A point n' click kalandjátékok története igen régre nyúlik vissza az időben. Talán manapság egyeseknek már fogalmuk sincs erről a stílusról, voltak idők amikor még reneszánszát élte. Jómagam mindig is előnyben részesítettem a gondolkodtató, agyat megmozgató kalandjátékokat, így kis csúszással – nagyjából a 2000-es évek közepe tájékán – kezdtem el bepótolni a klasszikusokat. Ilyesmi volt például a Maniac Manson (ez egy igen elborult humorral operáló cucc volt), a Flight of the Amazon Queen (enyhe Indiana Jones-beütéssel), a sci-fi Beneath a Steel Sky, avagy a híres Monkey Island sorozat (ennek meg főleg a 2. része tetszett nagyon). Ezek futtatásához viszont külön program kellett. Amíg mindenki el volt ájulva a 2. világháborús FPS-ek garmadájától, addig én vígan kalandoztam például a Syberia festői szépségű helyszínein, avagy oldottam meg rejtélyeket Sherlock Holmes és Dr. Watson segítségével. Nagy múltjuk van tehát a point n' click játékoknak is, a legjobbat kiválasztani pedig szinte lehetetlen. Mindenkinek más az ízlése, valakinek a kitalált fantáziavilágban játszódó sztori, míg másnak mondjuk a modern Prágában játszódó gyilkosságsorozat kelti fel az érdeklődését. Talán a legelső point n' click kalandjáték amely teljesen magával ragadott, az a Broken Sword: The Shadow of the Templars volt. Az biztos, hogy 2 lemezes teljes játékként adták valamely akkoriban (nagyjából a 90-es évek végén) nagyon menő magazinhoz (értsd: Gamestar/PC Guru), én pedig gyermeki lelkesedéssel álltam neki. Nehéz volt, méghozzá nem is kicsit. A játékban ugyanis bizonyos helyeken el is lehetett halálozni, az agyafúrt fejtörőkről már nem is beszélve. Utóbbiakra remek példa mondjuk az azóta már klasszikussá vált kecskés rész amelynél konkrétan napokat töltöttem el, és a végén már meg kellett néznem egy végigjátszást hozzá mert csak egy hajszál választott el attól, hogy a fejemet verjem a falba. Ezzel a kalandjátékkal kattantam rá a stílusra, amely később – ahogy fentebb írtam – már odáig fokozódott, hogy ősrégi klasszikusokat is végigtoltam, segédprogi segítségével. A Broken Sword széria a 3. résszel már átváltott 3D-s nézetbe és azzal el is veszítette minden báját. Az 1. rész viszont a mai napig azért hatalmas klasszikus a stílus kedvelői körében mert a jól bevált elemekre hangulatos atmoszférát, remek történetet és gyönyörűen megrajzolt képi világot pakolt. Méltathatnám még igen sokáig, de egyszerűbb ha inkább elolvassátok ezt a cikket: Retro Games: Broken Sword – The Shadow Of The Templars. És így legalább a sztorival is tisztában lesztek.
George és Nico közös kalandjának kezdete
2010-ben a kiadó úgy döntött, hogy újra kiadja a játékot, jócskán feltupírozott tartalommal és külcsínnel. Így született meg a Broken Sword: The Shadow of the Templars – Director's Cut amely a szépen feljavított grafika, a toldozott-foldozott játékmenet (kivették például a halálozásokat is) és a menüben megtekinthető extrák mellett egy különálló történeti mellékszálat is kapott. Ez a verzió a szokásos PC mellett már szinte minden létező platformra elérhető. Mi mobilra töltöttük le és azt kell mondanom (írnom), az élmény ott is tökéletes. Kíváncsi voltam, hogy a plusz mellékszál milyenre sikerül majd hiszen a minden ízében klasszikus kalandot igen könnyen haza lehetett volna vágni vele, ám meglepően jól illesztették hozzá a központi sztorihoz és nagyon ötletes fejtörőkkel látták el (kedvencem a titkosírás dekódolása volt). George és Nico kalandja így szépen kibővült, bár nekem az igazi élményt maga az eredeti sztori nyújtja (még nem fejeztük be ugyanis a játékot) hiszen jókat nosztalgiázok vele minden egyes alkalommal. Az érintőképernyős irányítás is jól működik, egyedül a karaktereken dolgozhattak volna még egy kicsit többet mert néha igencsak "fapados" látványt nyújtanak a gyönyörű hátterek előtt. A szövegek jól megírtak és poénosak, a szinkron is hozza az elvárt szintet, a fejtörők pedig ugyanolyan jók mint anno voltak, az újabbak (Nico mellékszála alatt) pedig felnőnek a régiekhez. Teljesen korrekt kalandjáték lett tehát a Director's Cut verzió is.
Aki szerette az 1. részt annak szinte kötelező, már csak a nosztalgiázás miatt is, aki pedig szeretne egy kiváló, szinte minden elemében tökéletes, az agyat megmozgató kalandjátékot és belefáradt már a manapság minél szebb grafikával operáló, akciódús hülyeségekbe, az is bátran tegyen vele egy próbát mert ez a kis gyöngyszem nem véletlenül lett hatalmas klasszikus annak idején és az androidra történt portolás eredményeképp már bátran játszhatjuk a buszon is, avagy otthon, az ágyban fekve.
