ezeknek a mendemondáknak próbálnak utánajárni és bevetik magukat a félelmetes erdőbe. Csakhamar rá kell azonban döbbenniük, hogy ami eleinte egyszerű oknyomozó kirándulásnak tűnt, az egészen más véget fog érni. Mégpedig csúnyát. Erről szól az Ideglelés. Ha eddig kimaradt volna, akkor érdemes pótolni mert bizony alapmű és nélküle nem lenne ez a nagy Paranormal Activity -láz sem.

Legjobb jelenet: A pince.

8. Fűrész-filmek (2004-2009)

Sokan a torture-porn a mainstream műfajba történő beívódásaként tekintenek erre a szériára azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy honnan indult hódító útjára Jigsaw (sose nézzétek meg a szériát szinkronnal, emberiség elleni bűntett, hogy majdnem minden részben más-más néven szólítják a Tobin Bell által életre keltett ikonikus sorozatgyilkost...), a legendássá vált "igazságosztó". James Wan és Leigh Whannell (egyébként a filmben ő Adam, az egyik szereplő...) kultikussá vált horrorja mindössze 18 nap alatt készült el és 2004-ben került bemutatásra. A borzasztó kis büdzséből táplálkozó film hatalmas siker lett. A történet két férfira épül, akiket elraboltak és a következő pillanatban egy mocskos ipari fürdőszobában ébrednek, leláncolva, közöttük pedig egy holttest fekszik. Bárki is rabolta őket el, hangszalagok segítségével árulja el nekik szabadulásuk módját. Eközben detektívek egy csoportja arra készül, hogy megállítsák a vérszomjas "Kirakós gyilkost", akinek talán köze lehet a két férfihoz is. A sztori egy kissé kusza, de feleannyira sem mint a széria későbbi részeiben ahol úgy fonják a történeti szálakat, mint egy pók a hálóját. Szóval az 1. rész igazi klasszikus, hiszen ki ne emlékezne a híressé vált láblevágásra, avagy a film végi, jókora arccsapásként beütő csavarra amely láttán anno mindenkinek tátva maradt a szája. A Fűrész egy rendkívül eszes kis film lett. Borítékolható is volt a folytatása. Lehet vitatkozni azon, hogy ezek már teljesen feleslegesek és erőltetettek voltak de nekem speciel tetszettek. Bár a különféle furmányos halálcsapdákat és gyilkoló szerkezeteket már én is untam, a történet mégis lekötött annyira, hogy igenis várjam a Fűrész egyre újabb részeit. Nagyon tetszett amint egyre több kérdést válaszoltak meg az események előrehaladtával, amint fel-feltűntek régebbi szereplők és amint a véres sztori a végjátékhoz közeledett.

8_2.jpgEbből a szempontból a Fűrész-széria számomra sokkal inkább olyan volt mint ama CSI: A helyszínelők évad amikor a makettes-gyilkos után folyt a hajsza. A helyszínelők leges-legjobb évada volt. Sötét, borús, véres és depresszív. A Fűrész-széria is hasonló utat járt be. Lehetett imádni és utálni is egyben de aki nem ült neki túl nagy elvárásokkal, viszont tisztában volt a cselekménnyel, az remekül szórakozhatott. És még az sem jelentett problémát, hogy az egyes részeket jobbára más-más rendező dirigálta. A végére jól összeállt a kép, minden lezárásra került és ha nem nézzük a sokszor feleslegesnek ható véres jeleneteket akkor kapunk egy nagyszerűen felépített történetet, megannyi csavarral és gondolkodásra késztető részlettel, remek képi világgal (érdemes a színekre jobban odafigyelni...) és emlékezetes zenével amelyek közül a Hello Zepp azóta instant klasszikussá vált. Persze a "rétestészta-effektus" jelen film esetében is fenn állt és sokan mind a mai napig szúrós szemekkel tekintenek a folytatásokra de én úgy vagyok ezzel a témával, hogy inkább a Fűrész-filmekből néztem meg évente egyet-egyet, mintsem a Halálos iramban agysorvasztásából, avagy – meg ne haragudjatok érte – az Alkonyat franchise nyáltengeréből. És bár folytatás még mindig készülhetne (hiszen maradtak elvarratlan szálak a sztoriban...), mihamarább le kell állítani azt aki újra szeretné éleszteni a Fűrész-sorozatot. Ennyi rész bőven elég volt, több már jócskán megfeküdné még a rajongók gyomrát is.

