Én amondó vagyok, hogy nem kellenek mindig az AAA-kategóriás címek a videojáték placcon. Néha kell egy-egy indie cím is amely megmutatja, hogy független fejlesztőkben is rejlik potenciál és kellő szakmai tudás egy remek alkotás elkészítéséhez. Eme videojátékok egy részét már kitárgyaltam múltkor ITT, most kicsit jobban górcső alá venném az elmúlt évek egyik legszürreálisabb alkotását amelyet a Tale of Tales gárdája fejlesztett és azt hiszem mindenki jól el tud szórakozni vele aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Mondjuk itt a kikapcsolódás fogalma eléggé más értelmezést nyer hiszen ez a játék nem kicsit beteges. De szerencsére nem betegen beteges, hanem művészien beteges. Olyasmi mint egy stílusos rémálom. Ez lenne a The Path. Mindössze pár száz megabyte-os alkotásról lévén szó, jobbára bármely nagyobb torrent oldalon megtalálható már, futtatásához pedig elég egy közepesen erős PC is. Kicsit újítani szeretnék a játékbemutatókon, ezért több kategóriára bontottam eme szürreális mese bemutatóját. Lássunk is hozzá!
Nem gyerekmese
Történet: Alapvetően a klasszikus Piroska és a farkas mesét veszi alapul, ám jócskán kifordítva. A főmenüben választhatunk, hogy melyik kislánnyal szeretnénk nekivágni a kalandnak. Van enyhe emós utánzat, durva emós utánzat, hipster és teljesen átlagos kinézetű is. Hogy melyiküket választjuk, az rajtunk áll. Persze a játékmenet előrehaladtával majd mindegyiküket irányításunk alá kell vonnunk, az elején nyugodtan bökjünk a nekünk legszimpatikusabbra. Eztán egy kellemes intro következik és meg is kapjuk az irányítást.
Játékmenet: Ott állunk az országút végén, ahonnét már a földút veszi kezdetét. Színes virágok, zöldellő fű és illatos fák szegélyezik az Ösvényt amely egyenes vezet a távolba. Közben instrukciókat is kapunk, melyek – az irányítást elmagyarázó gombok ismertetésén kívül – kikötik, hogy menjünk egyenesen a nagymami házához és soha ne térjünk le a biztonságos Ösvényről. Jómagam a barátnőmmel karöltve játszottam végig a programot és naná, hogy legelőször hallgattunk az intelmekre és egyenesen a nagymami házához sétáltunk. Odabenn aztán kissé ijesztő beltér fogadott minket, különös hangokkal és rémisztő szobákkal. De felmentünk az emeletre, be egyenesen a nagymami szobájába. Az általunk irányított kislány egy videó keretében leült az ágy szélére ahol az erősen halottnak tűnő nagymami feküdt (aki később hirtelen kinyitotta a szemeit), majd kaptunk egy értékelést miszerint nem találtunk meg semmilyen tárgyat, nem nyitottunk ki semmilyen titkos szobát és ennek tetejébe még a farkassal sem találkoztunk. Game Over. Hogy micsoda?! – bámultunk egymásra kérdőn. Ennyi lenne a játék? Kizárt dolog! Egy gombot lenyomva ismét a főmenübe kerültünk ahol megint választhattunk az összes kislány közül. Ugyanarra a gyermekre böktünk, majd kezdődött az egész elölről. Az intro után azonban egy kicsit elgondolkodtunk. Ugyan a játék kiköti, hogy ne térjünk le az Ösvényről, ám mi lesz akkor ha mégis letérünk róla? Tettünk is egy próbát és elindultunk egy teljesen átellenes irányba. A színes képi világ és a kellemes zene azonnal eltűntek. Helyettük sötét, borongós erdő fogadott minket.
