Előszó: ezzel az olvasmánnyal most be kell érnetek pár napig mert én elhúztam nyaralni és onnan kizárt, hogy írni tudnék/akarnék. De már megvan a következő toplistám is, még ha csak elméletben is. Addig viszont itt van ez a mostani, jó szórakozást hozzá!

A found footage műfaj mostanában éli reneszánszát, dacára annak, hogy sokan már temetik a műfajt. Azt a műfajt amelynek egyik megteremtője a mára már kulthorrornak számító Cannibal Holocaust (amit én egyetlen egyszer sem láttam de biztos klasszikus ha már annyi helyen áradoznak róla...). Az alaptörténet ott az volt, hogy néhány turista eltéved a dzsungelben, majd szép komótosan lemészárolják őket az emberevő kannibálok. Sok botrányt kiváltott anno a film és ez főleg a dokumentarista stílusának volt köszönhető, amely végett jónéhány ember elhitte amit a vásznon látott. Persze az egésznek a fele sem volt igaz, de tudjuk jól, hogy minden a tálaláson múlik (emlékezzünk csak a Világok harca rádiójátékra...). Utána elég sokáig parlagon hevert a téma, majd az 1999-es The Blair Witch Projekt (itthon Ideglelés címmel futott) rázta fel újra a műfajt. Akkor már az egész kézikamerás stílus nem volt újdonság ugyan, de mégis sikerült újfent rászedni pár naiv nézőt. Persze ekkor már nagy szerepet kapott az internet is (a filmhez temérdek ál-honlap készült). Eztán 2007-ig nem igazán kaptunk nagyobb volumenű eresztéseket ilyen téren de akkor jött, látott és győzött a Paranormal Activity, minek után újra magára talált a found footage műfaj is. Listámban pár emlékezetes filmre térnék ki, amelyek ezen műfaj, ezen stílus képviselői között vannak. Kezdjünk is neki!

10. Paranormal Activity:

Avagy az Újjáélesztő. Így is lehetne nevezni Oren Peli klasszikusát amely 2007-ben tarolt a mozikban. A film legnagyobb érdeme nem is a történet, inkább a hangulat. Azért ejtsünk pár szót az előbbiről is: a fiatal pár egyszerre csak azon kapja magát, hogy a házukban különös, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. És itt most nem arról van szó, hogy valaki visszatette a mosatlan edényeket a szekrénybe, hanem hogy furcsábbnál furcsább események játszódnak le közvetlen környezetükben de még inkább Katie közelében. Micah, a pasija, persze nagyon kíváncsi és mindenképpen meg szeretne örökíteni pár paranormális tevékenységet, ezért szépen bekamerázza a házat és szerez még egy hordozható kézikamerát is, nehogy lemaradjon valamiről. A maguktól leeső tárgyak és hirtelen becsapódó ajtók eleinte még békés kísértet jelenlétét sejtetik a falak között/mögött azonban később kiderül, hogy egy visszatérő démonról van szó aki szegény Katie-t már gyerekkorában sem hagyta békén és hiába költöztek új házba, oda is követte.

A fiatalok kirendelnek egy szakembert is, hogy vizsgálja meg a szobákat, esetleg vegye fel a kapcsolatot az elhunyttal de az öreg már akkor maga alá csinál, amikor belép a házba szóval ez a vonal kudarcba is fullad. Ezután a szerelmeseknek maguknak kell felvenniük a küzdelmet a démonnal amelyet nagyban segítene ha egyáltalán látnák is, nem csak hallanák ahogyan átfut a szobákon, betöri a képeket, vagy bútorokat tologat, esetleg kirángatja valamelyikőjüket az ágyból. Bizony, a rémség itt alaktalan de Hitchcock óta tudjuk, hogy attól félhetünk igazán amit nem látunk. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy aki valóban hisz az ilyen paranormális dolgokban, a szellemekben, a visszajáró kísértetekben, az kétszer annyira fog félni a film alatt mint más. Oren Peli nagyon belenyúlt valamibe, ezt az azóta megjelent két folytatás is bizonyítja és persze azt is hozzá kell tennem, hogy a rendező összehozott egy egészen tisztességes sorozatot is (The River) szintén found footage stílusban. A Paranormal Activity igazi klasszikus amit minden horror rajongónak látnia kell. Este, sötétben fogyasztandó.