Legjobb jelenet: Az 1. rész végi csavar üti a legnagyobbat még most is.

7. Engedj be! (2008)

Én egy időben nagyon szerettem a vámpíros filmeket. Első nagy kedvencem az Interjú a vámpírral volt, utána a Coppola -féle Drakula, majd pedig jött a Penge, mint a modern-vápírkultusz legjelentősebb képviselője. Főleg a Penge 2 volt a kedvencem (pedig akkor még nem is sejtettem, hogy Guillermo del Toro rendezte...). Aztán jött az Alkonyat (innen is csókoltatom Stephenie Meyer kisasszonyt!) és ez az egész vámpíros téma elkezdett befordult, önbizalomhiányos tinilányok kedvenc hobbijává válni. Sosem mentek vissza Bram Stoker munkásságáig, inkább összemosták a vámpírokra oly jellemző tulajdonságokat a tini vágyálmaikkal. Emígy egy elég gusztustalan masszát kaptunk amely a mozikban és  a magazinokban teljesen jól működött ám Lugosi Béla forgott a sírjában. Mázli, hogy 2008 nem csak a szörnyen középszerű Alkonyat 1. részének éve volt. Ekkor érkezett ugyanis az Engedj be! (svédül: Lat den rätte komma in) című svéd dráma, Tomas Alfredson (aki tavaly szép sikereket ért el a Suszter, szabó, baka, kém című krimijével...) rendezésében. Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon – ahol édesanyjával kettesben élnek – titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival  akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek. Igen ám, de csakhamar véres titkok derülnek ki Eli személyéről és nem csak arra kell gondolni, hogy képes másodpercek alatt felszívódni játszótereken. Tulajdonképpen nem lövök le különösebben nagy poént azzal ha elárulom, hogy Eli ugyanis vámpír.

7_2.jpgNem csillog a napfényben mint kövér háziasszony nyáron a strandon és nem is állt át a bio-vámpír életmódra. Igazi, klasszikus értelemben vett vámpír ő. Oskar és Eli kapcsolata képezi a film fő mozgatórugóját. És bár jócskán kapunk véres és horrorba forduló jeleneteket is, a film mégis sokkal inkább hajaz a Donnie Darko című kultfilmre mint egy átlag vámpíros horrorra. Ezt úgy tessék értelmezni, hogy egy nagyon masszív, erős érzelmekkel és fagyos képi világgal operáló DRÁMA az, amelyet az Engedj be! képvisel. A horror persze megjelenik az eszköztárában és a film él is vele de a fő hangsúlyt az emberi érzelmek és kapcsolatok kapják. Oskar és Eli barátsága/szerelme és a közeghez való viszonyuk, nomeg persze a közeg viszonya irányukba. A vámpír-lét velejárói (napfénytől való ódzkodás, ácsingózás a vér után, stb.) is hangsúlyos szerepet kapnak a filmben de ez mégis inkább akkor kezd kiteljesedni amikor Eli megharap egy nőt, majd magára hagyja és a nő szépen lassan kezd átváltozni (itt a kórházas jelenet fenomenális lett...). Nagyon szeretem ezt a filmet hiszen hatalmas rajongója vagyok a húsba maró drámáknak és az Engedj be! maximálisan megérdemli ezt a jelzőt. Ám a hazai forgalmazó pedig egy nyaki ütőér átharapást érdemelne mert erre a filmre úgy találtam rá, hogy öcsém egy nap hazahozta a Tesco-ból ahol 990-ért vette és borító alapján egy jó kis belezős horrornak nézett ki. Ki is kapcsolta fél óra után mert teljesen másra számított de én végignéztem és azóta is nagy kedvencem ez az alkotás. Kifejezetten ajánlom azoknak is akik már megcsömörlöttek az Alkonyat-saga giccsbe hajló blődsége alatt.

Legjobb jelenet: A medencés.

