1973-ban járunk egy lakatlan szigeten, Cornwall partjaitól nem messze. Egy női önkéntes (Mary Woodvine) egyedül él ezen a szigeten, és minden egyes nap ugyanazt csinálja: felkel, kimegy egy közeli magaslatra, ahol megméri a talaj hőmérsékletét egy különös virág mellett, majd követ dob egy mély üregbe, végül pedig hazatér. Megírja a napi jelentést, megvacsorázik, olvas egy keveset (az A Blueprint for Survival című könyvet, amely a valóságban a The Ecologist 1971-es számában jelent meg és ez az egyik legkorábbi tudományos figyelmeztetés az apokaliptikus éghajlatváltozásról), majd elalszik és másnap kezdődhet minden elölről. Ahogy egyre távolodik a tavasz, a nő különös dolgokat kezd el látni a szigeten, amik mind egykori tragédiákhoz vezethetők vissza.
Mark Jenkin író/rendező (Bait) filmje egyáltalán nem adja magát könnyen. Nem mintha annyira brutális vagy véres lenne, egyszerűen csak ember legyen a talpán, aki elsőre értelmezni tudja – utánaolvasás nélkül – a látottakat. Néha feltűnik egy fiatal lány (Flo Crowe), máskor koszos ruhákban álló bányászok jelennek meg a semmiből (a szigeten annak idején történt egy borzalmas baleset a bányában), és a domb tetején álló kő-totem is felettébb furcsa. Mind-mind arra enged következtetni, hogy a sziget múltja tele van gyásszal. Nagyon furcsa folk-horror lett az Enys Men. Mivel kvázi egyetlen szereplőt követ végig, a fényképezés és a zene rengeteget kell, hogy hozzátegyen az élményhez. Maga a sziget szerintem gyönyörű: kevésbé vészjósló, mint mondjuk A világítótoronyban lévő, de ennek is megvannak a maga titkai. A zene pedig egészen hátborzongató. Jenkin ’70-es éveket idéző, szemcsés stílussal, gyors vágásokkal és helyenként rémálomszerű képekkel dolgozik, de az Enys Men még így is csak egy nagyon szűk rétegnek fog betalálni. Elsősorban azoknak, akik szeretnek elveszni egy film értelmezésében és nagyítóval keresni a logikát a szimbolikus képsorok között. Szerintem nincs összesen tíz összetett mondat az egész filmben, lévén ez inkább egyfajta kísérteties utazás egy olyan helyre, ahol megelevenedik a tragikus múlt.