9. [REC]:

A spanyolok is kivették a részüket a műfajból, hiszen miért is ne. Ők amúgy is nagyon ott vannak a horrorban, különösen a lélektani horrorban. Gondoljunk csak például az Árvaház című filmre. A [REC] a zombis horrorfilmek előtt tiszteleg, a központ helyszín pedig egy társasház. Főszereplőink egy tévés stáb akik a helyi tűzoltóknál forgatnak, mikor is bejön a riasztás, hogy azonnal ki kell menni a már említett társasházhoz ugyanis egy idős néni bezárkózott az emeleti lakásába és vélhetőleg nagyon rosszul van. Sok mindent nem akarok elárulni, a lényeg annyi, hogy természetesen a néni nem súlyos beteg aki bottal jár egyik szobából a másikba, hanem konkrétan fertőzött. Valahogy úgy tessék elképzelni mint a 28 nappal később című film esetében, tehát hogy a fertőzöttek (természetesen lesz több is) nem lassú mozgású, csoszogó, nyáladzó zombik hanem igen mozgékony, vérre szomjazó egyedek. És nem ismernek kegyelmet.

Nem kicsit para amikor a lakásokban szobáról szobára halad az operatőr, miközben mi is pontosan tudjuk, hogy bármelyik sarokból előugorhat egy rémség. A film vége igazán durvára sikeredett, ugyanis kiderül, hogy a rejtélyek megválaszolására legalkalmasabb hely a padlás ahol egy olyan teremtmény él amely utána még sokáig fog kísérteni rémálmainkban. A film utolsó pár perce még tovább fokozza a rettegést. Olyan irányba tereli a történetet amely miatt még másfél órán keresztül szívesen néznénk tovább az eseményeket. Szerencsére a második rész pont ott folytatja ahol az első rész véget ér, úgyhogy panaszra nem lehet okunk.

8. Megan is Missing:

Mindennapi életünk része az internet. Kapcsolatokat tartunk, ismerkedünk, játszunk, kikapcsolódunk és dolgozunk rajta. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. De időzzünk most el egy bizonyos szegmensénél: ismerkedünk rajta. Bizony, erre is van lehetőség. Akár arc nélkül is, avatar-képek mögé bújva. A társkereső oldalakon is megannyi kamu profil van, amely izmos/csinos pasasnak/nőnek állítja be a profil gazdáját, a valóságban viszont az illető semmiben sem emlékeztet a képen szereplő mására. Nem túl korrekt lépés, de ha az ember olyan fizimiskával rendelkezik, hogy annak idején még az anyja is szatyorban vitte óvodába, akkor megfelelő alternatíva lehet. Jómagam még sosem ismerkedtem társkereső oldalon, úgyhogy belülről nem ismerem ezek működését de szerintem mindenki el tudja képzelni. Készült már pár film a témában. A Megan is Missing is hasonló tematikára épít, noha társkereső oldal itt nincs. Van viszont két tipikus amcsi tinilány akik szinte elválaszthatatlan barátnők, mikor nem együtt lógnak akkor a neten trécselnek egymással valamiféle erre megfelelő programmal. Megan egy ribanc, szebb szóval nem tudom leírni. Tesznek említést a filmben a hánytatott sorsú gyermekkorára, hogy apuci megerőszakolta, a táborban lévő vezető tag meg orális szexre kényszerítette, stb., de ezek csak traumák. Túlléphetett volna rajtuk. Mindegy. Amy (a barátnője) ezzel szemben igazi mintadiák, aki videónaplóban mutogatja meg a világnak a plüssállatait, meg a családját, azonban barátnői - Megan kivételével - nem igazán vannak neki. Jó kis párosítás. Minden suliban van egy ilyen páros szerintem. True story, nemde? Nem, akármennyire is hangoztatják a Megan is Missing nem valós eseményeken alapul. Teljesen fiktív. De aktuális, tulajdonképpen bármelyik nap megtörténhet. És bárkivel.