6. Psycho (1960)

A jó öreg (és egyébként angol) Alfred Hitchcock örökös klasszikusa amely megélt már jópár folytatást és egy olyan kibaszott rossz remake-változatot is, hogy ember legyen a talpán az aki azt a szörnyűséget akárcsak egyszer is végig tudja nézni. Még mindig az eredeti, 1960-as változat az igazi, az abszolút mestermű. Még pár éve épp adták a tévében is, gondoltam meglesem. Hát gyerekek, én borzasztóan élveztem a filmet! Oké, hogy régi meg fekete-fehér, nade ezt ki nem szarja le? Hiszen a film maga olyan remek, hogy a néző szinte meg is feledkezik arról, hogy több mint 50 éve készült. Hitchcock egyébként is egy zseniális rendező volt. Nagyon tetszett még tőle a Madarak, a Kötél és a Hátsó ablak is amelyet már színesben forgatott de mindenkinek ajánlom a Téboly című remekművet is tőle. A Psycho a kiváló rendezés és színészi játék mellett ötletes történettel is operál (figyelem, spoiler-veszély!): a szőke titkárnő, Marion Crane meglép főnöke 40 ezer dollárjával. A városon kívül új autót vásárol, s noha ideges viselkedése feltűnik egy rendőrnek, mégis tovább engedi. Éjszakára betér egy mellékút mellett álló magányos motelbe. A szelíd, ám furcsa tulajdonosfiúval, Norman Bates-szel megvacsoráznak. Utána Marion zuhanyozni megy, ám a fürdőszobában rátámad egy idős hölgynek tűnő személy és több késszúrással megöli (ez gyerekek, akkora klasszikus jelenet, hogy kiveri a ház oldalát...). Közben Marion főnöke megbíz egy magánnyomozót, Milton Arbogastot, az eltűnt lány (és persze a pénz) felkutatásával. Arbogast eljut a Bates motelbe, de őt is elteszik láb alól. Marion húga, Lila és az eltűnt lány barátja, Sam Loomis a nyomokat követve ugyancsak eljutnak a motelbe. Rájönnek, hogy a tettes valójában Norman, egy tudathasadásos gyilkos, aki halott anyja ruhájába öltözik.

6_2.jpgTudom, hogy lelőttem minden poént de aki horror-rajongó lévén ezt a filmet eddig még nem látta, avagy nem ismeri a sztorit az egyrészt sürgősen szégyellje el magát, másrészt pedig tessék azonnal beszerezni valahonnét! Filmtörténeti klasszikusról van ugyanis szó, a modern pszicho-horror filmek ük-ük-üknagynénijéről. Felesleges is róla tovább áradozni hiszen előbb-utóbb úgyis találkozik vele nemcsak minden horror-rajongó, de minden filmkedvelő is. A remake-változatot kerüljétek messzire, a mostanság futó Bates Motel (amelynek kritikájával még mindig nagyon el vagyok maradva...) viszont kiegészítésként remek adalék lehet az érdeklődők számára.

Legjobb jelenet: Mikor Bates anyuka – kissé ramaty állapotban – megfordul a székben.

