Akad egy horrorfilm, ami lényegében nulla pénzből készült, de épp most hatalmasat megy TikTokon, meg Twitteren. Egyesek már az Idegleléshez és a Paranormal Activity-hez hasonlítgatják, mások végig sem tudták nézni, mert annyira kicsinálta az idegeiket. Ez a Skinamarink. Kyle Edward Ball filmje két kisgyerekről szól, akik felébrednek az éjszaka közepén, és azt veszik észre, hogy a szüleik nincsenek sehol, mellékesen a házban az összes ablak és ajtó is eltűnt. Aztán furcsa dolgok kezdenek történni.

Ez egy megosztó film lesz. Bár az, hogy "film", már önmagában is kérdéses. A Skinamarink inkább egy élmény. A kép végig zajos, a szereplőket teljes valójukban sosem látni, elfojtott hangok, suttogások, kaparászások hallatszódnak, miközben a gyerekek megpróbálnak rájönni, hogy mi is történik körülöttük. Többnyire állóképekkel dolgozik a film: egy tévét, egy sarkot, vagy valami teljesen hétköznapi dolgot mutat, de mégis eléri, hogy az ember kényelmetlenül érezze magát a látottaktól. Lehet nem este 23-kor kellett volna nekiállnom a Skinamarink-nak, de előhozta minden gyerekkori félelmem a sötéttől. Itt nincs hollywoodi történetvezetés, vagy épkézláb történet. Hosszan kitartott felvételek vannak mondjuk egy sötét folyosóról, és az 1 óra 40 perces játékidő vége felé haladva már én is odaképzeltem olyasmiket, amik sanszosan nem is voltak jelen, csak a képzeletem játszadozott. Azért lesz megosztó film, mert ezt az extrém megvalósítást sokan nem fogják tudni lenyelni. Olyan ez, mint egy ASMR horror. A hideg kirázott többször is, a záró képsoroknál meg pláne. A Lake Mungo óta nem aludtam ennyire rosszul, mint a Skinamarink után. Nem szeretném újranézni, mert akkor megint az a 6-7 éves gyerek lennék, aki éjszaka inkább visszatartja, mert nem mer kimenni a wc-re, olyan sötét van. Tékázható a film, de jön a Shuderre is. Magyar feliratot felesleges vadászni hozzá, mert alig van benne szöveg. Mondjuk ami van, attól is kiver a frász.