A Megan is Missing az első fél órában lehetne akár egy hardcore Amerikai Pite kézikamerás stílusban de aztán bekövetkezik a szörnyű esemény amelyre a film címe is utal: Megan eltűnik. Előző nap még megbeszél egy találkát egy Josh nevű sráccal akit a neten ismert meg, majd másnapra csupán a hűlt helye marad szegény (?) lánynak. A nyomozás elindul és amíg Amy mély depresszióba esik, addig a rendőrség leközöl a híradóban egy felvételt amelyet egy élelmiszerbolt biztonsági kamerája rögzített és amin az látható, hogy Megan-t karon ragadja egy ismeretlen pasas és magával húzza. Több nem derül ki, egészen addig amíg egy fétis-oldalra ki nem kerül két kép a lányról. Meglehetősen durva két kép. Amy közben elkotyogja magát a rendőrségnek, hogy Megan netes beszélgetést folytatott egy Josh nevű sráccal. Rossz döntés # 1. Ezzel ő maga is potenciális célponttá válik. Mindezek után még van annyira kis naív is, hogy egyedül kamerázgat olyan helyeken ahol anno a barátnőjével együtt lógtak. Rossz döntés # 2. És utána még csodálkozik, hogy őt is elrabolják? A film utolsó majdnem 30 perce a rendőrség által egy kukában talált kamera vágatlan felvétele. Az elrabló és szadista gyilkos felvételei. Képzelhetitek. Mindenesetre le a kalappal az Amy-t játszó színész előtt, nem lehetett könnyű feladata. A témaválasztás jó, a megvalósítás is ötletes (jól passzol a dokumentarista stílus az egész filmhez, ilyet így még nem igazán láthattunk) de én kizárólag csak erős idegzetűeknek ajánlanám.

7. Paranormal Activity 2:

A kultikus horrornak tekinthető első Paranormal Activity film folytatására két évet kellett várni. Én amondó vagyok, hogy nem volt hülye ötlet folytatni a címet. Szerintem a Fűrész filmeknél is az volt a legjobb, hogy ügyesen szőtték tovább a sztorit és majdnem mindegyik rész végére sikerült összehozni egy-egy épkézláb csavart. A brutalitás engem sosem érdekelt, ha a 3. rész után egyetlen véres jelenetet sem kapunk, én akkor is jól szórakoztam volna a Fűrész filmeken. Megvolt a történetben a potenciál. Ez a fajta potenciál pedig a Paranormal Activity filmek központi történeti szálában is megvan. Lehet nyújtani, csűrni-csavarni de azzal, hogy folyamatosan adagolnak hozzá részleteket, magyaráznak meg felmerülő kérdéseket és festenek lassacskán összeálló képet a múltbéli eseményekről és a kísértet (vagy démon) eredetéről, úgy kedvelteti meg magát egyre jobban a széria. Az első rész azért kaszált mert tényleg lehetett félni alatta. A második résznek - az elvárt félelemkeltésen túl - már a sztoriban is fel kellett mutatnia néhány újdonságot. Ezt összességében jól oldották meg.

A történet Katie nővérének (Kristi) a családi házában játszódik. Ami különösen fontos az az, hogy időrendben visszafelé haladunk. Tehát Micah és Katie jelen esetben még nem észleltek különféle paranormális tevékenységeket otthonukban (a két szereplő egy rövid ideig szerepel is a filmben). A ház bekamerázásának az oka itt most az, hogy valaki (vagy valami) jó nagy rendetlenséget okoz egyes szobákban, ezért a családfő felszereltet pár biztonsági kamerát. Ezek után pedig napról-napra durvulnak a jelenségek, az ajtócsapkodás és a kisbaba kiemelése a járókából (!) szinte alap. És valahogy minden szál Kristi-hez vezet. Bizonyos szinten sokkal félelmetesebb lett a Paranormal Activity 2 mint az elődje volt. Az egyik ilyen jelenetkor konkrétan majd kiestem az ágyból, annyira megijedtem. Sok szempontból másolja az első részt (az utolsó 10 perc különösképp...) de mindenképpen megéri megtekinteni, már csak a sztori továbbgondolása végett is.

