Odakinn gyönyörűen süt a Nap és én nemrég még azon filóztam, hogy miről kellene írnom ide Fockerre. Nos, mivel videojáték-ajánló már egyébként is elég régen volt, így mindenképp valami ilyesmit szerettem volna összehozni. Igen ám, de az eredetileg tervezett The Vanishing of Ethan Carter cikket még nem fejeztem, hiszen a játéknak kb. a háromnegyedénél tartok. Aztán szétnéztem, mi van az asztalomon. És nicsak, itt pihen az Assassin's Creed IV: Black Flag is (más egyéb PS3-mas címekkel egyetemben). Szinte el is felejtettem, hogy mennyi időt beleöltem ebbe a játékba az elmúlt néhány hét/hónap során. Úgyhogy írok egy picit róla. Nem teszt lesz (hiszen olvashattok róla elég tesztet a neten), inkább amolyan élménybeszámoló.

Számomra mérföldkő a Black Flag, ugyanis én eddig instant elutasítottam az Assassin's Creed játékokat. Maradjunk annyiban, hogy a 2007-es 1. rész még az újdonság erejével hatott számomra is, de rendkívül hamar ráuntam. Aztán a 2. részt kissé későn szereztem be (asszem' pont tavaly előtt) és végül nem is játszottam végig mert az sem jött be. A Revelations és Brotherhood epizódok annak rendje s módja szerint elkerültek, a 3. résztől viszont valamiféle forradalmat vártam. Annyira beharangozták és annyira rá volt kattanva a legtöbb ismerősöm, hogy könnyedén elhittem, hogy majd az lesz az az Assassin's Creed játék amely megtöri nálam a jeget és rabul ejt. Hát...tévedtem. Végigjátszottam ugyan Connor kalandját de a végére már annyira untam, hogy szinte csak "kötelességből" toltam végig a kampányt. A mellékküldetésekbe és egyéb felfedeznivalókba bele sem vetettem magam. Egyszerűen nem kötött le. Aztán bejelentették a 4. részt és képzelhetitek mennyire felcsigázott a hír...kvázi semennyire. Mondogatták, hogy nagyobb szerepet kapnak majd a hajós küldetések, jobban "kinyílik" az open world világ és hogy majd érdekes, kalózos történetszálat kapunk...de ezek engem rohadtul hidegen hagytak. Aztán Gábor barátomtól megkaptam eleinte kölcsönbe a játékot. Már azt rossz ómennek vettem, hogy csak úgy lepasszolta nekem pár nap után mert ha őt sem köti le egy Assassin's Creed játék (pedig nagy fan) akkor engem még annyira se. Viszont magam is meglepődtem, hogy a Black Flag mennyire magával ragadott.

"Beszóltál, kutya?"

A játék a 18. század elején játszódik, mégpedig a kalózkodás aranykorában. Nem alaptalan a sok Karib-tenger kalózai hasonlat, hiszen a játékban tényleg úgy érezhetjük magunkat mintha valódi kalózok lennénk. Eleinte kicsit tartottam ettől a koncepciótól de be kellett látnom, hogy az Ubisoft ügyesen nyúlt hozzá ehhez a történelmi korszakhoz is. Főhősünk Edward Kenway aki a 3. részben megismert Connor nagyapja (és Haytham apja), egyszerű kalóz. Nem templomos, nem asszaszin...mindössze egy élvhajhász, beképzelt (már-már bunkó) kalóz aki teljesen véletlenül keveredik az asszaszinok és templomosok egymás ellen folytatott örökös harcába. A sztori végre lekötött (ez nálam hatalmas szó!), kíváncsian vártam, hogy miként alakul. Nagyon tetszett, hogy mind a templomosok, mind az asszaszinok világát megismertetik benne. Persze nyilván kitalálhatjátok, hogy hősünk végig melyik oldalra áll. A játék legeleje is korrekten indul, végre nincs az előző részhez hasonló több órás "tutorial" hanem a sikertelen hajócsatát követően a lakatlan szigetre sodrdva máris az események középpontjában találhatjuk magunkat. Végzünk egy ellenséges templomossal akinek aztán ruhájába bújva elindulunk felvenni az őt megillető jutalmat. Ennyi. Onnantól fogva pedig egy olyan csavaros és izgalmas sztori bontakozik ki, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik éppen. Lesznek cinkosaink, lesznek ellenlábasaink és idővel lesznek ellenlábassá váló cinkosaink is de mindenek előtt ott van Edward, aki egy roppant karizmatikus és már-már ikonikus karakter lett. Beszólásai, humora, igazságossága és masszív karakterfejlődése pedig elérik, hogy sokáig szívünkbe zárjuk.

"Előre a rumért, fiúk!"