5. Ragyogás (1980)

Akkor lelövöm a poént: ez volt az a horror amelyet életemben először, egyes egyedül néztem végig. Korábban is volt már rá példa, hogy beleleshettem egy horrorba (mégpedig a Péntek 13 egyik részébe...) de akkor 2 perc után kirohantam a szobából, annyira félelmetes volt. A Ragyogás viszont ott bujkált apám VHS-gyűjteményében leghátul, a gyerekek elől eldugott részlegen. Elől voltak a rajzfilmek, a családi felvételek meg a tesóm különféle kedvenc B-kategóriás akciófilmjei de állandóan csalogatott a hátsó sor, a helyenként Stephen King nevével felcímkézett videokazetták sokasága és a sok félelmetes cím: Rémálom az Elm utcában. Péntek 13. Gyerekjáték. Szörnyecskék (hogy ez mi a faszt keresett ott, azt nem tudom...). Gonosz halott. Satöbbi, satöbbi. És köztük persze a Ragyogás. Stanley Kubrick kultikus horror filmje, Stephen King kultikus regényéből, Jack Nicholson bravúros főszereplésével. Egy kicsit azért rontott az összképen, hogy németből származó kópia volt, így az eredeti angol hangsáv mellett szinkron helyett be kellett érnem apám egyik régi haverjának hangalámondásával. És a film még így is teljesen magával rántott! Kirázott a hideg már a legelején is, pedig mint tudjuk, az igazán "durva" dolgok inkább a film felétől érkeznek. Jack Torrance elvállalja a Szépkilátás Hotel gondnoki teendőit a téli hónapokra, amikor a hegyi szálloda a zord időjárás miatt majdnem fél évre teljesen kiürül. Új munkaadója kötelességének tartja, hogy a több hónapos magány veszélyeire figyelmeztesse Jacket: az előző gondnok ugyanis fejszével kiirtotta a családját. Torrance azonban megnyugtatja, hogy neki kifejezetten kapóra jön a magány, mivel új regényén szeretne dolgozni (ez a motívum King műveiben gyakori...). A hotelbe vele megy felesége, Wendy és közös gyermekük, Danny is. A kisfiú különös gyerek: időnként furcsa hangon szólal meg, és azt állítja, olyankor a szájában lakó, Tony nevű gyerekkel beszélget. Tony nem örül annak, hogy a Szépkilátás Hotelbe mennek, de nem hajlandó elárulni idegenkedése okát. Danny szeme előtt váratlanul megjelenik a szálloda előcsarnokának képe, amint a lift irányából óriási vérfolyam zúdul végig rajta.

5_2.jpgA Torrance család a zárás utolsó napján érkezik a hotelbe. Az igazgató mindent megmutat a házaspárnak, közben pedig a néger szakács, Hallorann Dannyvel kezd beszélgetni. Felfigyelt ugyanis a kisfiú különleges képességére, mellyel egyébként ő maga is rendelkezik: Hallorann „ragyogás”-nak hívja azt a képességet, hogy szavak nélkül tud kommunikálni másokkal, ahogyan Danny is. A kisfiú azt mondja, hogy Tony megtiltotta neki, hogy különleges képességéről bárkinek is beszéljen. A néger szakács elmondja, hogy a „ragyogók” képesek látni a múltban történt vagy a jövőben bekövetkező eseményeket. Danny megkérdezi, mi történt a 237-es szobában. Hallorann azt feleli, hogy semmi, de megtiltja, hogy Danny bemenjen oda. Persze unalmas is lenne a fim, ha a gyerek hallgatna az intő szóra. Többet viszont nem szeretnék elárulni a cselekményről mert biztos vagyok benne, hogy akadnak az olvasók között páran akiknek kimaradt eme klasszikus horror. Semmiképp sem ajánlom viszont King három részes, később forgatott (nem tetszett neki a befejezés ugyanis...) tévéfilm-változatát mert az botrányosan szarra sikeredett. Kubrick eredetije az igazi, méltó Ragyogás-adaptáció. Jack Nicholson élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne. Kötelező film minden horror-rajongó számára!

Legjobb jelenet: Nem kérdés, hogy a fürdőszobás.

4. Árvaház (2007)

Minden horror-rajongó tudja, hogy a spanyolok nagyon ott vannak a horror filmek terén. Remekül alkalmazzák a félelemkeltést, a feszültség mesteri adagolását és a sokkoló jeleneteket. Kapásból ott a REC 1-2 amely ál-doku filmek a mai napig üde színfoltjai a found footage horror műfajának, nem mellesleg iszonyatosan jó sztorival is rendelkeznek. A REC mindkét része (és most a botrányosan szar 3. részt direkt nem is említem...) ugyan vérbeli horror, a spanyolok a műfajt határait igencsak kitolták. Jó példa erre mondjuk az Időbűnök amely a sci-fi műfajával is kacérkodott, avagy hatalmas kedvencem – és DVD-gyűjteményem egyik ékes darabja – a Faun labirintusa amely pont annyira tette a magáévá a horror műfaját, mint a fantasy-t és a drámát. De hogy mindenképp a paráztatós vonalon maradjunk, én az Árvaház című filmet választottam a listára (pedig sokáig a REC birtokolta ezt a helyet...), több fontos szempont miatt is. Kezdjük talán a történettel: Laura (Belén Rueda) árvaházban nőtt fel. Harminc évvel később férjével és a hétéves kisfiával visszatér az ódon, elhagyott épületbe. Szeretné felújíttatni a régi házat, ahol fogyatékos gyerekeket gondoznának. A sajátos környezet megmozgatja a kis Simon fantáziáját. Különösen, amikor elmondja, hogy kapcsolatba került Tomás-szal, a szellemfiúval. Az asszonyt nyugtalanítja a dolog, ráadásul saját régi, felkavaró emlékei is előtörnek. Közeleg a megnyitó napja, Laura pedig egyre inkább úgy érzi, hogy veszélyben a családja. Már maga az épület is nagyon vészjósló (dehát melyik árvaház ne lenne az...) viszont ahogy a néző egyre jobban belemélyed a sztoriba, úgy szippantja be az a nyomasztó, állandó feszültségben tartó atmoszféra amely jelen van az egész játékidő alatt és végig érezteti hatását.

