A párom szokta gyakran nézegetni a Demotiváló oldalt. Én meg nem értem, hogy mi értelme van. Mármint oké, hogy különféle nagy bölcsességeket osztogatnak meg ott egymással az emberek de még a vak is láthatja, hogy ezek többsége akkora közhely, hogy majdnem kiesik a képernyőről. Az elmúlt pár napban azért én is felnéztem az oldalra néhányszor, nemrég került elém eme kép:

Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most puszta önirónia vagy csak valaki haragszik a többiekre amiért lefikázták és durca modorban gyorsan összedobott egy ilyen reposztot ezzel a fenn látható képpel. Mindenesetre én jókat mosolygok bizonyos kommenteken ahol néhány önjelölt próféta a másik munkáját savazza. Persze teljesen jogosan hiszen nehogy már egy tizenéves kis egomán mondja meg a népnek, hogy a fű zöld, az ég pedig kék. Szerintem a Demotiváló oldalon látható bölcseletek 90%-val a többség teljesen tisztában van, nem kell a szájukba rágni. Azért gyorsan hozzáteszem, hogy jómagam is elismerően bólogattam néhány bejegyzésen szóval találni ám ott valódi értéket képviselő posztokat is. Csak épp ezek száma elenyésző. A mai felgyorsult világban már inkább a lájkolgatós blogok futnak igazán, azokból meg van annyi mint égen a csillag. Tudjátok, az olyan tucatszar oldalakra gondolok ahová hozzá nem értő gyerekek tesznek ki mindenféle, szerintük vicces képet/képregényt/videót. Tízből talán kettő, vagy három olyan van amely tényleg képes mosolyt csalni az ember arcára. A többi inkább szánalmas. Nem is arról van szó, hogy nem ellenőrzik ezeket és egy-egy bejegyzés akár háromszor is szerepelhet ugyanabban az évben de az sokkal fájóbb, hogy lustaságból ezek a blogok a másiktól lopnak orrba-szájba és miután eltüntetik az eredeti logót, a saját vízjelüket nyomják a képre mintha azt eleve ők csinálták volna. Ez talán egyszerű, azonban ezzel együtt undorító megoldás is.

Figyeljetek, szerintem az ember nem attól lesz jó ember, hogy mások mondják meg neki, hogyan kellene élnie. Nem vagyunk arra szorulva, hogy más vágjon a fejünkhöz életbölcseleteket és közhelyeket. Mindenkinek megvan a saját stílusa amin csak akkor változtathat ha akar és egyáltalán képes rá. "A helyes nézet mások véleménye és saját elmélkedésünk révén jön létre." – mondta vala Buddha. Szerintem épp eléggé gáz már az is, hogy a média olyan erőszakosan próbálja érvényesíteni akaratát az embereken. Például most megint van X-faktor amelynek hatására már csak a mai napon két családtagom is kérdezte tőlem, hogy néztem-e. Természetesen nem, én azt sem tudtam, hogy ilyesmi megy a tévében ugyanis 1., nem nézek tévét és 2., nem érdekel ez az egész X-faktor blődliség. Én döntöm el, hogy melyik előadóért akarok rajongani, nem a tévé és nem a média és nem a PR-gépezet. Az embernek legyen meg a szabad akarata és legyen meg a választás szent joga is. Döntsön ő, ne más helyette. Vicces is lenne ha mondjuk a buszsofőr a reggeli csúcsban hirtelen úgy döntene, hogy ő bizony szakít a monoton útvonallal és egyszercsak áttérne a szemközti sávba. Fröcsöghetnék én arról, hogy a tévé mennyire degenerálja a népet (főleg a fiatalokat és az időseket), vagy hogy az internet kiölte a társas kapcsolatokat de nem teszem mert már egy ideje igyekszem csak a szépet és a jót meglátni a dolgokban. Több mint egy éve vagyok már együtt a párommal és elmondhatom magamról, hogy igen, boldog vagyok. Nem csak mímelem, hanem tényleg érzem is azt a fajta boldogságot amely nem összetévesztendő az elégedettséggel. Hiszen az ember lehet, hogy azt hiszi boldog, holott csak elégedett mert mondjuk éppen új márkás ruhát vett vagy megjött a havi fizetése. Ez azonban csalóka. A boldogság olyan adomány amely mindenki számára elérhető de csak igen kevesen élnek vele. Persze nem akarok én itt filozofálgatni. És befolyásolni sem akarok senkit sem, csupán arra kérni, hogy járjon nyitott szemmel, ha nem szükséges, ne álljon be a sorba és mindenekelőtt ismerje meg előbb saját magát mint másokat. Tudom, hogy divatos manapság szidni a másikat mert...akármi miatt. Magyarországon élünk, itt az ilyesmi teljesen megszokott. De lehet másképp is mint mások. Kicsit bonyolultan fogalmaztam de remélem azért a lényeg átjött nektek. Én meg valamiért visszavágyom a természetbe, nem lenne egy utolsó dolog kiülni valami erdő közepére és sztorizgatni. Zárnám egy ide kapcsolódó, szintén buddhista idézettel: "Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog."