Ha akarnám sem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor találkoztam először a Tomb Raider címmel. Annyi biztos, hogy már nagyon régen történt eme első találkozás. Még egy akkori haveromnál nyomtuk a kis fehér PSOne-t és az ő gyűjteményében akadtam rá Lara Croft első kalandjára. Arra is emlékszem, hogy elég karcos volt a CD, nem is vette be elsőre a gép. 11-12 évesek lehettünk. Délután volt, suli után, vagy hétvégén. Nem emlékszem már. A lényeg, hogy délután. Megebédeltünk és játszottunk. Persze nem ebből állt mindig a program, amikor csak tehettük, inkább a szabadban lógtunk. Bicikliztünk, deszkáztunk, összejártunk egymáshoz. Ilyenek. Élveztük a gondtalan fiatalság nyújtotta örömöket. Aztán aznap eléggé esőre állt, úgyhogy maradtunk inkább a szobában. És nyomtuk a kis fehér PSOne-t, ahogyan fentebb írtam. Tomb Raider. Ez volt fekete filccel felírva a CD tokjára. Persze másolt cucc volt, naná. Akkoriban csak elvétve találhattunk egymásnál eredeti játékot. A warez már akkoriban is ment, csak épp még azt nem tudtuk, hogy ezt wareznak hívják. Szerintem egy kicsit untuk is már a sok autóversenyt, meg gyerekes platform ugrabugrát. Spyro the Dragon, meg Harry Potter első két része. Ilyenek is voltak a repertoárban. Aztán Laci haverom - legnagyobb megelégedésemre - betette a Tomb Raider lemezét. Ami baszott elindulni, annyira karcos volt. Try again! Második próbálkozás. Elindult. Hurrá, hurrá! Logók, intro, menü. Jó lesz ez, jónak ígérkezik. Az is volt, de még mennyire. Aznap sötétedés után értem haza pedig akkoriban még meg volt tiltva nekem, hogy sötétedés után érjek haza. És nem is laktam messze. Kb. 2-3 megállónyira. De egyszerűen a Tomb Raider annyira elvarázsolt, hogy nem tudtam elszakadni mellőle. A mai napig kellemes emlékeket idéz fel bennem és külön öröm, hogy az azóta készített tucatnyi folytatása sem csorbította eme általam felállított képet a szériával kapcsolatban.
Tomb Raider: Underworld
Pedig a rókabőr-effektus sajnos előjött a Tomb Raider játékoknál is és egy idő után a rajongók már csak legyintettek az újabb részekre. A második rész még nagyon jó volt, azt is játszottuk kettesben Laci haveromnál. Aztán a harmadik már semmi újat nem tudott hozni, a negyedik engem nem fogott meg dacára annak, hogy összegyúrták a széria legjobb elemeit. A botrányos ötödik részről is inkább vagy jót, vagy semmit. Pedig végigjátszottam és akkoriban még tetszett is. Csak mai szemmel visszanézve látszik, hogy az egész olyan volt már mint egy olyannyira hosszúra nyújtott rétestészta amely a sok nyújtástól már kiszakadt. Lara ugyebár a negyedik rész végén meghalt. De mégsem, mert a készítők nem akarták veszni hagyni az aranytojást tojó tyúkot. Csak épp meg kellett újítani a szériát. Drasztikusan. Elemeiben. Mert bizony a PS2 generáció már nem volt vevő a régimódi játékmenetre és grafikára. Ebben akart változást hozni a hatodik epizód de az egész valamiért visszafelé sült el. Nem lett volna rossz játék az Angel of Darkness, ha nem adják ki idő előtt. Csiszolgatják még pár évig. Akkor nagyot szólt volna. De félkészen, telis-tele bugokkal (a játék elején volt egy létra amin nem is lehetett lemászni egészen addig amíg ki nem adtak gyorsan egy javítást ami ezt orvosolta) csak arra volt érdemes, hogy minden online és offline szaklap a sárga földig alázza. Utána a széria jogai új fejlesztőcsapathoz vándoroltak akik szerencsére már sikeresen reformálták meg a Tomb Raider univerzumot. Mind a Legend (2005), mind a 10 éves jubileumra kiadott Anniversary (2006) és a legutóbbi ''klasszikus'' játékmenettel bíró Underworld (2008) is elégedettséget váltottak ki a rajongókból. Az új epizód 2013-ban érkezik majd, az előzetesek alapján én már havonta teszek is félre a fizumból a gyűjtői kiadásra. Állat lesz.