4_3.jpgTulajdonképpen ez a film nagyon hasonlít a Más világ tematikájára (nem is csoda, hiszen mindkettő spanyol alkotás...). Alapvetően kísértet-film ám jókora drámai töltettel. Hozzá kell tenni, hogy a szerintem zseniális Guillermo del Toro itt csak producerként van feltüntetve ám stílusa remekül érződik a filmen. Az Árvaház helyenként tényleg szörnyen félelmetes (Tomás karaktere alapból nagyon frászkiverős...), néhol lélekbe maróan drámai (a szívszorító befejezés végképp felteszi az i-re a pontot...) ám mindvégig feszültséggel teli. Akad egy rész benne amikor hívnak egy "médium" -szerű öregasszonyt aki fel tudja venni a kapcsolatot az elhunytak szellemeivel. Na, az a rész annyira profin lett megcsinálva, hogy már csak emiatt megéri megnézni a filmet. Egyszerre érdekes, félelmetes és rendkívül stílusos. És ne a hazai verziót keressétek mert az indokolatlanul sok helyen meg lett vágva – tessék inkább az eredeti, spanyol hangsávval rendelkező verziót letölteni és feliratot vadászni hozzá a neten! De menjünk is tovább mielőtt megkapom, hogy warezolásra buzdítalak benneteket és a TEK rám töri az ajtót.

Legjobb jelenet: Mikor Laura rájön az igazságra, hová tűnt a fia.

3. 28 nappal később (2002)

Szeretem a zombis filmeket. Most sokan beleköthetnének, hogy Danny Boyle klasszikusában nem is igazi zombik vannak, hanem fertőzöttek de ácsi, szerintem teljesen mindegy, a funkciójuk végülis ugyanaz, nem? A 28 nappal később Boyle egyik legjobb filmje. A horror köntöst tulajdonképpen csak álcaként használja, a masszív társadalomkritika amely alatta leledzik, sokkal többet nyom a latba. Jim (Cillian Murphy) felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik ölni akarnak. Jim 28 napig feküdt a london-i kórházban (innen a cím...), de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte teljesen elnéptelenedjen. A srác a fejébe veszi, hogy megkeresi a szüleit ám az út lesújtó végeredménnyel zárul: halottak mind. Később találkoznak egy apával és a lányával akik egy lakótelepi lakásban barikádozták el magukat és együttesen elhatározzák, hogy egy elég meggyőzőnek tűnő katonai rádiójel alapján Manchester felé veszik az irányt, hátha meglelik a hőn áhított menekülttábort ahol majd megmentik őket a derék, felfegyverzett, okos katonák. Oké, szóval mint említettem: ez a film sokkal inkább társadalomkritika csak horror mázzal leöntve. És ez jobbára a film második felében tűnik fel igazán. Ám emellett méltó tisztelgés a klasszikus zombifilmek előtt is. A fertőzöttek ugyanis tényleg nagyon hasonlóak a zombikhoz. Ha meglátnak, elönti a megfeketedett vér az agyukat és csak azon vannak, hogy kihúzzák az ember zsigereit a gyomrából.

