Kiadás éve: 2008
Kiadó: B-Unique
Műfaj: Indie rock/Britpop/New Wave
Ezt hallgasd meg: Tomato in the Rain
Mindössze egyetlen év telt el azóta hogy a Kaiser Chiefs előrukkolt 2. albumával (Yours Truly, Angry Mob, kritikám ITT). A srácok még mindig az Employment (erről meg a kritikám ITT) népszerűsége és kritikai sikerei által keltett dicsfényben fürödtek ám a 2. albumuk már koránt sem volt akkora nagy szám mint a debüt. Jópár helyen eléggé le is húzták és bár tisztességes iparosmunka volt az is, rendesen felmondta a leckét a britpop, az indie és úgy cakk-pakk az angol gitárzene tanulmányaiból, mégsem volt kellően magával ragadó. A Kaiser Chiefs tagjai ugyan előrébb léptek de tekintve a debüt ötletgazdagságát és egyediségét, bőven ugorhattak volna is egy hatalmasat a kis lépés helyett. Ám ők inkább a biztosra mentek és nem mertek kockáztatni – vesztükre. Ez a mentalitás durván rányomta a bélyegét a 2. album keltette véleményekre. Egyértelműen látszott hogy a Kaiser Chiefs ha nem is "one hit wonder" de "one album wonder" zenekarként fog bevonulni az angol gitárzene történelmébe. Látták ezt a tagok is és rögtön a 2. album után egy évvel már elő is rukkoltak a 3. albumukkal amely az Off with Their Heads nevet kapta. Merészebb koncepcióra váltottak. A lemez producere Mark Ronson volt aki ugyebár nem kis névnek számít Angliában ha lemezkészítésről van szó. Többek között Lily Allen, Amy Winehouse és Adele is sokat köszönhettek a fiatal britnek de újabban dolgozott Bruno Mars avagy éppenséggel legutóbb Paul McCartney albumain is. A Kaiser Chiefs tehát biztosra ment. Tudták jól hogy Mark Ronson bevonásával semmiképp sem készíthetnek egy ötlettelen lemezt. Világzenei hatások bevonásával valami egészen különlegeset, úgy is mondhatnám "egzotikusat" szerettek volna létrehozni. Ez lett az Off with Their Heads, a Kaiser Chiefs "világkörüli tripje".
A fenti mondatot meg kell magyaráznom. Szóval: az Off with Their Heads egésze engem leginkább a The Beatles jól ismert India-tripjére emlékeztet. Tudjátok, amikor Indiát többször is megjárva már annyira alámerültek a pszichedeliában hogy reggelire is LSD-t tettek a vajas pirítósra és a dalaikban előszeretettel nyúltak például indiai hangszerekhez. Na, ez a korszakuk nekem például nagyon bejött. Különleges, izgalmas, igazi misztikus utazás. A Kaiser Chiefs is megpróbált valami ilyesmivel előhozakodni a 3. albumán amellyel egyébként végleg el akarták kerülni a beskatulyázást is. A nyitó Spanish Metal nagyon jópofa! Süvítő riffjei mellé kellően poénos dalszöveg is párosul (a dalszövegek az előző lemezhez képest jóval kevésbé komorak) amely mellesleg végigvesz néhány világvárost, ezzel is példázva hogy a Kaisers ezen az albumon amolyan "világkörüli utazásban" szeretné részesíteni a hallgatót. A Never Miss a Beat sajnos már jóval korábban létezett mint a többi szerzemény, ezért kvázi semmi új és merész ötlet nincs benne. Sehol egy különleges hangszer, egy új hangzás...abszolút tipikus indie-sláger, Supergrass és nyomokban Blur -védjegyeket felvonultatva. De annak legalább elmegy. Ráadásul még Lily Allen és a New Young Pony Club tagjai is vokáloznak benne! A Like It Too Much masírozós ütemei mellett végre ad egy kis ízelítőt a már említett "egzotikus" hangzásból is és