Talán feltűnt már hogy egy ideje nincs Bates Motel sorozatkritika. Nos, ennek két oka is van. Egyrészt kissé elvesztettem az érdeklődésem a széria iránt, sokkal durvább nyitányt vártam. Másrészt pedig jött, látott és győzött a Hannibal. Szó nélkül áttértem rá mert már az 1. rész is olyannyira zseniálisra sikeredett. hogy rögtön utána indítottam is a 2. és aztán a 3. részt. Most, hogy végeztem a teljes 1. évaddal, úgy gondoltam, kaptok tőlem egy masszív kritikát róla. Hiszen sorozatokat mindenki néz, épp csak amikor az egyik szezon véget ér és várni kell egy másik kedvenc szezonnyitányára, na, akkor általában kell valami alternatíva amit addig is lehet nézni. Aki kedveli a Helyszínelők, a The Killing, avagy a Dexter sorozatokat az ne is keresgéljen tovább mert a Hannibal pont ideális lesz neki. Nálam egyenértékű lett a már kult-státuszban lévő Trónok harcával. De miről is van szó tulajdonképpen?
A sorozat a még csak tanári pályán tevékenykedő, de már az FBI közbelépésével beszervezett Will Graham (Hugh Dancy) köré épül akinek olyan különleges képessége van, hogy egy gyilkosság helyszínén képes magát a gyilkos helyébe képzelni, ezáltal fejben pontosan látja, hogy milyen szörnyűség is történt ott pár órával korábban. Eme tulajdonsága azonban pszichéjére is kihat. Az egyre kegyetlenebb gyilkosságok szétzilálják az elméjét, egyébként is antiszociális életmódja (kóbor kutyákat gyűjt és egyedül él) mellé hallucinációk, kényszerképzetek és memóriazavarok csoportosulnak. Néha órák esnek ki neki, néha csak úgy hirtelen felébred valahol a semmi közepén és fogalma sincs, hogy kerülhetett oda. Felettese, Jack Crawford (Laurence Fishburne) látja rajta, hogy Will a teljes idegösszeomlás határa felé sodródik ám az FBI-nak szüksége van a különleges képességére, hogy elkaphassa a szabadon garázdálkodó gyilkosokat. Beszervezik hát Will mellé pszichiáternek és terapeutának Hannibal Lecter doktort (Mads Mikkelsen) akire az a feladat hárul, hogy segítse Will–t a nyomozásokban és egyáltalán saját elmeállapotának épen tartásában. Minden egyes epizód egy-egy gyilkosság köré összpontosul. És nem is akármilyenek köré! Nyugodtan el lehet felejteni a Helyszínelők -féle szolid, enyhén véres eseteket. Itt bizony nagyon is kreatív és brutális gyilkosságok kerülnek terítékre.
Az én kedvencem a rothadó és egészen friss hullákból összeállított groteszk totem-oszlop volt de a testeket gombákkal ellepő, avagy a hullát hangszernek használó esetek is tetszettek. De egyébként tényleg mindegyik gyilkosság nagyon kreatív és kellően gyomorforgató lett. A látvány amúgy egyedi bár aki ismeri a The Killing című sorozatot annak nem nagy újdonság: visszafogott, szürkés, élettelen színek. Nyomasztó és borús. A zene szintén meggyőző, hiszen sokszor nyúl klasszikus (főleg zongora-) darabokhoz. A magyar szinkron pedig – és ilyet elég ritkán állítók, tehát kőbe kellene vésni – fantasztikus lett. Remekül sikerült megtalálni a karakterekhez legjobban passzoló magyar szinkronszínészeket. Emígy pedig magyarul is roppant élvezetes nézni a sorozatot, nem csak eredeti nyelven. Lássuk a színészeket:
A kvázi főszerepet játszó Hugh Dancy szimplán zseniális. A játéka annyira profi és hiteles, hogy néha tényleg elhisszük neki hogy az elmebetegség szélén áll. Instabil, kiszámíthatatlan és teljesen összetört. A sorra következő ügyek előrehaladtával pedig állapota egyre csak súlyosbodik. Vele szemben Hannibal maga a megtestesült nyugalom és profizmus. Mads Mikkelsen még nem gyűrte le Sir Anthony Hopkins-t a karakter megformálásának tekintetében de azt kell mondjam: jó úton halad felé. Eddig is tudtuk, hogy remek színész de Hannibal szerepében szinte lubickol. Amint legelőször megjelent, úgy éreztem ezt a szerepet neki találták ki. Hideg profizmusa mellett természetesen tudvalevő, hogy ő egy sorozatgyilkos és erre emlékeztetik is a nézőket elég gyakran. Hannibal karaktere nem olyan mint például Dexter. Ő nem rosszakat gyilkol, hanem mindenkit. Aztán még meg is eszi őket. Apropó, evés! Gyönyörű étel-beállításokkal operál a sorozat. Mindegyik annyira ínycsiklandó, hogy legszívesebben megkóstolnánk őket. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a legtöbb emberből készült. A többi szereplő is megállja a helyét, egyedül talán az indokolatlanul laza patológus hármas (2 pasas, meg 1 ázsiai csaj) sikeredett kissé vérszegényre de ők legalább nem kapnak túl nagy szerepet. És végre Laurence Fishburne is testhezálló szerepet kapott. Nem csak FBI-ügynök de rákos felesége miatt aggódó férj is, emígy pedig drámai oldalát is megismerhetjük. A rendező Bryan Fuller pedig finom érzékkel és a lehető legmélyebb tisztelettel adaptálta a képernyőre Will Graham és Hannibal Lecter korai kapcsolatát. Kettejük párbeszédei az epizódok csúcspontjai. Mindeközben a készítőknek pedig még arra is jutott idejük, hogy apró kis utalásokat csempésszenek bele a sorozatba Stanley Kubrick Ragyogás című horrorjából. Nézzétek csak meg mondjuk ezt az alábbi képet:
Nem szükséges bárkinek is tisztában lennie az Embervadász (remek), a Bárányok hallgatnak (szintén remek), a Hannibal (erősen jó), a Vörös sárkány (alig közepes) de még a Hannibal ébredése (felemás) filmekkel sem ahhoz, hogy elkezdhesse ezt a sorozatot. A 2. évad már be lett rendelve, Bryan Fuller szerint ha zöld utat kapnak utána is, akkor a 4. évadra eljuthatunk a Bárányok hallgatnak cselekményéig. Erre azért rendkívül kíváncsi lennék. A Hannibal jelenleg az egyik legjobb krimi/dráma/thriller sorozat a piacon. Helyenként drámai, helyenként gyomorforgató (kendőzetlenül megmutat mindent), helyenként pedig – kapaszkodjatok meg – szürreális. Utóbbira jó példa Will némely álma amelyekben szinte mindig egy szarvast lát. Ezek összevegyítve egy olyan zseniális műfajelegyet alkotnak amely garantálja, hogy a néző nem fog ráunni a szériára 1-2 epizód után. A Hannibal végig fenn tudja tartani az érdeklődést. Nem fullad ki, nincsenek benne üresjáratok. Végig egy roppant izgalmas és egyedi évadot produkál (az évadzáró külön dicséretes) amelyet kár lenne bárkinek is kihagynia, aki kicsit is kedveli az igényes sorozatokat. Ha pedig Hannibal-rajongó, akkor egyenesen kötelező!
Értékelés: 10/9
