Srácok!

Tech rovatunk újfent jelentkezik. Mivel nekem annyi plusz munkám van mostanában, hogy alig van időm másra (és hát kissé még mindig az Uncharted 4 hatása alatt állok), Jimmy barátom vállalta, hogy megír egy cikket a blogra, amely Playstation 2 emulátorokkal foglalkozik. Át is adnám a szót:

Sziasztok, Jimmy vagyok!

Az embernek mindig vannak furcsa elképzelései, vágyai, amikor egy kicsit sok pénz üti a markát. Sokunkkal megesik, hogy egy kicsit szeretne belőle költeni. Akárcsak ezen sorok írója, aki Playstation 2 vásárlásra adta fejét. Megint. Harmadjára. De nem akármilyen modellt akart venni. Nem a 3. generációs, Modbochippelt, kiszuperált PS2-k után loholt, hanem egy eléggé különleges kiadás után. Az SCPH-50004-es model után. A Playstation 2-k RollsRoyce-a. A legjobban tuningolható gép, ami igazi erejét soft-mod által tudja megmutatni. Egy igazi szörny faragható belőle, ha szerzünk ehhez a géphez külföldről egy Network Adaptert, amivel tudunk HDD-t is csatlakoztatni hozzá, valamint egy HD Loader-t is ráeresztünk a gépre.  Ezáltal ugyanis merevlemezről tudjuk a játékokat futtatni, s ha ezt egy 7200 RPM sebességű meghajtóval végezzük, akkor valami gyönyörű élmény tárul elénk. Jelen sorok írója legalább 20 000 Forintot vert előző gépébe, hogy aztán eladja egy magasabb cél érdekében, de most olyan sok idő után visszavágyik Liberty City utcáira Tony Ciprianival, újra GroznyjGradbázisán lopakodna Snake karakterével és megint nagyokat ütközne a BurnoutRevengeben.

Amikor barátaimnak megemlítettem, hogy mi a tervem, a legtöbbjük kiröhögött, s rendre ugyanazt mondta: „Miért nem használsz emulátort? Az olcsóbb.” Igen, de utoljára, amikor 2010-ben volt lehetőségem a PCSX2-vel találkozni… hát… együttlétünk nem igazán volt rózsás. Az általam játszani kívánt körülbelül 24 játékból örültem, ha 3 fut. Mondjuk ezek legtöbbje japán import volt, de hát egy emulátornak azt is illene kezelni nemde?

Mondjuk, annyit mentségére fel lehet tenni, hogy nem igazán egy erős gép volt alatta. Már akkoriban sem volt sok 2 GB RAM-al felszerelt gép. De gondolom az 512 MB-os ATI RADEON HD4850 kártyám (Igen, tudom, hogy AMD, de nekem életem végéig ATI marad.), és az Intel DualCore E6800 2.8 Ghz-es, két magos processzorom sem volt egy nyerő páros. Viszont most 2016-ban, 8 GB RAM-al, egy 6 magos AMD FX-6100 3,3Ghz-es processzorral és egy 2GB-os GeforceGT  730-al már csak jobb eredmények érhetők el. Ugye?

Hát… van némi lehetőség.

De ne szaladjunk előre.

Először is tisztázom, hogy hogyan szeretnék emulálni. A 64-bites Windows 7 operációs rendszert futtató gépemre rá szeretném kötni a YLOD hibás PS3 gépem kontrollerét, majd azt a PCSX2-vel felismertetve a játékok irányítására használni.  Ahhoz, hogy jó eredményt érjek el, a játékok amerikai NTSC régiójú verzióit kell használnom (mert egyrészt ezek vannak meg fizikailag eredetiben, másrészt nagyobb képkocka számot adnak), és az emulátornak a saját képkocka számlálója szerint 60 FPS-t kell tartania (ez gyakorlatilag 30, nem értem miért számolja kétszer annyinak) különben élvezhetetlen lesz a játék.

A kipróbálható játékok sokszínűek. Van itt minden a cell-shaded grafikás Killer 7-től a CD alapú Smuggler’s Run-on át a Black-et oldalról érintve egészen a  SIMPLE 2000シリーズ Vol.95 THE ゾンビV.S.救急車nevű japán import játékig, ahol egy mentőautóval kell zombikat elgázolni és túlélőket megmenteni egy városban. Kiválasztottam azokat, amelyekkel a 2010-es találkozásomkor meggyűlt a bajom rendesen, így hát azt fogom vizsgálni, mennyire optimalizálták és bővítették a programot azóta.