egyébként a szimfonikus kíséretért benne az a David Arnold filmzeneszerző a felelős aki a James Bond -témákat is szokta készíteni. A You Want History jópofa 80-as évekbeli new wave de kapunk benne egy karibi perkás fűszerezést is ami meglehetősen jót tesz neki (ahogyan a New Young Pony Club újbóli szerepeltetése is). A Can't Say What I Mean teljesen átlagos szerzemény. A Good Days Bad Days alapvetően egy újabb sláger lenne de nálam sosem talált be annyira hogy annak tartsam. Egyáltalán nem rossz, klassz a dalszövege is, nameg a késői 70-es de már inkább a 80-as évekbeli diszkóritmusai is kifejezetten egyedire sikeredtek de valahogy nálam mégsem működött úgy ahogyan kellett volna. A Tomato in the Rain viszont ahhoz képest hogy nem igazán emelik ki sehol sem, nekem az abszolút favoritom erről az albumról! Szörnyen megfogott már elsőre is. Poén az egész. A szövegen mindig elmosolyodom. És a Kaisers ebben nagyon jó! Kicsit visszaidézte bennem azt a bohókás stílust amelyet a debüt annyira jól képviselt. Jó kis dal, na! Az utána belépő Half the Truth viszont – kellő angoltudás mellett – képes arra hogy megnevettesse a hallgatót. A tempós, kellő gyorsaságú dalban Ricky Wilson frontember szinte már rappel de azért mégsem (megteszi ezt helyette a rap-betét formájában beköszönő brit rapper, Sway DeSafo) és közben olyan szövegekkel dobálózik mint például "Watch the birdie/Looking through the mirror/Polly want a cracker?That's not what I heard!" Kifejezetten vicces ez is. Az Always Happens Like That egy üde, bájos, bohókás kis dalocska Lily Allen közreműködésével. Az Addicted to Drugs újfent karibi perkás ütőhangszereket szerepeltet és ez bőven palástolja azt hogy enélkül egy slampos, unalmas dal lenne. Az album zárását Nick Hodgson dobos (és most már vokalista) John Lennon-t idéző szerzeménye, a Remember You're a Girl hozza el. Kifejezetten szépséges, megkapó darab. Jó lenne már ennek a pasasnak nagyobb teret engedni a következő lemezeken mert iszonyatosan tehetséges. Az Off with Their Heads megmutatta hogy a Kaiser Chiefs igenis mer merész lenni ha kell és igenis tudnak ők újat mutatni az egyre inkább befásuló indie gitárzenében is. Míg a Bloc Party szinte teljesen kiégett, az Arctic Monkeys a forró sivatagos Amerika, a Franz Ferdinand pedig a diszkós new wave felé nyitott (és feltűnt a színen néhányan igazán tehetséges új trónkövetelő is), addig a Kaiser Chiefs bebetonozta a helyét az újkori angol gitárzenekarok között és bebizonyították hogy érdemes még rájuk odafigyelni. A 2011-es The Future is Medieval albumukról már írtam ITT. Nagyon kíváncsi leszek hogy legközelebb mivel állnak majd elő. Én szorítok nekik hogy ne adják fel a kísérletezgetős kedvet/hozzáállást és merjenek egyedit, merészet, különlegeset alkotni. És ki tudja...talán egyszer az Év albuma is összejön nekik.
Értékelés: 10/8
U.i.: Ha be akarjátok szerezni ezt az albumot akkor hanyagoljátok az import berendelést a picsába (én anno így vettem meg) mert a Media Markt "akciós" kínálatában (van erre külön sor, ne a "pop/rock" soron keressétek) ha jól emlékszem alig 600 forintért be lehet szerezni. Úgy oda van szórva a legtöbb üzletükben ez a CD mintha csak valamiféle karácsonyi válogatás-album lenne. Szóval vegyétek, vigyétek amíg el nem fogy! :)