3_4.jpgA düh-kór hajtja őket, nem az ízes agy utáni vágy, vagy az éhség. Egyszerűen csak pusztítani akarnak. És Boyle pont ezzel az apró adalékkal reformálta meg a zombis filmeket. Emberközelibbé hozta a szörnyetegeket. A düh ugyanis mindenkiben ott munkál csak mivel civilizált lények vagyunk el tudjuk nyomni. Ám mi történik akkor ha egy vírus hatására mégsem lennénk képesek elnyomni és elburjánzana bennünk, megfeketítené lelkünket, vérszomjas állattá deformálna? A 28 nappal később pont erre ad választ. Megtekintése után persze azért megfogalmazódik a nézőben, hogy "bazdmeg, nem is állunk mi olyan messze ettől..." és való igaz, a film elején a kísérleti majmoknak vetített erőszakos videók remekül példázzák, hogy laboratóriumi düh-kór vírus nélkül is viselkedhet úgy az ember ahogyan a filmbéli fertőzöttek. Kicsit tovább boncolgatja ezt a témát a folytatás (28 héttel később) is de az már messze nem ér fel az előd szintjéhez. Nem rossz folytatás (és akadnak benne igen erőteljes jelenetek, mint például a mesterlövészes a káoszban...), de különösebb szívfájdalom nélkül kihagyható azok számára akiknek nem keltette fel az érdeklődését. Egy darabig úgy állt a dolog, hogy Boyle elkészíti a 3. részt is 28 hónappal később névvel de ez sajnos bedőlt. Kár érte, én kíváncsi lettem volna rá, mit lehet még kihozni ebből a témából.

Legjobb jelenet: Mikor Jim visszatér a bázisra.

2. A kör (2002)

Az ázsiai horror filmek sajátos velejárója a talpig érő, hosszú fekete hajjal rémisztgető szellem-gyerek. Ázsián túlra ezt először 2002-ben hozta el Gore Verbinski rendező, a Kör című horror filmmel. Ez az alkotás annyira parásra sikeredett, hogy félelemkeltésben azóta is alig-alig akadt párja. Kezdjük talán ott, hogy az alapanyag adott volt. A kör – ha valaki esetleg nem tudná – ugyanis egy remake. Az 1998-as japán Ringu (リング) feldolgozása. Az ázsiaiak egyébként piszkosul jól értenek a paráztatáshoz! Elég csak megnézni a Shutter (magyarul azt hiszem Árnykép néven futott...), avagy a Szem 1. és 2. részét. Természetesen az eredetieket, nem az amcsi feldolgozásokat. Ez utóbbiak 99%-ban mindig nagyon rosszul sikerülnek. Ám ott van az az 1% amikor mégis működik a recept. Nos, a Kör is beletartozik ebbe az 1%-ba. Már maga a sztori is adott volt a sikerhez: képzeljétek el, mit éreznétek, ha megnéznétek egy felkavaró képekkel teli videókazettát, majd megcsörren a telefonotok, s egy ismeretlen hang közli veletek, hogy hét nap múlva meghaltok! Hírek szerint pontosan ez történik egy amerikai kisvárosban, ahol – úgy mondják – kézről kézre jár egy rejtélyes kazetta, és aki csak látta, mind meghalt utána! Rachel Keller (Naomi Watts) egy oknyomozó újság riportere, és mindaddig kétkedve fogadja a sztorit, míg négy tinédzser titokzatos körülmények között meg nem hal. Rachel-t ekkor már nem hagyja nyugodni az eset, leginkább azért, mert az egyik áldozat az unokahúga volt. Megszerzi a kazettát és megnézi. Megszólal a telefon, és ettől kezdve nála is elkezdődik a hátborzongató események sora. Kénytelen segítséget kérni barátjától, Noah-tól, mert időközben kisfia élete is veszélybe került, és csak hét napjuk maradt, hogy megoldják a rejtélyt. Gyerekek, ez a film engem sokkolt annak idején! Annyira magával rántott, hogy félelmemben majd' lerágtam mind a tíz körmömet az ujjaimról. A hangulat, az atmoszféra, a képi világ és a zene együttese olyan elegyet alkotnak amely eléri a nézőnél azt, hogy még akkor is izguljon amikor épp viszonylag "nyugodt" jelenet zajlik, mondjuk egy beszélgetés, vagy ilyesmi.

