Az új-zélandi születésű Peter Jackson rendező neve a nagyvilág számára a Gyűrűk ura trilógia (és azóta a Hobbit) révén vált ismertté és elismertté. Azt viszont kevesen tudják, hogy a rendezőnek akadnak még ezen kívül is remek filmjei. A korai Hullajó egyedi humorával (amit a Törjön ki a frász! is továbbvitt), a jelen tárgyalt Komfortos mennyország pedig drámaiságával emelkedik ki. Én mérget mernék venni rá, hogy eme filmet nem sokan ismerik, holott - véleményem szerint - egy nagyszerű alkotásról beszélhetünk. A film egy átlag-amerikai család bemutatásával kezdődik, valamikor a '70-es évek elején. Itt ismerhetjük meg a főszereplőt, Susie (Saoirse Ronan) személyében aki éli az átlag-tinédzserek gondtalan életét. Az apja (Mark Wahlberg) és az anyja (Rachel Weisz) igyekeznek mindent megadni gyermekeiknek ám a veszély állandóan ott leselkedik a mindennapokban. Ez ebben a filmben a rejtélyes szomszéd (Stanley Tucci Oscar-díjra jelölt alakításával) által jelenik meg aki - és ezzel nem árulok el nagy titkot - egy beteg sorozatgyilkos. A film szólhatott volna arról is, hogy Susie megpróbálja kinyomozni, hogy ki lehet ez a rejtélyes idegen ám akkor az egész nagyon hamar átment volna egy Hátsó ablak koppintásba. Ehelyett a cselekmény az, hogy eme titokzatos szomszéd egy napon meggyilkolja Susie-t és innentől a film vesz egy fordulatot. A meggyilkolt lány szelleme ugyanis két világ határán reked.
Egyrészt megpróbál segíteni a gyászoló szüleinek és kézre keríteni a gyilkosát, másrészt ezzel párhuzamosan felfedezi az álomszerű túlvilágot is. Gyerekek, ez a film rohadt szomorú. Lesújtóan. Ha belegondolunk, hogy ilyen dolgok tényleg nap mint nap megtörténhetnek (és nem csak Amerikában, bár ott a sorozatgyilkosok száma mindig is kimagasló volt) akkor az csak még keserűbb élménnyé teheti a filmet. És ez a szál meglehetősen jól ki lett dolgozva benne. Láthatjuk a korábbi áldozatokat, bepillantást nyerhetünk a gyilkos lelki világába és mindennapjaiba, emellett pedig láthatjuk a megkeseredett apa szomorú hajszáját lánya gyilkosa után. A fantázia és a valóság összekeveredik. Előbbiben Susie csodálatos világokban jár, míg utóbbiban megmarad a gyász és a fájdalom. Eme kettősség hozza a film pikantériáját és pont ettől válik különlegessé. Nem egy könnyű alkotás (képes mély nyomot hagyni a nézőben), de vétek lenne kihagynia bárkinek is aki kicsit is vonzódik a húsba maró lelki-drámákhoz. A korrajz, a képi világ, a zenék és a színészek is tökéletesek.
Legjobb jelenet: A vége. Egyszerre könnyfacsaróan szomorú és mégis örömteli
