Tavaly szép csendben az Amazon ledobott egy bitang jó minisorozatot David Cronenberg 1988-as filmje (és Bari Wood könyve) nyomán. Ugyan erős gyomor kell hozzá, de Rachel Weisz akkorát alakít benne, hogy az elvontabb sorozatok kedvelőinek mindenképp ajánlott!
Elliot és Beverly Mantle (mindkettejüket Weisz játssza) egypetéjű ikrek és mindketten nőgyógyászként dolgoznak, ám eltökélt céljuk, hogy megreformálják a szülést és új kísérleteket végezhessenek a meddőség területén is. Ehhez egy saját klinikát akarnak, amihez viszont pénz kell. Találnak is támogatókat, viszont eközben Beverlyre meg a szerelem talál rá egy csinos színésznő (Britne Oldford) képében. Elliot ezt nagyon nem nézi jó szemmel, és egyre jobban próbál beleférkőzni testvére magánéletébe, ami persze rengeteg konfliktushoz és egyre vadabb balhékhoz vezet. Már az első képkockákból kitűnik, hogy több változást is eszközöltek Cronenberg eredetijéhez képest: például megváltoztatták a főszereplők nemét.
A sorozat a hangsúlyt az anyaságra helyezi át, miközben egy olykor egészen felkavaró pszichothriller díszítésbe csomagolja. Olvasgattam véleményeket, hogy többeknél már egy premier plánban bemutatott császármetszés is kivágta a biztosítékot, de sokkal durvább a pszichológiai oldala a sorozatnak. Mikor az egyik részben az újdonsült anyuka az idegösszeroppanás szélére sodródik, mert éjszaka mindkét gyerek folyamatosan sír, vagy mikor később a magában többször kárt tevő fiatal lány azzal jön, hogy a kislánya csupán "egy hiba, amiről még nem tudja, hogyan csinálja vissza"… azok nagyon erős pillanatok. Rachel Weisz dupla szerepben tűnik fel, hiszen mindkét – igen eltérő személyiségű – Mantle-ikret ő egymaga alakítja, szerintem zseniálisan. Akadt egy-két jelenet, amiről még most sem tudom, hogy oldották meg – például mikor szemtől-szemben állnak és belesimítanak egymás hajába –, de Weisz brillírozik a kettős szerepben, szó szerint hidegrázós alakítást szállít.
A tökéletes főszereplő mellé tökéletes rendezés is kellett. Alice Birch (Normal People, Utódlás) több szimbolikus képpel dolgozik, Cronenbergtől pedig a vörös szín is hangsúlyosan köszön vissza. Emellé a soundtrack ismét telitalálat: nagyon sok ’80-as évekbeli klasszikus csendül fel (Eurythmics, Soft Cell, Joy Division), aminek én mindig tudok örülni. A hat epizódban azért akadnak üresjáratok, bőven lehetett volna vágni belőlük itt-ott, picit túltolták a káromkodások mennyiségét is, és hajlok rá, hogy egy kétórás filmként még nagyobbat üthetett volna a Dead Ringers, viszont így is egy nagyon erős produkcióról van szó, ami Rachel Weisz alakítása miatt mindenképp ajánlott. Magyar szinkronnal is elérhető a Prime Video kínálatában!