Kalandozásaik során megfordulunk majd Havanna, Nassau és Kingston városaiban de mindezek mellett ellátogathatunk rengeteg kisebb és nagyobb szigetre is. A játéktér hatalmas, nem volt vicc a "kinyitott" open world világ. Csak az fél órába telik (valós időben), hogy a térkép egyik pontjából a másikba hajózzunk! Annyi felfedeznivaló van ebben a játékban, hogy egy fél évig simán el lehetne lenni vele! Hatalmas, veszélyekkel teli dzsungelek, magaslatok, hegyek, völgyek, és arról már nem is beszélve, hogy akár még a víz alatt is úszkálhatunk, sőt, néhány helyen komplett elsüllyedt hajóroncsokat fedezhetünk fel ily módon. Eszméletlen nagy lett a Black Flag sandbox világa. Annyi mindent lehet csinálni benne, hogy az elképesztő! Ha kedvünk tartja vadászhatunk (ami a Far Cry 3-hoz hasonlóan jól is jön ha craftolni akarunk magunknak tárgyakat), kincses térképek alapján kincset kereshetünk (ez meg leginkább a Red Dead Redemption-t idézi, azaz kapsz egy térképet és neked kell kitalálni, hogy a rajta látható jellegzetességet hol láttad korábban...ott lesz a kincs is), templomosokat orgyilkolhatunk meg és ott vannak még az olyan teljesen felesleges dolgok is mint például hogy a kocsmákban minijátékokkal játszhatunk (kedvencem a malom) vagy akár leihatjuk magunkat a sárga földig. Gyűjtögethetünk matróz-dalokat (ezeket majd a hajónkon vígan éneklik az embereink), ókori maja feladványokat oldhatunk meg és persze fejleszthetjük magunkat illetve a hajónkat ("Csóka") is. Utóbbira szükség is lesz hiszen a nyílt tengerre kihajózva rengeteg más hajóba futhatunk bele. Mindig van nálunk távcső amit az adott hajóra irányítva kijelezni például hogy amaz milyen rakományt szállít, milyen erős felszereltsége van, stb. Ezek után ha úri kedvünk úgy tartja, akár meg is támadhatjuk az adott hajót. Ágyútűz alá vesszük, majd mikor kellően leamortizálódótt, megcsáklyázhatjuk és kalózos filmekbe illően kötélen átugorhatunk a fedélzetére harcolni. Ha elfoglaltuk, a rakománya a miénk. Elsüllyeszthetjük de akár a flottánkba is bevehetjük. Én ez utóbbit szoktam választani, már csak azért is mert egy mini-menedzsment keretében elküldhetjük utána ezeket a hajókat áru-beszállító körútra és ehhez nem is feltétlen szükséges mindig belépni a játékba, hiszen az Ubisoft kiadott egy külön erre a célra szolgáló mobilos applikációt. Szóval rengeteg, tényleg rengeteg tartalom van ebben a játékban. Én speciel nagyon örültem ezeknek az új dolgoknak. Remek élmény a hajózás is de maga a történelmi korszak és a helyszín (a Karib-tenger térsége) az amely teljesen berántott. Hatalmas élmény a párás dzsungelekben mászkálni, ősi civilizációk romjain ugrándozni és csendben gyilkolászni. Ezt már a Far Cry 3 esetében is imádtam, itt pedig még jobban működik. Például képzeljetek el egy olyan jelenetet, hogy lapulsz a dús növényzetben, éjszaka van, szakad az eső és kb. 20 spanyol katonán kell átverekednetek magatokat, hogy a célponthoz érjetek. Lehet agyalni, taktikázni, terveket gyártani...ebben az Assassin's Creed játékok mindig is nagyon jók voltak. Itt pedig olyan körítést adtak hozzájuk, hogy az embernek a szava elakad.