Akkor kezdjünk neki.

Első feladatom, hogy a PS3 kontrollert képes legyek felismertetni a géppel. A naiv halandó azt hiszi, hogy csak hozzá kell csatlakoztatni a géphez az egészet és már minden sínen van, mint József Attila. Nem olyan könnyű az. Na, ehhez a részhez jól jön a Kevin Macleod egyik dala. Tessenek a lejátszásra kattintani itt lent, aztán olvassanak tovább.

Drága jó redmondi vállalatunk operációs rendszerét sokan ismerjük, de egy dolgot közülünk csak kevesen tudnak. Nevezetesen, hogy a Windows 7 nem minden verziója ismeri fel a Playstation 3 kontrollerét. Ami azért vicces, mert jelen sorok írójának kínai gyártmányú PS2-USB átalakítóját gond nélkül bármelyik verzió megeszi és telepíti is hozzá a drivert. Na de a Sony hivatalos kontrollere? Ne viccelj. Kérem szépen a Windows 7 verziói közül kizárólag a 32 bites Professional kiadás ad zöld utat neki. Na de egy 64-bites Ultimate? Még mit nem!

Szóval,ímea história, avagy hogyan oldotta meg jelen sorok írója 3(!) nap bele feccölt munkával, hogy „cakum-pakk” mindenestül, forcefeedbackestűl használni tudja azt az istenverte Dualshock 3 nevű kontrollert:

• Az ember letöltötte az XBOX 360 kontroller driverét és feltette.
• Az embernek sikerült másfél nap nyűglődéssel mellé telepíteni még egy azóta megszűnt kínai gyártó által készült programot, amit MotionJoynak hívnak, majd annak driverét, ami felismerte a PS3 kontrollert és annak gombjait, de az, hogy a jobb és ball analóg kart is mozgásra bírja, már túl nagy falat volt neki.
• Az ember feladta egy kicsit, de örült, hogy legalább a GTA 2-vel játszani tud ePSXe-n. Az ember picit boldog egy napig.
• Az ember másnap csak megpróbálja még egyszer, hátha sikerül. Letölti azSCP DS3 Software Bundle nevű programot és megparancsolta a driver telepítésekor, hogy azokat tegye fel a program, amely által a PS3 kontroller gombjainak parancsait az XBOX 360 vezérlő parancsaira fordítja. Magyarul a gép egy XBOX 360 vezérlőnek fogja látni a mi kis Dualshock Hármunkat.
• A Windows 7 kék halált kap drivertelepítés után, majd újrabootol. Az ember káromkodik. Az operációs rendszer viszont köszöni, rendben van.
• Az ember dühében elmegy kocsmázni a haverokkal.
• Az ember kínjában a sörözés után, az „Eszközök és nyomtatók” menüpontban szöszmötöl, ahol a driverét piszkálja a kontrollernek. Észreveszi, hogy a van egy olyan opció a választható driverek között, hogy „MotionjoyVirtualXinputDevicefor Windows”. Nosza, az ember fel is telepíti, s láss csodát: Működik a jobb és bal stick is.
• Az ember megiszik egy üveg sört a sikerre.
• Az ember egy barátja javasolja, hogy szedje le a Better DS3 nevű progit, amivel megoldhatja azt a problémát, hogy a PCSX2 a kereszt (X) gombot a körnek (O) nézi és fordítva. A kontroller 3 nap szenvedés után végre működik.
• Az ember megiszik még egy üveg sört a sikerre.
• Az ember boldog.

PS3 kontroller a Windows 7-en. Könnyű telepíteni, mi?

Szóval kalandjaink után megnyitom a PCSX2-t, s azt hiszem rosszul látok a szokásos konfiguráláskor. A drága készítők ugyanis teljesen átszabták a különböző beállítások ablakait így nem tudom az interneten terjedő eddigi megszokott konfigurációkat normálisan beállítani a gépemen (ugyanis minden játéknak egyedi beállításai vannak az emulátoron belül, amiket ha nem állítunk be normálisan, akkor semmi esélyünk a megfelelő FPS szám elérésére, ami azért fontos, mert a PS2 processzora, az EmotionEngine ugyanis nélkülözi a PC-k processzorainak egy fő alapját a Monroe-elvet). Persze kis utána járással sikerül elérni a kívánt eredményt. A legutóbbi találkozásunk óta új pluginokat is kapott a drága. Van DX11, de cserébe nincs DX10, valamint van AVX parancsutasítás is az AMD processzor tulajoknak valahára.

