A filmek iránti szeretetem talán idén jött ki a leginkább. Rengeteget jártam moziba és még több alkotást töltöttem le, utóbbit azért mert az én általam keresett filmeket általában nem lehet itthon megtalálni. Elvétve azért a mozikba került egy-egy olyan film is amelyre rögtön felkaptam a fejem, de ezek száma igen csekély volt. Viszont jó példa erre például a Looper – a jövő gyilkosa amely üde színfolt volt a manapság egy kaptafára készült sci-fi filmek tengerében. Aztán ott volt még a szerintem zseniális Abraham Lincoln, a vámpírvadász is ami egy teljesen korrekt, látványos, fekete humorral átitatott alkotás. Én pozitívat csalódtam benne hiszen úgy ültem be rá, hogy azt hittem valami bugyuta akció-orgia lesz. Csalódás volt viszont számomra a Bosszúállók 3D amely tény, hogy iszonyat látványos volt de a film nekem az első óra után teljes érdektelenségbe és unalomba fulladt, a végén (a városi harcra gondolok pontosabban) pedig már nyomta az orromat a 3D-s szemüveg. Horror filmek terén sem kell szégyenkeznie ennek az évnek hiszen a Paranormal Activity 4 sokak szerint végre egy igazán tűrhető és nézhető darab lett (sajnos nekem egyenlőre kimaradt), a Sinister közepes teljesítménye ellenére is hozott remek pillanatokat, a Fekete ruhás nő pedig szerintem szimplán az év horrorja. Olyan film amely az ijesztgetés terén a gyökerekig nyúlt vissza és tette mindezt remek érzékkel, így a végeredmény egy iszonyatosan parás és jól összerakott alkotás lett. Aztán itt volt még a Sötét Lovag: Felemelkedés is de nekem ez szintén nem okozott extázist. Jó volt, meg minden de többször biztosan nem nézném meg. Annak viszont kifejezetten örültem, hogy kedvenc ír-német színészemet, Michael Fassbender urat idén is láthattam a vásznon. A Shame – a szégyentelen simán az idei év második legjobb filmje, Fassbender valami hatalmasat alakít benne a szexfüggő, fokozatosan eszét vesztő emberi roncs szerepében. Lassú folyású, klasszikusokat idéző kémfilm volt idén a Suszter, Szabó, Baka, Kém című film amely nekem bejött bár én nem ágálok a "sok feszültség/kevés akció" -szerű alkotások ellen. Tetszett még A holló is amely leginkább a Pokolból, avagy az Álmosvölgy legendája filmekre hajazott, egy kis Fűrész utánérzéssel. Az Erő krónikája a found footage filmek kedvelőinek okozhatott kellemes perceket, a Fehér Pokol pedig a Bear Grylls szimpatizánsoknak. A Csodálatos Pókember is jó volt, végre nem az a nyálas maszlag ami az előző részeknél bevett szokás volt. Az End of Watch című zsarufilm elég sok helyen lett kikiáltva az év legjobbjának. Én még nem láttam de hamarosan pótolom – a Szerelem című Haneke filmmel egyetemben – mert nagyon érdekel. James Bond sem ült a babérjain idén, hiszen a 007: Skyfall az eddigi legjobb Bond-film lett és végre Daniel Craig is megmutathatta, hogy méltó Bond tud ő lenni ha megfelelő rendező dirigálja a filmet. Sam Mendes pedig tökéletes választás volt erre a feladatra. Év végére pedig befutott a Hobbit: Váratlan utazás is amely egy aranyos, látványos, méltó Gyűrűk ura előzményfilm lett. Megemlítem még a Tetovált lány remake változatát is bár nekem nem sok újat adott, az eredetit még mindig jobbnak tartom. Tucat-filmekre nem mentem idén, elég volt látnom a sok tinit akik megőrültek a tudjuk melyik széria lezáró darabja végett. Szóval temérdek film érkezett idén is, lehet, hogy néhány fontosabbat véletlenül ki is hagytam de nézzétek el nekem. A legjobbat viszont a végére hagytam, talán sejtitek már, hogy melyik is lehet az.
Tehát 2012 legjobb filmje a Focker blog szerint:
Prometheus
Bizony, bizony. Sokan húzták a szájukat de tény, hogy Ridley Scott ezzel az előzményfilmmel mítoszt és súlyos hátteret teremtett az Alien-filmeknek. Ennél jobb sci-horror nem született idén. Ugyan enyhe félelemmel ültem be rá, a stáblista alatt már nyugodtan konstatáltam, hogy Scott megcsinálta a lehetetlent. A Prometheus helyenként egy az egyben megidézi a klasszikus első részt és teszi mindezt olyan módon, hogy közben végig új és egyedi tud maradni. A film legvégén lévő jelent megmosolyogtató és elismerő biccentésre késztető minden egyes Alien-rajongó számára. Ám eddig a pontig még rengeteg minden történik. Megismerkedünk a Prometheus legénységével, velük együtt izgulunk amikor felkutatják a titokzatos barlangot és amikor elszabadul a Pokol, az adrenalin-szintünk hirtelen a plafonig ugrik. Ezt a filmet nem úgy kell megnézni, hogy az ember egy új Alien-filmet akar látni, sötétben vadászó rémségekkel meg gyomorból előtörő jószágokkal.
Ez egy olyan sci-horror amely háttértörténetet ad egy mára már klasszikussá vált franchise-nak. Még a 3D is jól passzolt a látványhoz, a film megnézése után pedig még hetekig beszélgettünk róla ami azért eléggé pozitív. Jó lenne ha tényleg trilógiává bővítenék mert rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul és szeretném én még Michael Fassbender karakterét is viszontlátni a jövőben. Nálam abszolút betalált tehát a Prometheus és külön öröm, hogy a szinkront sem rontották el. A színészek is jók voltak, a látvány is nagyon a helyén volt, a sztoriért pedig már külön megérte megtekinteni. Szerintem kurvajó film, ha még nem láttad, ideje pótolni.
10/10
Nemsokára már hozom az év albumát, türelem!