A választható karakterek
Kis világító virágokat is felfedeztünk amelyeket elkezdtünk gyűjtögetni (van belőlük ha jól emlékszem 144 darab). Eztán csak bolyongtunk céltalanul az erdőben. Eleinte még csak óvatosan, később már egyre nagyobb távokat megtéve. Eközben pedig elég furcsa eseményekbe botlottunk. Hol egy fehér ruhába öltözött kislány szaladt át előttünk a fák között, hol egy roncsautóba futottunk bele, hol pedig egy kisebb tisztáson álló szakadt fotel állta utunkat. Végül eljutottunk egy napfényes kis mezőre, melynek a közepén egy madárijesztő díszelgett. Itt megint élnék, vidám színek vették át a hatalmat és a zene is fület simogatóvá vált. Hirtelen megjelent mögöttünk a fehér ruhás kislány aki játékra invitálta karakterünket. Amaz pedig – már egy videó keretén belül – vígan eljátszadozott vele, kergetőztek, virágokat szedtek, heverésztek a fűben. A videó után karakterünk a nagymami háza előtt ébredt, miközben az égből szakadatlanul zuhogott az eső. Irányításunk alatt lomhán, bűnbánóan elcsoszogott a bejáratig. A házban viszont teljesen más volt minden mint előző alkalommal: árnyak táncoltak a falakon, a szobák groteszk alakzatú formák lelőhelyévé váltak, szemcsés képi világ és gépiesen kattogó, ijesztő zene (inkább zaj) festettek elénk egy rémálomszerű víziót. A nagymami szobája is teljesen más volt: benn körhinta forgott, ám mielőtt jobban körül tudtunk volna nézni, karakterünk hirtelen a padlóra zuhant. Eztán kissé beteges videó következett, fel-felvillanó képekkel, majd értékelés. Furcsa mód ekkor már sokkal jobb értékelést kaptunk és a farkassal való találkozás is sikeresnek lett elkönyvelve. Néztünk egy nagyot de végtére is mi úgy ültünk neki ennek a játéknak, hogy sehol sem olvastunk róla és nem tudtuk pontosan mit is kell csinálni. A válasz igen egyszerű: letérni az Ösvényről. Ennyi. Nem nagy kunszt. Nyugodtan lehet az erdőben csavarogni akármerre, egy bizonyos cél elérése után (amely kislányonként változó) úgyis a nagymami háza előtt lyukadunk ki, zuhogó esőben, fáradtan és megtörten. Az egyes karakterek mind-mind más tárgyakkal léphetnek interakcióba, így például a már említett roncsautó avagy szakadt fotel is különböző kislányokkal használható csak.
A központi cél pedig újabb és újabb helyszínek felfedezése és a farkassal való találkozás. A farkas pedig – egyetlen fejezetet kivéve – mindig más alakban jelenik meg. Egyszer tó közepén világító tündér, máskor izzadt favágó, megint máskor pedig feszülős fekete pólóban hullát cipelő fiatal srác. Épp így a nagymami háza is minden fejezetben más és más. A benne történő "végkifejlet" az értékelés előtt minden esetben kellően beteg és horrorisztikus. Fontos megjegyezni, hogy a ház belseje nagyban utal arra ahol a farkassal találkoztunk. Példának okáért: a favágós résznél be kellett gyújtanunk karakterünkkel a tüzet, majd mellé telepedni mikor az izzadt, enyhén kopaszodó nagydarab favágó is ott ült. Ekkor a tag sörrel kínálta karakterünket, majd a filmszakadás, betöltés és már ott is találtuk magunkat a nagymami háza előtt. Benn a padlóból fák meredeztek kifelé, lépcsőkön felhaladva hátborzongató fűrészelés és kéjes nyögések (!) voltak hallhatóak, utalva ezzel arra, hogy a cseppet sem szimpatikus favágó vajon mégis mit művelhetett szegény kislánnyal miután leitatta. A nagymami szobája is erre reflektált, ugyanis odabenn egy franciaágy fogadott minket melynek közepéből egy hatalmas tölgyfa kúszott az ég felé. Eztán újfent filmszakadás, majd értékelés és jöhetett a következő fejezet.
Itt még színes és barátságos a képi világ
Ebből áll tehát a játékmenet. Bóklászni az erdőben (amely egyáltalán nem kicsi), ha kedvünk tartja, gyűjthetünk virágokat avagy gyűjtögethetünk különféle speciális tárgyakat is amelyek a nagymami házában nyitnak ki titkos ajtókat. Ezek hanyagolhatóak, tulajdonképpen csak a jobb értékelést szolgálják. A lényeg a farkassal való találkozás. Ha felfedeztünk egy-egy újabb helyet akkor az később kis ikon formájában megtalálható lesz a képernyőn. Ez jó ötlet volt a készítőktől, így legalább nem fog sokat körbe-körbe járkálni a játékos. Az irányítás roppant egyszerű: nyilakkal haladunk, Shift a futás, Enter az interakció. Fontos megjegyeznem, hogy futásnál a kamera eltávolodik a karaktertől és így például a felvehető világító virágok nem is látszódnak. Tehát érdemes sokat sétálni, vagy legalább néha meg-megállni és szemlélődni, tájékozódni. A nagymami házában a nézet mindig FPS módba vált át.
Grafika: Inkább a képi világ kifejezést használnám, ez nem annyira mesterkélt. Stílusos és kellően hangulatos. Ugyan vannak bizonyos részek amikor verőfényes napsütés uralkodik és minden szép színes, csicseregnek a madarak, meg illatoznak a virágok de jobbára úgyis az erdőben fog bóklászni a játékos, ott meg a szürkés tónusok, a halott színek és a hulló falevelek a fő atmoszféra-teremtők. Az összkép leginkább Tim Burton animációs filmjeire hajaz (főként a Halott menyasszony ugrott be nekem róla), viszont a nagymami háza minden egyes fejezetben tényleg úgy fest mint egy rémálom és ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni. Mindenképpen erős idegzet kell hozzá, a sok esetben még a Silent Hill világát is megidéző szobák nem kevés embernél verhetik ki a biztosítékot.
Az erdő mélye sötét és horrorisztikus
Hang/zene: Nekem az aláfestő zene nagyon bejött, szeretem ezt a klasszikus hangszerelésű vonalat. Mondjuk nem kis név dolgozott rajta, a végeredmény pedig szerintem önmagáért beszél hiszen a programtól különállóan is nagyszerűen működik. Kísérteties, egyben mégis magával ragadó melódia amelyhez a játék olykor maga keveri alá a különféle hangokat, effekteket. Ez teljesen jól működik és nagyon sokat ad hozzá az élményhez. Szerintem például zseniális amint bolyongsz a félelmetes erdőben, a háttérben a jól megszokott kísérteties dallam duruzsol, hirtelen pedig nyikorgást és fémes kattogást hallasz meg. Megállsz, fülelsz majd elindulsz abba az irányba amelyről egyre hangosabban hallod a zajokat. És egyszer csak kiérsz egy elhagyatott játszótérre, amelynek szélén egy körhinta forog nyikorogva, alatta egy kétfejű játékmackó pihen, a háttérben pedig egy különös alak egy zsákba csomagolt hullát vonszol. Hátborzongató élmény.
Értékelés: A The Path egy remek indie videojáték. Nem kínál hosszú játékidőt (mi két nap alatt végigtoltuk) ám olyan élménnyel ajándékozza meg a játékost, amelyre csak nagyon kevés alkotás képes. Szürreális, groteszk világba nyerhetünk betekintést vele amely kellően mély nyomot hagy a játékosban. Kipróbálása erősen ajánlott hiszen tényleg olyan alkotásról beszélhetünk amely legalább annyi művészi értékkel van megáldva, mint amennyi horrorisztikus tartalommal.