6. Az Erő Krónikája:

Kifejezetten tetszett nekem, hogy ez a film nem a jól megszokott horror vonalat követi, ha found footage műfajról van szó. Ez egy szuperhősös film de nem úgy mint a Bosszúállók és nem is úgy mint a Watchman. Három teljesen átlagos srácról szól akik egy buli alkalmával találnak egy kis barlangot a közeli erdő közepén. Leereszkednek és egy kis keresgélés után fura, kristály szerű izére bukkannak (bocs, nem tudtam szebben fogalmazni...). Hirtelen történik valami energia-kicsapódás féleség és utána már azon kapják magukat, hogy különös képességeik lettek. Tudnak tárgyakat mozgatni a puszta akaratukkal és még repülni is. Klisésnek hangzik, de higgyétek el, hogy nagyon jól meg van csinálva az egész.

Tényleg olyan mintha ez a három srác otthon fogott volna egy kézikamerát, hogy felvegyék egymást ökörködés közben. Mert bizony eleinte csak mások szívatására használják a képességeiket. Aztán később, mikor - nem spoiler, már az előzetes is lelőtte - Andrew megkattan, kezdenek eldurvulni a dolgok. A film végét egy kicsit túlzásnak éreztem. Nem kellett volna ennyire nagyszabásúnak lennie. Persze a katasztrófa elkerülhetetlen volt de a fél város romba döntése valahogy mégsem illik a képbe. De ha az összképet nézzük, a film mégis végig működik. Poénos amikor poénosnak kell lennie és Andrew kis magánakciója a tűzoltó ruhában, vagy amikor helyreteszi a nevelőapját is hatásosak. Tele van emlékezetes, izzadság szag nélküli jelenetekkel a film és ez nagy szó manapság, amikor a 3D uralkodik.

5. Cloverfield:

Ezt a filmet az a J.J. Abrams rendezte akinek neve a Lost című kult sorozatról lehet ismerős. A Cloverfield tulajdonképpen egy idegenek általi megszállás krónikája. Egy csapat bulizó fiatalt ismerhetünk meg a film elején akik még csak nem is sejtik, hogy miféle szörnyűségek várnak majd még rájuk. A katasztrófa egy szempillantás alatt érkezik. Valamiféle csápos szörny szabadul rá a városra. Olyasmi mint Godzilla (apró poén, hogy a készítők régi szörnyfilmekből vágtak be képeket amikor épp elszáll a kamera képe...bár ezeket elsőre szabad szemmel úgysem fogjuk észrevenni). Tömegpánik, menekülés, nyomorgás a még szabad utcákon, hadsereg, stb. Minden ami a szörnyfilmekre jellemző. Eszméletlenül durva jelenet amikor a kis csapat kijut az utcára és egyszer csak odarepül a Szabadság-szobor szétkarmolt feje. De egész New York kísérteties képet fest amint lángokban áll és sorra dőlnek össze az épületek a szörny, vagy épp a hadsereg pusztítása nyomán. Jól bejáratott módszer, hogy magát a szörnyet nagyon sokáig nem is láthatjuk teljes valójában (erre a film végéig várnunk kell) de akkor aztán nincs olyan akit nem rázna ki a hideg a teremtmény láttán. Nem semmi CGI rémség lett.

És hozzáteszem: nem csak egy nagy szörny szerepel a filmben, ugyanis kapunk még pár kisebbet is akik engem leginkább a Half-Life második részében található pókszerű kreatúrákra emlékeztettek. Vagy a Csillagközi Invázió bogaraira. Mindenesetre ha ilyen rémségek támadnák meg Budapestet akkor én fognám a családot, a barátnőmet, meg a haverokat és húznánk lefelé a 4-es metróba elzárkózni, meg konzerveket raktározni. Nagyon jól átjön a katasztrófa érzése a film során. Ebben a lezárás is nagy szerepet játszik, ráadásul megéri végigvárni a stáblistát is mert utána kapunk még egy üzenetet erősen széttorzítva, ami egyértelművé teszi a folytatást. És persze ajánlott még az interneten is utána keresni a Cloverfield aktáknak mert készült pár igencsak hitelesnek tűnő honlap a témát illetően. A Cloverfield egy klasszikus szörnyfilm a modern kor igényeihez igazítva. Jó lenne ha több ilyen érkezne a sok unalmas, élettelen, humorosnak gondolt de valójában ásításra késztető tinifilm helyett. U.i.: aki megnézné, az különösen figyeljen a végén az óriáskerekes résznél a háttérben a vízre. Apró geg.

