Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Horrors – Skying

Drogok ihlette pszichedelia

2012. május 20. - -Britpopper-

20110801_1592832.jpg

Kiadás éve: 2011

Kiadó: XL

Műfaj: Post-punk revival/Neo-psychedelia/Shoegazing

Ezt hallgasd meg: Still Life

 

Kicsit bajban vagyok most, hogy a The Horrors legutóbbi albumáról kell írnom hiszen nagyjából 3-4 hónappal ezelőtt hallgattam meg elejétől a végéig és utána hanyagoltam is. A srácokról (akik külsőleg igen hasonlítanak bármely ízlésesebben öltözött emo banda tagjaihoz) annyit mindenképp érdemes tudni, hogy pályafutásukat 2007-ben kezdték meg a rockzene színterén, mégpedig az erős shoegaze és goth rock, sőt, 80-as évekbeli horror szinti hangokkal megspékelt Strange House lemezükkel. A sajtó összességében pozitívan fogadta a bemutatkozást, de elterjedt, hogy a srácok ennél nagyobbat úgysem tudnak már ugrani ergo szimpla ''one album wonder''-ek. A horrorisztikus elemek mind a zenéjükben, mind a megjelenésükben (talpig fekete ruhák, erős smink, kihúzott szemek, stb.) újdonságnak számítottak a palettán az akkori fiatalok számára (maguk a zenekar tagjai is jócskán fiataloknak számítottak még akkoriban) ezért az albumeladások jók voltak és a nép kajálta is őket rendesen. Bár ha így jobban belegondolunk, az angoloknak bármit el lehet adni ami elég művi és kimunkált de néhol azért kellően karcos és zajos egyben. A Strange House ilyen volt. Akadtak rajta kiemelkedő (Draw Japan, She's the New Thing, Sheena is a Parasite) és kevésbé jól működő darabok de összességében remek vétel volt mind egy zeneguru, mind egy befelé fordult tini számára. Koncerteztek, turnéztak de a második album felvételei előtt már pontosan tudták ők maguk is, hogy változtatni kell mert a retro horror/kamu emo stílusnak leáldozott. Elkerülendő a beskatulyázást, másodszorra már ízig-vérig komolyan vették magukat. Eltűntek a fekete ruhák, a smink és Hasfelmetsző Jack is (a The Horrors első komolyabb sikere a Jack the Ripper single volt). Mindezek helyett mély érzelmek és vérprofi hangszerelés bukkant a felszínre (köszönhetően a lemezt dirigáló, a Portisheadből ismert Geoff Barrow személyének). Én eleinte túl mesterkéltnek véltem a Mercury díjat bezsebelő második albumukat, a Primary Colours-t de idővel megbékéltem vele ugyanis elvitathatatlan tény, hogy 2009 egyik legjobb albuma (a másik az Editors-tól az In This Light & On This Evening). Néhány dal kísértetiesen emlékeztet a Joy Division-re de ha csak egyet emelhetek ki, akkor az mindenképpen az albumzáró Sea within a Sea lenne a maga több mint 8 perc hosszúságával. Érdemes rákeresni, iszonyatosan szép szinti futam megy végbe a végén. És akkor elérkeztünk a Horrors legutóbbi albumához, a Skying alcímet viselőhöz. A tagok saját bevallása szerint a lemezt a különféle hallucinogén drogok és tudatmódosító szerek szülték és ez tökéletesen át is jön, mind zeneileg, mind vizuálisan.

The-Horrors-photographed--007.jpg

Részletes albumbemutatót most inkább nem tartanék de – ha csak írott formában is – kiragadnék pár jelentős dalt: a Changing the Rain ügyes kezdés, szépen előre vetíti, hogy a komor hangulat nem igazán mozdult el a srácok mellől. De ez egyáltalán nem baj. A Still Life az album egyetlen ''slágere'' (már bocsánat a kifejezés miatt), a Monica Gems simán megidézi a korai Blur-t és a záró Ocean's Burning van annyira megkapóan csodálatos és érzéki, hogy az ember akaratlanul is elmereng egy kicsit miután lejárt a lemez. A lassan építkező dalok mellett szól, hogy nem csupán igen egységesen szólalnak meg, de ráadásképpen nélkülözik az igazán gyengébb pillanatokat is. Legyen szó új hullámos, darkos szintihangokról, boldog időket idéző baggy ritmusokról, lustán hömpölygő basszusokról vagy a megfontolt, kissé távolságtartó énekről, a The Horrors végig magabiztosan ugorja meg a nagy elődök által magasra állított lécet. Olvasgattam az év végi toplistákat és a Skying szinte minden rangosabb online vagy offline zenei szaklap listáján helyett kapott – teljesen megérdemelten. Dicséretes, hogy ezek az érzékeny lelkületű fiúk az egyszeri punkos zajrock irányából mennyire mesterien tudtak eljutni idáig, a Skying szinte már tökéletes szintjéig (azért nem írtam, hogy tökéletes mert harmadik album után ilyet pimaszság lenne állítani, akármilyen profi is a zenekar). Csak azért csúszott le a listám első helyéről mert depresszív és képes mély nyomot hagyni az emberben. De akkor is kihagyhatatlan. Rövid lenne így ez a kritika, és most, 2012 nyarához közeledvén azért egy kicsit mélyebben is belefolynék eme kincset érő album hangkollázsába. Szóval ami kimaradt: az I Can See Through You szintén egy lendületes darab, odaszólogatós mondandóval. Az Endless Blue és a Dive In sem fullasztják unalomba az albumot. Remek dal mindkettő. A Wild Eyed is emlékezetes, kicsit talán lassabban építkezik mint a többi dal a lemezen. Az ezt követő Moving Further Away pedig a fiúk eddigi leghosszabb száma, ugyanis 8:39 hosszúságú. Az albumzárásról pedig már írtam fentebb. Tömény ez a lemez. Mindenképpen érdemes többször végighallgatni mert csak akkor üt igazán. Azt hiszem én is előkapom már, hiszen elég régen hallgattam meg utoljára. Kinek ajánlanám még? Bárkinek, aki nem idegenkedik a modern indie zenétől, amely egy árnyalatnyit sötétebb hangvételű mint társai.

Értékelés: 8/10

Személyes élményként megjegyezném még hogy ez az album nekem egy szakítós-lemez. Szerintem mindenkinek eljön az életében, mikor egy szakítást a zenével is próbál feldolgozni, amihez ugye akaratlanul is hozzátartozik hogy az adott dal / dalok bekúsznak az ember emlékezetébe és később, akár sok-sok évvel később is felidéződnek, amint az illető meghallja a dalt avagy dalokat. Na, hát nálam a Skying pont ilyen. Fura egyébként de így még sokkal jelentősebb számomra, mintha csak "szimplán" egy The Horrors lemez lenne. így viszont sokkal szomorúbb az összképe, a Still Life alatt például mind a mai napig görcsbe rándul a gyomrom ha meghallom. Ez persze nem baj. Ez csak hozzátesz az album értékéhez.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr294527818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása