1945, december 27. A háború véget ért, Hitler meghalt. New Yorkban négy régi barát (Anne Ramsay, Ron E. Rains, Jeremy Holm, és Ezra Buzzington) gyűlik össze, mivel meghívást kaptak egy ötödik társuk (Larry Fessenden) otthonába, akinek a felesége nemrég hunyt el. A kedélyes csevegések közepette kiderül, hogy mind az öten elkövettek szörnyű dolgokat a háború ideje alatt, sőt, az egyikőjük épp a hadbíróság elé készül állni egy borzalmas tömeggyilkosság miatt. A házigazda elmondja, hogy képtelen túltenni magát a felesége halálán és szeretne megkísérelni egy spirituális szeánszot, hogy biztosan tudja: létezik túlvilág, ahol a nő békére lelt. A társaság többi tagja eleinte vonakodva ugyan, de végül ráállnak a dologra. Az asztal köré ülnek, megfogják egymás kezét, majd a fények kialszanak. Ami ezután történik, az mindannyiuk életét örökre megváltoztatja.
Ted Geoghegan (We Are Still Here, The Ranger) rendezése olyan, mintha fognánk a Becstelen brigantyk egy soha be nem mutatott jelenetét, és hozzákevernénk egy old-school horrorfilmhez. Az egész Brooklyn 45 lényegében egyetlen helyszínen játszódik, ugyanis a társaság tagjai hamar rájönnek, hogy csapdába estek. Innentől a paranormális dolgok már nem is annyira fontosak, hanem sokkal érdekesebb az, hogy a vendégek miként viszonyulnak egymáshoz. A film nagyszerűen ábrázolja a háború utáni Amerika paranoiáját, amikor mindenhol kémeket és nácikat láttak az emberek. "Ki szerint?" - kérdezi a kitűntetésekkel teli ezredes, mikor azt mondják neki, hogy a háború véget ért. Mindegyik karakter nagyon jól megírt, a sztori pedig tartogat egy-két nem várt fordulatot. Mindez mit sem érne remek színészek nélkül, de szerencsére a Brooklyn 45-ben mindenki odateszi magát. Néhány jumpscare is belefért, illetve akad pár véres és egy kifejezetten (és meglepően) durva jelenet, de leginkább a szereplők közötti párbeszédeken van a hangsúly. Ki mit tett a háború alatt, és hogy ezeknek milyen következményei lehetnek az újjáépülő világ romjain. Nekem nagyon tetszett a Brooklyn 45. Egy kísértetfilmet kapunk karakterdrámába csomagolva.