Balra a régi átláthatóbb video pluginkonfigurátor, jobbra az új. 

Első köröm, hogy néhai NTSC régiókódú PS2-m BIOS-át hozzáadom az emulátorhoz, amit természetesen probléma nélkül elfogad valahára (2010-ben sehogy sem akarta lenyelni). A megfelelő beállítások után, miután beállítom a megfelelő beállításokat és kicsit csalok a hangbeállításokkal (Aszinkronizációs keverést állítok be, a Latency-t 150 ms-re állítom, így nem fog a játék hangja akadozni, ha nagyon tölt, valamint az Interpolációt 1-re, azaz Lineárisra állítom [egyszerű hang, de gyors legalább]).

Sok embert idegesít, hogy a játék közben, ha csak kicsit is esik a képkocka szám, akkor idegesítően nagyot reccsen a zene. Pedig ha tudnák, hogy csak 2 beállítás választja el őket a mennyországtól. Az első jelentkező a Smugler’s  Run, amely a szokásos beállítás után és a software renderelési módra való kapcsolás után már együttműködőbb, habár a beglitcheltintro video által létrejövő textúra bug a frászt hozza rám, ám meglehet nyugodni, ez normális.

 A beglitcheltintro képernyő a tapasztalatlan felhasználóra a frászt hozhatja rá.

Sok probléma nincs nála, csak az, hogy a kocsim körül lévő terület kör alakban világosabb egy kicsit és hogy néha picit belassul egy tizedmásodpercre, főleg ha a kamera gyorsan vált.

Ettől függetlenül stabil és jókat lehet vele játszani, de sokat kell konfigurálni, hogy megfelelően fusson.  Az elő beállítások közül a 2-essel lehet a legjobb eredményeket elérni, de így csak 45 FPS-t kapunk.  A jó beállításhoz magunknak kell kísérletezgetnünk. 2 gépen is teszteltem, és mindegyiknél különböző, hogy melyik a legjobb.

Adatlap: http://wiki.pcsx2.net/index.php/Smuggler%27s_Run

Killer 7. Mintha az emulátorhoz tervezték volna. A cell-shaded grafika által tökéletesen jól fut és még tunningolhatunk is rajta az élsimítással játszva. Az irányítás fura, de ez a játék és nem az emulátor hibája. Vicces, hogy jobb billentyűzettel és egérrel játszani, mint kontrollerrel.

 Killer 7 – 1-es előbeállítással….

 …és némileg játszadozva a beállításokkal 16x-os MSAA-val és FXAA-val, valamint 16:9-es képernyő patchel.

Adatlap:   http://wiki.pcsx2.net/index.php/Killer7

Balról érkezik a BurnoutRevenge és keményen küzd, de sehogy sem lehet belőle kihozni fránya 45 FPS-nél többet, pedig nagyon akarja. Ha lejjebb viszem a beállításokat, akkor rosszabbul néz ki, mint egy horgoló kör.

 Így állva nem is olyan rossz. Hanem amikor megmozdul…

Nem beszélve a „fekete égbolt glitch”-ről, amit úgy lehet megkerülni, hogy a menüben software módban bóklászunk, majd amikor a pálya betöltésre került és kézhez kaptuk a kocsi irányítását, akkor átváltunk hardware módra, majd a verseny után vissza software módra. Aranyos mi?

Adatlap:  http://wiki.pcsx2.net/index.php/Burnout_Revenge

Következő páciens a Metal GearSolid3 :Subsistence

Csak 2x-es elsimítással hajlandó futni a gépemen, de legalább együttműködik velem és nem lassul le. Tartja a szolid 62-t némi kompromisszummal. Itt az AMD processzor a ludas, mert ehhez a játékhoz egy Core I-7 szükségeltetik a teljes gyönyörhöz. Sajnos bizonyos textúrák feketék, amik a hardware módnak köszönhetőek. Megoldás nincs rá. Vagy software és minden lassú, vagy hardware és a fekete textúra glitch. De legalább álljon itt egy videó, hogy mire képes a játék egy 4,4Ghz-es Core-i7-el és egy 3 GB-os, gyárilag tuningoltSapphire AMD Vapor-X R9 280x-el felszerelt szörnyön.