4. Grave Encounters:

A film címe egyben a (fiktív) műsor címe is amely Síri Találkozások néven fut és leginkább a Szellemvadászokhoz, vagy hasonló blődliségekhez tudnám hasonlítani. Tehát, hogy van egy csapat akik elmennek állítólagos kísértetjárta helyekre és ott tucatnyi kamerát felállítva megpróbálnak megörökíteni valamiféle paranormális tevékenységet. Nekem kifejezetten tetszett, hogy egyáltalán nem kapunk szimpatikus figurákat. A stáb alapból olyan akik odacsúsztatnak néhány dollárt a kertésznek csak azért, hogy az azt mondja, szellemet látott. A helyszín egyébként egy elmegyógyintézet (már vártam, hogy mikor fedezik fel ezt maguknak a stílusban tevékenykedők...). A film elején a gondnok rutinszerűen körbevezeti a stábot akik arra vállalkoztak, hogy egy napra bezárkóznak oda és majd csak reggel jönnek ki, remélhetőleg nem csekély mennyiségű értékes felvétellel. Nem fognak kijönni. Ez szerintem nem spoiler. Mindenesetre a gondnok elmagyarázza, hogy van egy bizonyos ablak amelyet ha becsuk este akkor reggelre az magától kinyílik. Ezen kívül van egy fürdőkádakkal teli szoba is ahol anno öngyilkos lett egy lány és ott van még ama híres folyosó is ahol meg egy fehér orvosi köpenyben lévő kísértet szokott járkálni. Háttértörténetet is kapunk, régen egy tébolyodott doki végzett különféle agyi műtéteket a betegeken, majd később pont a betegek ölték meg őt amikor egy éjszaka kiszabadultak. Nem díjnyertes de legalább van háttértörténet. Ez is valami. A para meg onnan kezdődik, hogy leszáll az éj.

Először csak tárgyak mozognak (például lassan becsukódik a már említett ablak), aztán később már eldurvul a helyzet. Különbség, hogy a Paranormal Activity filmekkel ellentétben a Grave Encounters esetében konkrétan láthatjuk is a rémségeket, nem csak sejthetjük, hogy mifélék is lehetnek azok. Ez egyeseknek talán elrettentő lehet de nem annyira zavaró. Az már sokkal inkább, hogy a film utolsó felében majdnem öt percenként kapunk egy-egy rémalakot az arcunkba, ráadásul véleményem szerint nincsenek ezek annyira jól kidolgozva, hogy jó ötlet lett volna ennyit mutogatni őket. Szerencsére a para-faktor működik. Meglepően félelmetes film lett a Grave Encounters, dacára annak, hogy rengeteg helyről lop. A rögzített kamerás felvételek a Paranormal Activity filmeket idézik de a fürdőkádas jelenet is egy az egyben koppintja a [REC] 2 hasonló jelenetét. Még jó, hogy a film hozza az elvárt szintet és helyenként tényleg képes a frászt hozni a nézőre. Még akkor is, ha a néző már tapasztalt horror rajongó.

3. [REC] 2:

Két évet kellett várni a 2007-es [REC] második részére de én azt állítom, megérte. A folytatás pont ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész véget ért. Sőt, egy kicsivel előbb. De poénokat nem akarok lelőni. A lényeg az, hogy - legnagyobb örömömre - végre előtérbe helyezték azt a történeti szálat amelyet az első részben csak a vége felé követhettünk nyomon. Erőteljesen beépült a vallás is a cselekménybe, csak úgy mint a természetfeletti. A középpontban egy kommandós csapat áll akiket a társasházhoz vezényelnek. Legalábbis a film első felében. Később néhány tini is bekerül a képbe akik látva a nagy felbolydulást a társasház körül, belógnak a csatornán keresztül. Újdonság, hogy a már jól megszokott kézikamerás felvételeken kívül kapunk sisakra erősített kamerás felvételeket is, hála a kommandós osztag spéci felszerelésének. Sokkal akciódúsabb lett a második rész mint az első de ugyanakkor szerintem sokkal félelmetesebb is. Alapból már az első fél órában feljutunk a padlásra amely helyszínre ugyebár az első rész utolsó pár percéig várnunk kellett.

