Az Uncharted játékok mára megkerülhetetlen mérföldkövei a videojátékok történelmének. Habár az első, 2007-ben napvilágot látott epizód jócskán küzdött gyermekbetegségekkel (jet-ski szakasz, például), a 2009-es folytatás már mindent a helyére rakott és megteremtette az újkori akció-kalandjátékok etalonját. Az Uncharted nagyon egyszerű receptet követ: fogj egy létező, rejtélyek övezte mítoszt, egy szerethető főszereplőt, öntsd nyakon humorral és tálald mozifilmeket megszégyenítő minőségben. Nathan Drake pedig lazán besétált a legemlékezetesebb videojátékos karakterek panteonjába, persze teljesen megérdemelten.
Az Uncharted 2 tehát történelmet írt, ódákat zengtek róla a kritikusok és mind a mai napig rengeteg rajongó a valaha készült legjobb résznek tartja. Nem is csoda hát, hogy az Uncharted 3 már nem tudott akkorát durranni, noha bizonyos pillanataiban - például a repülőgépről kizuhanás, majd sivatagban landolás avagy a francia kastély felfedezése - a széria magasan legemlékezetesebb momentumait szállította. Az immár újgenerációs konzolokra kiadott Uncharted 4 pedig keretbe foglalta az egészet, és meseszép látványvilág mellett hozta el nekünk Nathan utolsó nagy kalandját. A The Lost Legacy már nem Drakeről szól, ő jelenleg is a tengerparti házukban nosztalgiázik a régi emlékeken Elena, és kislányuk társaságában. Főszereplőink ezúttal Chloe Frazer és Nadine Ross lesznek, előbbi a 2. és 3., míg utóbbi a 4. részből lehet ismerős. A sztori sem túl komplikált, Chloe a polgárháború szélére sodródott Indiában jár egy ősi kincs, Ganésa agyarának nyomában. Hamar összetalálkozik Nadine-el, hogy aztán együtt folytathassák tovább kalandjukat. Balszerencséjükre egy helyi önkényes hadúr, Asav is az agyarra pályázik, ezért vele és embereivel is fel kell vennie a harcot a két hölgyeménynek.
A játékmenet változatlan, felfedezünk, ugrálunk, harcolunk és néha minimális agytornát igénylő feladványokat oldunk meg. Ebbe jobban nem is szeretnék belemenni, egyetlen említésre méltó újdonság talán a hangtompítós pisztoly, ami igen jól jön bizonyos lopakodós helyzetekben. Illetve Chloe képes feltörni lezárt ládákat és ajtókat egy jópofa minijáték keretén belül, bár ez inkább csak akkor jön jól, ha épp kifogytunk a lőszerből (amire nem nagyon lesz példa, lévén hogy az ellenfelek fegyvereit újfent elvehetjük). Egy lopakodással indító, majd fejvesztett menekülésbe torkolló nyitány után megkapjuk a szabad bejárás lehetőségét, mikor is egy jeep volánja mögé pattanva felfedezhetjük magunknak India varázslatosan szép tájait. Egy nagyobb, nyitott térképet kapunk - az egész olyan mint a 4. epizód Madagaszkáros szakasza - aminek közepén van egy magas torony. Ha oda elnavigálunk és megmásszuk, a nálunk lévő szerkezet segítségével kinyithatunk pár ablakot, melyek mind-mind érdekes új helyeket mutatnak (ezeket Chloe feljegyzi a térképre) és utána csak rajtunk áll, merre indulunk tovább. Kedvünkre felfedezhetjük az egész területet.
A The Lost Legacy ezen része kitűnő. Kapunk egy hatalmas, szabadon bejárható térképet ami tömve van rejtett dolgokkal: kincsek, extra fegyverek vagy csak szimplán gyönyörű látnivalók várnak ránk, persze bizonyos romokat fegyveresek őriznek, úgyhogy nem árt vigyázni! Én személy szerint imádtam felfedezni az egészet, pláne, hogy még amolyan "mellékküldetés" is került a játékba itt, méghozzá gyűjthető tárgyak képében, amiket ha mind megszerzünk, kapunk egy felettébb értékes karkötőt, mely vörösen izzik, amint felszedhető kincs van a közelben. Aztán ha meguntuk a területet, visszatérhetünk a főküldetéshez. A The Lost Legacy olyan 7-8 órás játékidőt tesz ki, azonban ha mindent össze akarunk gyűjteni, akkor ez felkúszik 10-11 órára is akár. A grafika még mindig szemkápráztatóan gyönyörű. Ez most már az a szint, ahol ötpercenként meg akarsz állni azért, hogy lőhess egy screenshotot, annyira elragadó a látvány. Főleg amikor megmászol egy magaslatot és onnan tekintesz körbe az alant elterülő tájra - egyszerűen káprázatos. És amit itt megteremtettek az ősi, barlangok mélyén vagy dzsungel közepén álló romvárosokkal, az látványvilág, aprólékosság és hangulatteremtés szintéjn még a Rise of the Tomb Raider szintjét is megugorja. A pontot az i-re pedig a játék befejezése teszi fel, ami a 2. rész vonatos, és a 3. meg 4. rész konvojos pillanatainak egybegyúrásából született, de valami olyan iszonyatos módon pörög, hogy az ember keze izzadni kezd, amint egyre erősebben markolja a kontrollert. Így kell ezt csinálni.
A zene remekül illik az adott hangulathoz (poén volt betenni a végére M.I.A. - Borders c. számát), Claudia Black és Laura Bailey pedig egyaránt kiváló szinkronmunkát végeztek. Érdemes odafigyelni az arc-animációkra, én a Horizon Zero Dawn mellett nem láttam még ennyire tökéletes arcmimikát. Összességében tehát bőven megéri az árát a The Lost Legacy. Ha el tudtok vonatkoztatni attól, hogy Nathan Drake nem kapott helyet benne, akkor egy tökéletes Uncharted epizódot kaphattok, brutálisan szép látványvilággal, adrenalinpumpáló akciókkal és temérdek gyűjtögetnivalóval (nameg egy régi ismerőssel, de psszt, spoiler!). A Naughty Dog ezzel lezárta ezt a szériát, meglepődnék ha valaha megjelenne még Uncharted-játék a jövőben. A következő nagy durranásuk minden bizonnyal a The Last of Us Part II lesz, de arra még várnunk kell. Sebaj, mint tudjuk: jó munkához idő kell.
