Én személy szerint mindig is féltem a bohócoktól. És nem elsősorban Stephen King: "Az" című könyve vagy a belőle készült filmadaptáció miatt, egyszerűen csak gyerekfejjel túl rémisztőnek találtam őket, amint mézes-mázos stílusban színes léggömböket meg cukorkát kínálgatnak az embernek és ki tudja mi húzódik meg nyájas vigyoraik mögött. Sokáig a könyveket el sem olvastam. Miért is tettem volna, mikor számomra sokkal érdekfeszítőbb King-könyvek is ott porosodtak a kis XVI. kerületi könyvtár "horror-sci-fi" részlegén és én inkább a Kedvencek temetőjére vagy a Ragyogásra voksoltam, mint erre a bohócos, két kötetes akármire. Aztán később - jóval később - csak bepótoltam, dacára annak, hogy az első kötet nyolcszáz, a második pedig majdnem hatszáz oldalas. Tetszett, de nem estem hanyatt tőle.
Viszont felkaptam a fejem, mikor megtudtam, hogy újabb adaptáció készül a könyvből. A '90-es, kétrészes filmet jobb ha meg sem említem, szerintem egyenesen borzalmas, de vannak akik klasszikusként kezelik. És erre most, 2017-ben itt az új Az és a kritikusok egyszerűen odáig vannak érte. Én kb. nulla elvárással ültem be a filmre, gondoltam lesz amilyen lesz, egy megtekintést biztosan megér. Aztán a stáblista alatt úgy álltam fel széles mosoly közepette a kukorica és kóla áztatta moziszékből, hogy megvan az év eddigi legjobb horrorfilmje.
Már az első 10-15 perc is iszonyatosan erős. A kis Georgie halála egyszerűen sokkoló - ilyesmit eddig mozifilmben nem igen láthattunk -, beleszögez a székbe és amint beúszik a főcím, elgondolkozol rajta, hogy itt bizony tényleg indokolt az a 18+-os korhatárbesorolás. A történet talán nagyjából mindenki előtt ismeretes: a New England-i Derry kicsiny városából sorra tünedeznek el a gyerekek nyom nélkül. A rendőrség semmi egyebet nem tud tenni az ügy érdekében, mint hogy egyre újabb és újabb ELTŰNT plakátokat ragasztgatnak ki az utcákon. Hét barát viszont elhatározza, hogy megoldják a rejtélyt és megkeresik az eltűnt gyerekeket. Igen ám, csakhogy hamar kiderül, hogy a várost maga a gonosz terrorizálja (egészen az alapítása óta) aki Pennywise, a gyilkos bohóc képében rabolja el vagy épp falja fel elevenen a gyerekeket, szabadidejében pedig módszeresen hozza a frászt a még élőkre.
Pennywise 27 évente tér vissza Derry városába (érdekesség, hogy a '90-es adaptációs és ezen mostani között is épp 27 év telt el), viszont most a gyerekek igyekeznek felvenni vele a harcot, miközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük. A történetről többet nem szeretnék elárulni, aki olvasta a könyveket, az amúgy is tisztában van vele, aki pedig nem olvasta őket (és a régi adaptációt sem látta), annak meghagyom a felfedezés hátborzongató örömét. Mert az Az idei újrája bizony kifejezetten félelmetes film lett és - itt jön a poén - nem is elsősorban Pennywise miatt. Félreértés ne essék, Bill Skarsgård zseniális a szerepben, minden kis arcrezdülésében benne van valami iszonytató, valami leírhatatlanul nyomasztó, amikor pedig kitátja hatalmasat száját, előbukkannak tűéles fogai és a szemei is kettéállnak mint egy kaméleonnak, az ember hátán feláll a szőr. Viszont a gyerekek személyes félelmei még ennél is sokkal de sokkal félelmetesebbek. Nem is tudom, hogy pontosan melyiken akadtam ki jobban, a groteszk, nyúlt fejű, festményből előmászó nőn vagy a fejetlen, összeégett "zombin", esetleg a kelésektől és fekélyektől bűzlő rémségen. A gyerekkori félelmeket remekül kezeli a film és az ijesztőnek szánt jelenetek valóban hatásosak.
A színészek egytől-egyik remekül alakítanak, a zene és a fényképezés szép, a játékidő pedig kellően hosszú ahhoz, hogy az ember bele tudjon merülni a városkát az alapítása óta sújtó átok rejtélyébe. A hangulat igen sokszor idézi a Stranger Things sorozatot - erre az onnan áthozott Finn Wolfhard csak ráerősít Richie szerepében -, a poénok szuperek, a humor pedig igen jót tesz a filmnek, noha a felszín alatt komoly tabutémák is lappanganak. Mint említettem, a 18+-os karika nem véletlenül került fel az Az-ra, bőven ki is használják. Látvány szempontjából egyébként gyönyörű az összkép, jól sikerült megragadni Derry álmos kisvárosát (mely naná, hogy Maine államban található) ahol a zöldellő kerteket romos, kiégett, lidérces öreg házak szabdalják. Jelen filmnél a magyar szinkron is kiemelkedően jó lett, pedig a gyerekszinkron elég vékony jégnek számít hazai berkekben - főleg egy horrorfilmnél. Itt most semmit nem vittek túlzásba, a poénok működnek, egyedül Pennywise szinkronjába lehetne belekötni, de egy pszichopata bohócot igen kemény dió lehetett leszinkronizálni.
(Bal szélső bohóc nem ismerős?)
Az idei Az adaptáció tehát szerintem abszolút korrekt lett és bőven megérte a mozijegy árát, én akár egymás után kétszer is beültem volna rá. Ha pedig kijön fémtokos blu-ray-en, nálam már bérelt helye van a polcon. Pennywise 2017-ben is rémisztő alak, bár a karakterét itt jobban elmélyítették (a viktoriánus korabeli öltözéke sem véletlen, erre is megkapjuk a választ) és ugyan központi gócpontja a filmnek, a gyerekek személyes, testet öltött félelmei mégis sokkal hatásosabbak ha rémisztgetésről van szó. Várom a folytatást.