2_5.jpgA para annyira rátelepszik a nézőre, hogy egyszerűen nem hagyja ellazulni. És ebben nagyon profi a Kör: iszonyatosan félelmetes hangulatot áraszt magából. Én lehettem már 13-14 éves mikor először láttam de konkrétan a frász kivert néhány jelenetnél. A többit pedig végigparáztam, feszülten figyelve, hogy mikor érkezik valami újabb jump scare -szerű jelenet amelytől összehugyozhatom magam. Első megtekintés után reszketve konstatáltam, hogy kurvajó film volt de soha többé nem akarom megnézni és kéne néznem még este egy kis Simpson családot, hogy nehogy rémálmaim legyenek (persze lettek...). Aztán pár évvel később volt még egy Kör 2 is amelyet az eredeti film rendezője (Hideo Nakata) dirigált le de furcsamód én ebből a 2. részből csak a szörnyen gagyin animált CGI-szarvasokra emlékszem, másra nem. De a kritikákat olvasgatva talán jobb is. Summa summarum, a Kör egy remek horror film lett annak idején és azóta sem veszített semmit bájából. Pontosan ugyanannyira félelmetes és hatásos mint volt anno. Amellett, hogy elindított egy remake-lázat Amerikában (de bár ne tette volna...), megajándékozta az ikonikus horror-karakterek családját egy újabb, erősen ápolatlan fekete hajzuhataggal bóklászó egyeddel, még önmagában is remek, élvezhető film lett amely nem bukott bele abba, hogy ő egy remake lett. Instant klasszikus.

Legjobb jelenet: Mikor Samara kimászik a tévéből.

1. A Fekete ruhás nő (2012)

Hát, igen! Biztos sokakat meglepett az 1. helyezett de gondoljuk csak át gyorsan, hogy mitől is igazán jó egy vérbeli horror film: természetesen a félelemkeltéstől. Mikor lerágjuk a körmünket izgalmunkban, mikor idegeink pattanásig feszülnek és mikor egy-egy borzasztó hatásos ijesztgetés alkalmával szinte felugrunk félelmünkben. Ezek azok az adalékok amelyektől egy horror igazán horror lesz és ha a félelemkeltést még stílusosan is tálalja, az már tényleg csak hab a tortán. Jómagam mindig is imádtam rettegni egy-egy horror filmen. Ha az ember rutinos horror-rajongó akkor egy idő után már azt gondolhatja: mindent látott a zsáneren belül. Naivan azt hiheti, őt már semmi sem tudja meglepni, semmitől sem ijedhet meg úgy istenigazából. Aztán jön egy alkotás amely visszaidézi benne azokat az időket amikor még jóval fiatalabb fejjel ült a tévé előtt és átizzadt tenyérrel várta, vajon mi fog következni az újabb parás jelenetben. Nálam ezt a korszakot idézte vissza a Fekete ruhás nő amely egyébként egy Susan Hill könyvadaptáció. Odavagyok a gótikus kísértet-történetekért. Könyv, avagy film nekem teljesen mindegy. Sokkal jobban szeretem ha egy film a paráztatásra van kihegyezve, mintsem a véres jelenetekre. A Fekete ruhás nő pedig ezt mesterien hozta. Elérte nálam, hogy 24 éves fejjel szinte rettegjek egy-egy jelenet alatt. Néhol konkrétan a hideg kirázott, annyira profi módon lett megalkotva ez a szerény kis angol horror amely ugyan a mozikban egyáltalán nem tarolt ám horror-berkekben annál nagyobb népszerűségnek örvend azóta is. Már a története is olyan, hogy aki hisz a kísértetekben/szellemekben, annak már eleve garantált a remek szórakozás: Arthur Kipps (Daniel Radcliffe akinek végre sikerült kitörnie a Harry Potter -szerepkörből...), a fiatal londoni ügyvéd felesége négy éve halt meg, azóta is képtelen feldolgozni az elvesztését. Új megbízatása a távoali kis faluba, Crythin Gifford-ba szólítja, ahol egy asszony hagyatéki ügyet kell elrendeznie. Kipps kénytelen nevelőnőre bízni a kisfiát, és elutazik a lápvidékre. A helyiek elutasítón fogadják, egyedül csak a jómódú földbirtokos, Sam Daily (Ciarán Hinds) viselkedik vele barátságosan. Kipps beköltözik a néhai ügyfél házába, hogy nyugodtan dolgozhasson. Hamarosan kiderül, hogy az ódon lakhely sötét, kísérteties titkot rejt.