Nos, a kommandósok (egy lelkésszel kiegészülve) eleve itt kezdik a kutakodást amely ténykedés rögtön megalapozza a hangulatot. Tetszett nekem még az is, hogy visszatér egy ismerős karakter de nagyon klassz végignézni az első rész eseményeit más szemszögből is. Parádés a lezárás is ugyanis kap egy dupla csavart a sztori, igencsak várólistássá téve ezzel a harmadik részt. A [REC] 2 méltó folytatás, bizonyos fokig még jobb is mint az előd.

2. Ideglelés:

Emlékszem, hogy mikor megnéztem anno ezt a filmet, utána még napokkal később is beszélgettünk róla a haverokkal, hogy mennyire komolyan megcsinálták, felépítették a készítők ezt az egész blair-i boszorkány mendemondát. A sztori annyiból áll, hogy adott három lelkes fiatal akik beveszik magukat a blair-i erdőbe, hátha sikerül lefilmezniük a hírhedt boszorkányt aki egykoron ott élt és rémisztgette a helyieket. Furcsa, hogy tini fejjel mennyire megfogott a film. Mikor évekkel később újra néztem, már csak a vállamat vonogattam az ijesztőnek szánt jelenetek láttán. Változnak az idők, változnak az emberek. Az egész film sikeréhez jócskán hozzájárult az a tucatnyi ál-honlap amelyeket direkt azért hoztak létre, hogy a legenda még reálisabbnak tűnjön. Ezekkel a honlapokkal tulajdonképpen egy remek kis háttértörténetet adtak a kíváncsiskodóknak akik nem voltak restek utánakeresni a filmben látott/hallott dolgoknak. Még egy videojáték trilógia is épült a történet köré, bár ez is inkább a háttérsztorit mélyítette, érdemi köze a filmhez nem sok volt (azért én megcsináltam benne, hogy ráváltottam az éjjellátóra és úgy rohangáltam az erdőben FPS nézetben, az úgy eléggé jól visszaadta a film stílusát...). Nem titok, hogy a már említett három fiatal súlyosan eltéved az erdőben. Körbe-körbe mászkálnak, miközben különféle éjszakai zajok és botokból készített alakzatok hozzák rájuk a frászt. És még a térkép is kámforrá válik. Rettegés ON.

Akkoriban még Bear Grylls sem mutogatta túlélő tudományát egy műsorban sem, így egyenes ágon következik, hogy a három fiatal a céltalan túrázástól hamar bekattan. Eszükbe sem jut élve felfalni néhány mókust, vagy fák odvaiban lárvák után kutatni. Inkább mindent lefilmeznek amivel út közben találkoznak. Később maguk is meggyőződhetnek róla, hogy a városban hallott legendáknak bizony nem kevés valóságalapja is van. A film 1999-ben jelent meg és akkoriban a nézők még nem voltak felkészülve ilyen parás jelenetekre, a befejezésről már nem is beszélve. Nagyon sokan elhitték, hogy amit látnak az igaz. A második rész (amely már nem found footage stílusban készült) aztán egy évvel később szépen szétrombolta a találgatásokat és egyértelművé tette, hogy az Ideglelés első része kamu volt. De teljesen mindegy, akkor is klasszikusról beszélünk.

