Kiadás éve: 2010
Kiadó: 1G Records
Műfaj: Electro pop/Psychedelic rock
Ezt hallgasd meg: Black Rainbow
Miért nem ír erről az albumról és úgy cakk-pakk erről az együttesről senki? Miért van az, hogy manapság Magyarországon csak azokat kell sztárolni és futtatni akiket a tévében ismer meg az ország? Miért nem vevő itt a többség az igényes, átgondolt, profizmussal szerkesztett és összerakott zenékre? Miért az a menő itt ami valójában hulladék és miért az a ciki amely valójában igenis igényes és egyedi? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem amikor eldöntöttem, hogy bejegyzést írok a The Carbonfools harmadik lemezéről. Bár maga a Carbonsoul 2010-es, pont ugyanúgy megállja a helyét mostanság is mint anno. Az előző lemezről már írtam, tulajdonképpen eme produktum sem tér le a már kitaposott (és jól bejáratott) elektronikus pop/pszichedelikus rock útvonalról ám sokkal nagyobb léptekkel halad. Átgondoltabb, dal-orientáltabb, kiforrottabb lett az összkép. Jobban is szól. Egy kicsit kevesebb kísérletezés, jóval több pop. A rádióbarát dalok ugyan a túlzásba vitt elektronika kárára mentek (pedig én szívesen elhallgattam volna még pár pittyegést) ám legalább a lemez így több emberhez is eljuthatott és eljuthat. Azért nem kell megijedni, nem lett túl mainstream. Csak egységesebb. Mivel tegnap (Mikulás alkalmából) megkaptam a CD-t, úgy gondoltam itt az ideje végre egy ajánlónak.
A kezdés tökéletes. A Hippie Song lassan bontakozik ki. Fehér Balázs már jól ismert és megszeretett hangjával indít aki visszafogottan énekelget. A hallgató már azt hinné, hogy a dal végig lassú és monoton marad ám akkor belépnek végre a szintetizátorok és megmutatkozik DJ Titusz és a banda igazi tehetsége. Pár másodperc alatt teljesen átalakul a dal és egy pörgős, gyerekkórussal refrénezett és súlyos szintetizátor-béléssel körülvett ugrándozásba csap át. Csillagos ötös! A végére aztán kicsit megint leül de az már csak a levezetés miatt volt szükséges. Bocsánatos bűn. Utána érkezik a Sunset amely egy eléggé ismert dal a fiúktól. Anno a rádiók már szénné (khm...) játszották, külön érdekessége, hogy szerepel benne egy opera-betét is amelyet az énekes édesapja, Fehér András énekelt fel. Egyébként tempós, new wave alapokkal operáló dal amely tökéletes működik otthon egyedül hallgatva és koncerteken egyaránt. A Broken is remek, a végén a hosszúra nyújtott üvöltés is jól működik. Az utána következő Black Rainbow kap egy kis rap-betétet is (inkább hívjuk vagány szövegelésnek) és ebben a dalban is kitűnik, hogy mennyivel nagyobb teret engedtek Fehér Balázs hangjának aki élt is a lehetőséggel és igen széles skálát jár be jellegzetes orgánumával. Eztán a Goodlookin fokozza tovább a hangulatot és valahogy fel sem tűnik a hallgatónak, hogy eddig még egyetlen lassabb, szomorkásabb dal sem érkezett. De nem is hiányoznak. A Hideaway is abszolút sláger. Játszották is a rádió(k)ban elég sűrűn. Szerintem igazán csak koncerteken bontakozik ki de kellemes meglepetés, hogy belecsempésztek egy klasszikus dalból egy klasszikus sort (de nem árulom el melyikből melyiket, úgyis meghallja aki figyel). A Suck My Chi talán az album legmerészebb dala. Dalszövege megmosolyogtató (főleg a férfiaknak) a zenei háttér pedig enyhén keleties fűszerezésű, dallamos, pattogós és a végére a dal nagyon elszáll. De tényleg nagyon. Addig húzzák ameddig csak lehet, hogy aztán az alapdallammal visszatérjenek az elejéhez és méltón zárják ezt a remek szerzeményt is. Ügyes, nagyon ügyes! A Circumnavigate a rímekre épít és ez nagyon jól áll neki. Kifejezetten ötletes dal annak ellenére is, hogy a témája egy kapcsolat fájdalmas lezárásáról szól. A So Tuff enyhe elhajlás a reggae világába. Nekem annyira nem jött be, ki tudja, talán másnak meg pont ez a kedvence. Ízlések és pofonok. Azért a végén hallható trombita-szóló nem semmi (ez utóbbi az új gitáros, Fekete István édesapjának érdeme). A Santa Bay igazi gyöngyszem. Nekem az egyik nagy kedvencem. Nagyon jó, bohókás, vidám dal amely számomra mindig télies hangulatot áraszt, nem is igazán tudom miért. De mindegy is. A rá következő Paradise is tartja a színvonalat bár eme szerzemény már koránt sem vidám hangvételű. Dacára a címének, inkább sötét és félelmetes. Erre pedig még csak rátesz a retro szintihangzás amely olyan mintha egy régi horror film aláfestőzenéje lenne.
Amúgy zseniális dal de közel sem annyira mint a záródarab. A Pillow ugyanis mestermunka. Pont így kell lezárni egy táncolható, bulizós ám mégis elgondolkodtató és okos lemezt. A legfájdalmasabb és legemberibb szerzemény az egész albumon. A férfi-női lélek kapcsolatának olyan alapos boncolgatása amelyből bőven lehetett volna egy akár 8 perc hosszúságú dalt is írni. Ám sajnos ez elmaradt. Sebaj, még így is egy abszolút remek záródarabról van szó amelynek refrénje felgyorsul de csak azért mert ezen a lemezen nem kapott helyet a melankólia, a szomorúság és a bánat. Ez a lemez az elejétől a végéig a lehető legmagasabb fokozaton pörög és teljesen mindegy, hogy a buszon a fülhallgatódból, a csajodnál a hangfalakból, avagy koncerten az első sorból hallgatod. Működik, és ez bizony nagy szó! Magyarországon mindent eláraszt a médiából csöpögő audiovizuális szar, legyen szó akár a "tehetségkutatók" szereplőiről avagy átvett külföldi példákról. És így egy igazán egyedi és igazán jó magyar zenekarnak nagyon nehéz talpon maradnia. De a The Carbonfools jó úton halad afelé, hogy nemzetközileg is elismert és méltán körülrajongott zenekarrá váljon akiknek ha itthon nem is jönne be a sztárság, külföldön megvesznének értük. Nem tucatzenekar. Magasról tesznek az elvárásokra és a trendekre. Zenélnek mert a zene az életük és ebbe senki nem szólhat bele. Kívánom nekik a legjobbakat ugyanis a Heaven Street Seven és az AKPH mellett ők állnak a harmadik helyen a hazai kedvenc előadóim ranglétráján. Negyedik albumukkal (Carbonsweet) már szemeztem egy lemezboltban és bár még csak nemrég jelent meg (szerintem nincs egy hónapja sem...), az átfogó ajánlót hamarosan olvashatjátok róla. Addig pedig tessék bőszen hallgatni jelen kitárgyalt albumot amelyet tényleg bármilyen elfoglaltsághoz, de szimpla lazuláshoz és pihenéshez is kifejezetten ajánlok hiszen tényleg egy igazi gyémántról van szó amelyről csak kevesen tudnak de ők legalább megbecsülik.
Értékelés: 10/8