1_5.jpgTudjátok vannak horror filmek amelyektől borzong a néző. Vannak olyanok is amelyektől konkrétan a frász kiveri egy-egy jelenet során. És vannak olyan, amelyek nemcsak hogy ezt a kettőt vállvetve alkalmazzák de képesek elérni azt a hatást, hogy egyrészt a szar is megfagyjon az emberben, másrészt hogy a film után még napokkal is rémálmai legyenek. Ehhez pedig magának a filmnek semmi extrát nem kell felvonultatnia, sőt, elég ha az egyik legalapvetőbb, ősi emberi tulajdonságra alapoz: a félelemre. A Fekete ruhás nő klasszikus módszereket alkalmaz. A beállítások, a fényképezés, a hangok és a ruhák/díszletek mind-mind profi módon lettek megalkotva. Például a kísérteties kúriában rengeteg gyerekjátékot láthatunk és ezeket stílusos közelikkel teszi iszonyatosan félelmetessé a film. Ugyanígy a feszültségkeltés is remekül működik hiszen amíg Kipps a szobában csak olvas és semmi különös nem történik, addig is jópár érdekes, egyben cidriztető részletet tudhatunk meg az egykor ott élő család sötét múltjáról. Aztán hirtelen bekúsznak az apró kis adalékok (zörejek a felső szintről, becsapódó ajtók, stb.) amelyek már előrevetítik, hogy hamarosan a néző szívroham-közeli állapotba fog majd kerülni a hatásos jump scare -jelenetek végett. És mindennek tetejébe a film pofátlanul váratlan is. Amikor pont nem számítunk rá, akkor lep meg egy ijesztő jelenetsorral és amikor feszülten várjuk, hogy "na, most biztos történni fog valami!" akkor nem történik semmi paráztató. Ezáltal a Fekete ruhás nő egyáltalán nem kiszámítható és a film vége sem épp derűs (bár valamilyen értelemben mégis, ám ezen lehetne vitatkozni...). Nincs benne felesleges sallang, nem kever műfajokat sem, amit általa kapunk az színtiszta, klasszikus értelemben vett ijesztgetős horror gótikus kísértet-történetbe ágyazva. Engem ezzel az eleggyel már tavaly megvett kilóra, azóta is csak ajánlgatom minden ismerősömnek ezt a filmet hiszen valóban egy rendkívül félelmetes és stílusos alkotásra van szó. Magyar szinkronnal kevésbé ajánlom de manapság már potom 2000 forint a DVD amelyen ott van a magyar mellett az eredeti angol hangsáv is, így szó nem érheti a ház elejét. Írtam már róla ITT is (és már akkor is ajnároztam...) de tavaly speciel szimplán az év horrorjának választottam ami azért elég sok mindent elárul. 2014-ben pedig érkezik a folytatása. Fontos film a Fekete ruhás nő és ez nem vita tárgya. Látványos CGI és vödörnyi vér nélkül is képes félelmet kelteni a nézőben, méghozzá klasszikus módszerekkel. Ha kimaradt volna, akkor sürgősen tessék pótolni de kifejezetten ajánlom az eredeti könyv és maga a DVD beszerzését is.

Legjobb jelenet: Az összes, amely az ijesztő kúriában játszódik.

 

Fiúk-lányok, ennyi lett volna eme lista. Ezen 10 alkotás az én személyes horror favoritjaimnak összessége. A kedvenc-toplisták filmes szekciója ezennel le is zárult hiszen nem szeretnék egy sci-fi, vígjáték avagy dráma toplistát is írni a jövőben pluszba amikor hátravan még a sorozatos, a videojátékos és zenei oldal is. Én azért bízom benne, hogy ez az utolsó – igencsak terebélyesre nyújtott – filmes lista mindenki ízlésének eleget tett és akár még kedvet is hozott egy-két régen látott, avagy eddig még kimaradt horror filmhez.

Köszönöm a figyelmet, jó hétvégét nektek!

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr505297809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Britpopper- · http://focker.blog.hu 2013.07.16. 09:06:11

@Rolika35:

Ízlések és pofonok. :)

Köszi egyébként!
süti beállítások módosítása