Most már olyan lett a blog, mint egy vegyeskereskedés. Nemcsak zeneajánlókat pakolok ki, hanem a régebbi irományaimnak és egy kis szubjektív véleményformálásnak is helyet szorítok néha-néha (nomeg a játékajánlókról se feledkezzünk el). Most újabb kategóriával bővül a repertoár, hiszen indítok egy filmajánlós vonalat is. Újabban rengeteg olyan filmhez volt szerencsém, amelyeket az átlag magyar még hírből sem ismer. Ezeket nem lelhetitek fel különböző honi torrent oldalakon, külföldi blogokat és torrent siteokat kell átnyálaznotok hozzá, hogy rájuk találjatok. Persze külön öröm, hogy néhány hazai blog is említést tesz egyes ilyen...elvontabb, szűkebb rétegnek szóló filmekről, de ezeket a mozipremierekre járó júzer úgysem olvassa. Sajnos idehaza az olyan tucatfilmek mint a Kaptár 123. része, vagy egy durván félresikerült romantikus vígjáték is képesek súlyos összegeket betermelni a nézőktől, akik aztán a moziból kifelé jövet már nem is beszélnek a filmről, mert maguk is elfelejtették, nem hagyott bennük mély nyomot. Pedig szerintem az az igazán értékes film, amely megragad valamit a nézőben és gondolkodásra készteti. Szeretem az olyan filmeket amelyek zsigerig hatolnak, megrázóak és durván az ember arcába tolják a valóságot. Felesleges sallang és cukormáz nélkül. Jópár ilyen filmről fogok majd írni egy-egy ajánlót, ám előbb közzé teszek pár régebbi filmajánlót, amelyeket még 2011-ben írtam. Filmnézési szokásaimról annyit nem árt ha tudtok, hogy már egész fiatalon nyitottam a horror filmek felé, majd később a thriller és a klasszikus krimi vonalán haladva eljutottam az elgondolkodtató filmekig. Ugyan magam is ott ültem a Bosszúállók 3D vetítésén, engem az a film azonban nem nyűgözött le annyira mint mondjuk a Melankólia (Lars von Trier alkotása). Szóval így elöljáróban ennyit, aztán kommentben ajánlgathattok nekem filmeket, hátha szakítok rájuk időt.

Az első filmajánló holnap érkezik.