Kiadás éve: 2008
Kiadó: Columbia
Műfaj: Indie pop/Neo-psychedelia/Indietronica
Ezt hallgasd meg: az összes dalt hallgasd meg!
Megmondom (avagy írom) őszintén, fogalmam sincs hogy maradhatott ki ez az album eddig az ajánlók sorából. Hatalmas klasszikusról beszélünk ugyanis, amely 2008-ban minden létező díjat besöpört (a legrangosabb talán az NME "Év Albuma" titulus volt) és a mai indie zenei színtér meghatározó darabja. Akkoriban még volt WAN2 magazin (mára már megszűnt sajnos) akik szintén az év albumának választották eme remekművet, de akkor én még nem figyeltem fel rá. Két évvel később, amikor kijött a Congratulations és rongyosra hallgattam online, úgy gondoltam, meghallgatom a debütöt is. És milyen jól tettem! Az Andrew Vanwyngarden és Ben Goldwasser alkotta duó (+ a közreműködő zenészek akik igazán csak élőben kapnak fontos szerepet) által összehozott Oracular Spectacular a modern indie pop legragyogóbb csillaga, a neo-pszichedelikus stílus királya. Ugyan követőik szép számmal akadnak (elég csak az ausztrál Empire of the Sun, avagy a Tame Impala nevét megemlíteni), az MGMT még mindig az uralkodó zenekar ezen a téren. Jelen tárgyalt albumukat pedig nem is én, hanem a párom rendelte be külföldről magának. Nagyon sokszor végighallgattuk már de sosem ununk rá. Időtálló klasszikus, amely még sok-sok év múlva is példaként fog szolgálni a kezdő zenekarok számára.
A zenéjük stílus szempontjából nem igazán tudnám bekategorizálni sehová sem. Az indie letagadhatatlan, de kacérkodnak az elektronikával és a The Beatles-hatásokkal is. Elmerülve a világukban, egyfajta kozmikus utazás résztvevői lehetünk. A modern hippi éra legszebb stílusjegyeit vonultatják fel, tipikusan olyan zene ez amely elvarázsol, magával ránt és nem ereszt. Finom, csilingelő, tökéletes pop egyveleg. Szinte látjuk a tagokat amint egy erdő közepén dalolgatnak, miközben madarak csicseregnek körülöttük és az égbolton egyszerre két Hold is világít. Fűvel és egyéb tudatmódosító szerekkel a hatás még varázslatosabb, persze zenéjük ezek nélkül is teljesen élvezhető. Az első dal, a Time to Pretend szerintem az elmúlt 10 év legnagyobb slágere és ez nem ömlengés, ez tény. A Rolling Stone minden idők 500 legjobbja, míg az NME az elmúlt 15 év legjobbjai közé válogatta be, utóbbi egyébként a 2. helyre csoportosította a 2000-es évek legjobb dalai listáján. Ez már önmagában is elég nagy eredmény, azonban a CD még csak most indult el. Zseniális amint a szintik szépen lassan bekúsznak, majd szinte berobban a dal. Külön felhívnám a figyelmet a dalszövegre amely sok esetben értelmetlennek tűnhet (és nem csak ennél az egy dalnál) ám ha figyelembe vesszük, hogy a tagok nem vetik meg bizonyos tudatmódosító szerek alkalmazását, akkor mindez már nem is számít annyira relevánsnak. Utána a Weekend Wars kíséri tovább a hallgatót az utazáson. Misztikus dal. Ugyanilyen a rá következő The Youth is. Magvas mondanivalóval bíró, izgalmas szerzemények. Az Electric Feel újfent egy hatalmas sláger amely szintén leakasztott néhány rangos díjat. Pillanatok a hallgató kedvencévé válik. Ilyen az utána érkező Kids is amely még Grammy-díjra is jelölve lett. Egyébként pedig nekem mind a mai napig ez a csengőhangom is. A rejtélyes címmel operáló 4th Dimensional Transition és az akusztikus formára vett Pieces of What (ez pedig a párom csengőhangja) után elérkezünk az általam igen nagyra tartott Of Moons, Birds & Monsters szerzeményhez amely hangulatos elszállós részt kap a végére és ennek a továbbgondolt verziója lett 2010-ben a több mint 12 perces Siberian Breaks. Pszichedelikus indie space-pop. Bár nem hiszem, hogy van egyáltalán ilyen kategória. A The Handshake kicsit pörgősebb, míg a Future Reflections lassú, ám tökéletes lezárása ennek az albumnak, ennek a kozmikus sétának a világűrben. Ha pontoznék, szó nélkül megadnám neki a 10/10 értékelést de azt hiszem beszédes az is hogy a már említett Rolling Stone magazin szerint eme album a 494. helyet foglalja el a "Minden idők 500 legjobb albuma" listán. Ritkán írok ilyesmit, de az Oracular Spectacular egyszerűen KÖTELEZŐ hallgatnivaló mindenkinek. Több dicséret nem is kell neki, megérdemelten ott a helye minden idők legnagyobb klasszikusai között.
Pontozom is: 10/10 (azonnal szerezd be!)