Adatlap: http://wiki.pcsx2.net/index.php/Metal_Gear_Solid_3:_Subsistence

Végezetül következzék a GTA Liberty City Stories, amelynél majdnem az egész emulátort át kell állítani. Nagyon finnyás ugyanis, hála a Renderware motornak. A játék játszható, amikor nem kell felvételt csinálni róla. A recéket megfelelő shader beállítással ellehet tüntetni (ShaderConfiguration a Video pluginnál ->Enable FXAA). 

 Lám, mire képes egy 2x-es natív felbontás és egy kis FXAA!

Egyedül a radar körül és a kiírt szövegeknél lehet grafikai anomáliákat felfedezni, valamint a mesterlövész puska használatához software módba kell váltani (F9 gomb) aztán ha végeztünk vissza hardware módba (F9 megint).

 A grafikai anomáliák még a város alatti tengert is meg tudják mutatni a megfelelő szögből.

Ha elnézzük ezeket és van egy gyors, legalább 5400 RPM-es HDD a gépünkben, akkor nem lesz problémánk a sebességgel.

Egy sima SATA csatlakozós 7200 RPM-es 16 MB cache memóriával rendelkező SAMSUNG HD322HJ vincseszterrel51-59 FPS közötti képkockát sikerült elérni. De egy SATA2-es/SATA3-as HDD-vel több is lehetséges.

Adatlap: http://wiki.pcsx2.net/index.php/Grand_Theft_Auto:_Liberty_City_Stories

Beállításaim az NTSC verzióhoz:

https://app.box.com/s/6mmxbxny3um363l99bwtdqy27y28wfvp

Szóval a kérdés adott:

Megéri a PCSX2-t beszerezni, vagy inkább szedjünk össze némi pénzt és inkább tuningoljunk maximumra egy PS2-t?

Véleményem szerint, ha van lehetőségünk olcsón egy soft-modolt FAT modellhez hozzájutni, akkor azonnal csapjunk le rá. De ha pénz szűkén vagyunk és van egy erős gépünk, akkor tegyünk egy próbát a PCSX2-vel. Gyengébb gép tulajok is megpróbálhatják némi kompromisszummal együtt, de ne várjanak csodát.

Aki nem akar annyit szenvedni a kontrollerrel, mint én, az vagy használjon egy olcsó USB-s darabot, ami a PS2-t másolja, vagy szerezzen be egy PS2 kontrollert és hozzá egy PS2-USB átalakítót, ami manapság Kínából rendelve alig 800 Forint.  De véleményem szerint semmilyen program nem képes ugyanazt az élményt nyújtani, amit egy fizikai PS2 ad, nem beszélve, hogy kényelmesen akár az ágyból is játszhatunk vele a tévénken. Illetve azokról a hosszú konfigurálásokról nem beszélve. Mert a PS2-nél maximum egy resetelésés egy lemezcsere az egész váltás, ami kb. 1 perc sincs (vagy 2 perc a HD Loader tulajoknak), míg a PCSX2-nél legalább 10 percet elszöszölünk, mire megtaláljuk az optimális beállítást, ami jó nekünk és a játéknak (nem beszélve a grafikai kompromisszumokról és anomáliákról).

A PCSX2 sokat fejlődött az elmúlt hat évben, anno 2010-ben a hivatalos oldal büszkén hirdette, hogy már 578 játék tökéletesen játszható rajta. Ma, jelen sorok írásakor ez 2579-en áll, amely a Playstation 2 játékainak 94.8%-át teszi ki. Viszont maradt még hivatalosan 134 darab, amelyek problémásak a gépnek. Én szurkolok, hogy ezeket is sikerül játszható állapotba hozni és talán a jövőben lehetősége lesz mindenkinek problémamentesen élvezni ennek az emlékezetes konzolnak a játéktermését.

Lábjegyzet:  A cikkben, a Burnoutnál lévő kép a PCSX2 wikia oldaláról származik.