1. Paranormal Activity 3:

A Paranormal Activity első része elindított egy lavinát. Újra divatba hozta a found footage műfajt. Temérdek film készült azóta ezzel a stílussal, legtöbbjük pont a már említett 2007-es klasszikust nyúlta olykor kevésbé szembetűnő, olykor pofátlan módon. Oren Peli a sorozatok felé vette az irányt (lásd: The River), majd újabban olyan blődliségekhez adta a nevét mint az Ideglelés Csernobilban amely arra sem érdemes, hogy egynél több mondatban írjak róla. A Paranormal Activity név a második résszel egy kissé megkopott. Sokak szerint rossz ötlet volt folytatni az amúgy három befejezéssel is bíró első részt de szerintem a sztori kibontakozása miatt nem volt hülyeség. Már a második résszel is időrendben visszafelé haladtunk, a harmadik rész viszont egyenesen a 80-as évekbe repíti vissza a nézőt. Ekkor Katie és Kristi még gyerekek voltak, a paranormális tevékenységek pedig épphogy csak kezdtek kialakulni körülöttük. Nagyon sok kérdést megválaszolnak a készítők és ez nekem kifejezetten pozitív volt. A szülők szerepében tetszelgő színészek is egész jól játszanak, panaszra ilyen tekintetben nem lehet okunk. Az ijesztgetések is meglepően jól sikerültek. A 80-as években még nem volt digitális kamera, meg egyéb finomság ezért a családfő úgy oldja meg a ház bekamerázását, hogy ahová csak tud, letesz néhány batár kamerát, a konyhában pedig szétszed egy ventilátort és arra erősít egy kisebb darabot. Voilá, kész is a pásztázó kamera. Ötletes. És ki is használják, kapunk egy elég hatásos jelenetet ezzel és egy lepedős alakkal kapcsolatban. Túl sok mindent nem akarok elárulni a sztoriról, persze az nem titok, hogy előbb-utóbb felütik a fejüket a megmagyarázhatatlan történések.

Eleinte csak finomabb, majd később egyre drasztikusabb jelenléttel. Nekem kifejezetten tetszett a film fényképezése is, a retro hatás meglehetősen jól átjön. A lezárás pedig tényleg sok mindenre magyarázatot ad. Azon gondolkodtam amikor lefutott a stáblista, hogy meddig lehet még nyújtani ezt a szériát. Mert ha - követve az eddigi részek menetét - továbbra is visszafelé haladtak volna az időben akkor minimum egy 60-as évekbeli epizódot kellett volna kapnunk. Vagy még annál is régebbit. Nagy kár, hogy a negyedik rész már megint a jelenben játszódik. Talán a készítők maguk is féltek az időben visszafelé haladástól, ezért maradtak a jól bevált receptnél. Pedig - mint jelen lista is bizonyítja - a retro jót tett a szériának és a Paranormal Activity 3 kiemelkedik az előtte lévő epizódok közül. Nem csak azoknak ajánlom akik kedvelik a horror műfaját, hanem azoknak is akik szeretnének egy igazán jól összerakott found footage filmet látni, annak minden bájával együtt. Túl sok részt már nem szeretnék a Paranormal Activity filmekből, szerintem lassan ideje lenne már egy ütős lezárással elbúcsúzni a két lánytestvértől és az őket riogató démontól. Aztán majd úgyis jön a következő kísértetes őrület, talán épp ugyanebben a műfajban.

Ennyi lett volna eme filmes lista, remélem, hogy mindenki talált számára kedves/kevésbé kedves alkotást amelyről aztán beszélgethet a baráti körében. Temérdek alkotás érkezik még idén is ezzel a stílussal, legutóbb amiről olvastam az a Bigfoot nyomában járó fiatalokról szólt akik természetesen egészen ijesztő dolgokat is találnak az erdőben, nem csak pár túlméretezett lábnyomot. Ez lesz a The Lost Coast Tapes. A found footage műfaj előbb-utóbb el fog tűnni. Most még minden második horror ilyen stílusban készül de a napjai már meg vannak számlálva. Jel volt erre már a [REC] 3 című spanyol film is amely az első kicsit több mint 20 perc után fricskát mutat a stílusnak azzal, hogy a szereplő egész egyszerűen eldobja a kézikamerát és onnantól rendes beállításokkal folytatódik tovább a film. És persze amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy sokan már temetik a műfajt hiszen - elvileg - már minden elemét kiaknázták. Ez szerintem nem igaz, van még potenciál az ilyen filmekben. Jó példa erre mondjuk az Erő Krónikája is amely talán nem szólt akkorát mint amekkorát szólhatott volna de mégis eljutott a mozikig. A Cloverfield annak idején szintén. Szóval majd meglátjuk mit hoz a jövő, én mindenesetre figyelemmel követem majd a found footage filmek életútját. Ki tudja, talán egyszer még Oscar-esélyes alkotást is köszönthetünk közöttük. Nem lehetetlen.