Ezeken a helyeken a legjobb taktika a magaslatokról támadás

A grafika gyönyörű. A dzsungelek élő-lélegző atmoszférája, amint a napfény csak nehezen képes áthatolni a sűrű lombkoronákon...szörnyen hangulatos! Vagy ott van például Havanna, ahol konkrétan hosszú perceket töltöttem azzal, hogy csak szimplán bejártam a várost és gyönyörködtem benne. Tűz a Nap, az emberek jönnek-mennek, beszélgetnek, bámészkodnak, pakolásznak a piacon, énekelnek és gitároznak a kocsmában...él az egész város! És ehhez még hozzájön a napszak- és időjárás-változás is. A kedvencem a napnyugta. Másszatok fel mondjuk Havanna legmagasabb pontjára napnyugtakor és szemlélődjetek egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy elismerően fogtok majd bólogatni. Nekem ugyebár PS3 konzolom van, de a Black Flag olyan szemkápráztató grafikát kínál még ezen is, hogy néha a leesett államat keresgéltem mondjuk mikor egy új, hatalmas szigetre érkeztem. Álltam a tengerparton, körülöttem pálmafák, előttem nem messze jókora vízesés csobog, mellette pedig egy kis ösvény vezet a feltáratlan – és minden bizonnyal megannyi veszélyt magába rejtő – dzsungel irányába. Mögöttem horgonyzik a "Csóka", a lábamnál pedig apró kis rákok szaladgálnak. A Nap pedig lenyugvóban. Gyerekek...álomszép! Tényleg. Festménybe illő helyenként. És minderre csak rátesz egy lapáttal a zene. A Far Cry 3 zenéjéért is felelős Brian Tyler komponálta a Black Flag zenéjét és sikerült elérnie, hogy például a főtéma az legalább annyira fülbemászó lett mint a God of War vagy a legutóbbi Tomb Raider esetében. A Far Cry 3-hoz hasonlóan itt is nagy szerepet kapnak a fúvósok és a törzsi dobok. Nekem ez abszolút bejött, szeretem az ilyesmit. Szóval erre sem lehet panasz. Sőt, tulajdonképpen semmire sem lehet panasz! A sztori izgalmas, fordulatos, tele van epikus pillanatokkal (az a rész mennyire durva és filmbe illő már amikor szanaszét lövik hajóról a várost és menekülni kell!), Edward rendkívül szimpatikus karakter (brit akcentusa miatt pedig jár a külön piros pont!), a játékmenet pedig példaértékűen sokszínű és tartalmas. Kiemelném még a magyar fordítást, hiszen az is eléggé profi lett. Nem spóroltak a káromkodásokkal szerencsére de igyekeztek a "kalóz-nyelvezetet" minél jobban visszaadni és szerintem ez bőven sikerült is a fordítóknak mert néha olyan elmés és kreatív fordításokba futottam bele, hogy magam is elmosolyodtam. Éppenséggel azt elfelejtettem említeni, hogy – az eddigi részekhez méltóan – itt is van egy jelenben játszódó történeti szál amely a Desmond által korábban megismert sztorit viszi tovább, de számomra annyira jelentéktelen és felesleges volt, hogy alig-alig foglalkoztam vele. Mondjuk jópofa, hogy ezt az egész kalózosdi témát egy új készülő játékra akarják ráhúzni (itt az Ubisoft nem kevés öniróniát csempészett be, még a jelenben játszódó események helyszínének is Montreal-t tették meg) és mi egy új "tesztelőt" alakítunk aki aztán egy hekker befolyása alá kerül...de tényleg nem nagy kunszt. Sok háttérinformációt megtudhatunk (sőt, ha minden mail-t átolvasunk akkor belefuthatunk például egy olyanba is amely egy új Assassin's Creed játékot Egyiptomba helyezne...nem is rossz ötlet!), hekkelhetünk, mászkálhatunk az irodákban de lényegében ennyi. Úgyis inkább Edward kalandjaira fogunk koncentrálni.

Edward Kenway az eddigi legjobb karakter a sorozat történelmében

A Black Flag tökélyre fejlesztette az eddigi Assassin's Creed játékok legjobb aspektusait. Most is remekül működik benne a lopakodás, a figyelemelterelés (mondjuk nekem a kedvencem a mérgezett nyíl volt amitől a meglőtt tag "bekattan" és a társainak esik), a célpontok likvidálása és ezen "megszokott" elemek mellé még oda sorakozik a hajózás, a vadászat, a gyűjtögetés és a felfedezés öröme. Mindez pedig nyakon öntve Edward történetével egy olyan Assassin's Creed játékot eredményez amely az eddigi legjobb a sorozatban. Biztos vagyok benne, hogy a next-gen konzolokra hamarosan érkező Unity majd még erre is rátesz jónéhány lapáttal, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a PS3-ra is érkező Rogue is remek szórakozást fog majd nyújtani mind nekem, mind a rajongóknak. Igazából nálam a Black Flag lett az, aminek a 3. résznek lennie kellett volna. De az a helyzet – és ezt tényleg magam sem gondoltam volna soha – hogy olyannyira rabul ejtett ez a játék, hogy azóta már meg is vettem Gábortól és még mostanában is előkapom néha-néha. A sztorit már rég befejeztem, viszont még nem fedeztem fel benne minden egyes kis elrejtett zugot (pontosabban: szigetet). A multi mint eddig, úgy most sem érdekel. Lehet rápillantok majd, de olyan nagyon nem vonz. A Karib-tenger világa viszont vonz. Durva, de a játék során volt olyan, hogy annyira belefeledkeztem a kalandba hogy a "Csókát" kormányozva magam is elkezdtem a TV előtt ülve kiadni a parancsokat, hogy "Fel a vitorlákat!" meg hogy "Készüljetek a harcra!" és ilyesmik. Ja, meg a matróz-dalokat is előszeretettel énekelgettem a többiekkel. Néhány még mindig itt cseng a fülemben. Szóval igen, a Black Flag nagyon is képes magába szívni bárkit aki odavan a kalózos témáért, vagy csak egy megfelelően tartalmas akció/kaland TPS-t keres a közelgő hideg napokra. Hisz ha odakinn fagy van és mínuszok tombolnak, az Assassin's Creed IV akkor is képes arra, hogy elvigyen a Karib-tenger tikkasztóan forró, napsütéses, rumtól mámoros, kalózkodással teli, festőien szép tájaira.

Értékelés: 9/10