Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

A Túlélő végre megszületett: Tomb Raider

2013. március 23. - -Britpopper-

Nemrég végigjátszottam Lara legújabb (bár ha úgy vesszük inkább előzmény) kalandját és mivel már a múltkor leírtam mennyire vártam eme új epizódot (élménybeszámoló ITT), itt az ideje, hogy kicsit jobban is bevezesselek titeket az új, felfrissített, újradefiniált Tomb Raider világába. Kezdésképp azt elárulom, hogy PS3 konzolon játszottam végig, kisebb-nagyobb megszakításokkal de amíg a stáblista le nem gördült, állandó kényszert éreztem arra, hogy visszatérjek kalandozni a rejtélyes szigetre és minél előbb lerántsam a leplet az ott zajló titkos rituálékról, szektákról, spirituális eseményekről. Igen, hiába lett sokkal durvább, naturalisztikusabb és mocskosabb az új Tomb Raider, a miszticizmust és a földöntúli erőket ezúttal sem hagyták ki – szerencsére. Utóbbi időben sok indie játékról írtam, ám most kivételt teszek és egy AAA-kategóriás videojáték tesztet olvashattok tőlem alant. Igyekeztem olyan részleteket előtérbe helyezni amelyekről más oldalakon nem igazán, vagy csak elvétve, pár szóban olvashattatok hiszen most már tele van a net az új TR-tesztek garmadájával. Ezekből mindenki kicsemegézheti a számára fontos információkat. Én azonban a széria elfogult rajongója vagyok (mindig is az voltam) és mivel Lara összes kalandjával remekül szórakoztam (igen, még a kritikailag a sárba tiportakkal is), így most nem azt olvashatjátok, hogy milyen lett az új, 2013-as epizód technikai oldalról, hanem azt, hogy milyen lett egy rajongó szemszögéből. Szubjektív teszt következik:

1.jpgElső komoly fegyverünk megszerzésének pillanata

Történet: Felesleges hosszabban írnom róla, hiszen sok helyen olvashattátok már. Lara egy kis csapattal az Endurance nevezetű hajón utazik rejtélyekre áhítozván a Sárkány-háromszögben, ám hatalmas viharba keverednek és a hajó zátonyra fut. Szerencsés módon mindenkinek sikerül partra evickélnie, ám mikor Lara a többieket keresi, egy rejtélyes alak hátulról leüti. Felébredvén egy rideg, fáklyákkal megvilágított barlangban tér magához a plafonra fellógatva és összekötözve, valami gubó –szerű alkalmatosságban. Mellette/körülötte hullák és csontvázak sokasága. Miután sikerül lejutni a földre (igen fájdalmas körülmények között), elindulhatunk felfedezni a barlangot, a kiutat keresvén. Utunkat még több hulla, oltárok, ijesztő helyzetek és egy jókora barlang-omlás keresztezi, melynek végén kinn találjuk magunkat a sziget egyik magaslatán. Innentől pedig teljesen magunkra vagyunk utalva. Elsőként fel kell vennünk a kapcsolatot a csapat többi tagjával (egyik sem annyira kiemelkedő személyiség, kivéve talán a mentorunk, Roth), bár a puszta keresgélést hamar felváltja a küzdelem a túlélésért hiszen a sziget egyáltalán nem lakatlan, mint idejekorán kiderül. Egy gyilkos szekta (a Solarii) is lakja, akik egyáltalán nem riadnak vissza az emberáldozatoktól sem (hihetetlen mennyi hulla van a játékban, már-már az ipari mennyiség határait súrolják). A vezetőjük pedig egy Mathias nevezetű, elvakult, bekattant szektavezér aki Lara egyik társát, egy Sam nevezetű, helyes kiscsajt szemelte ki a rejtélyes Nap Királynő felélesztése szempontjából. Célunk tehát ennek megakadályozása Lara kisasszonnyal aki az erdőben ügyetlenül szarvasra vadászó, félénk lányból igazi túlélővé válik a szemünk láttára. És persze hathatós segítségünkkel. A sztori egyébként érdekes. Remekül keverték benne az ősi japán mítoszokat, bár ahhoz, hogy maximálisan képben legyünk, érdemes gyűjtögetni az elrejtett kincseket és dokumentumokat mert ezek által teljesedik ki igazán a történet. Szóval a történelmi háttér hozza az elvárt szintet. Nálam eddig a Legend volt az abszolút etalon ilyen téren (az Excalibur mítosza nagyon betalált), de ezt most sikerült túlszárnyalnia a Crystal Dynamics csapatának és ez elsősorban a történet komplexitása és alapos kidolgozottsága miatt történt.

3.jpgKalandunk során gyakran válik majd forróvá lábunk alatt a talaj

Játékmenet: Akármennyire is hirdették anno, ez nem egy open world videojáték lett. Ugyan a szabadság érzete sokkal jobban jelen van mint a korábbi részek esetében, senki ne várja hogy majd, hogy arra kalandozhatunk a szigeten amerre csak akarunk. A mászható felületek kopottas fehér színben pompáznak (a fehér mészkő falakról már nem is beszélve, amelyekbe jégcsákányunkat vájhatjuk), a sorra következő pályaszakaszokra pedig később egy Gyors Utazás funkcióval bármikor visszatérhetünk. Erre pedig szükségünk is lesz mert az eleinte elérhetetlen helyekre csak a játék során később megszerzett eszközökkel (például íj + kötél kombó) juthatunk el. Érdemes tehát visszatérni minden korábbi helyszínre. A gyűjtögethető kincsek, dokumentumok és GPS jeladók mellett különféle challange feladatokkal is elüthetjük az időt, kedvenceimről, a Titkos Sírokról már nem is beszélve. Ez utóbbiak nekem iszonyatosan tetszettek, ezek adták nekem vissza a legjobban a régi, klasszikus TR-hangulatot. Arról van szó, hogy ha alaposan körülnézünk egy-egy szakaszon akkor esetenként belebotolhatunk egy rejtett nyílásba, avagy nehezen megközelíthető bejáratba amelyekbe bemászva komplett ősi sírokhoz juthatunk el. Ezeknél mindig végre kell hajtanunk egy-egy logikai feladványt és a legvégén miénk lehet a hőn áhított kincs (tengernyi XP, azaz tapasztalati pont kíséretében).  Sajnos ezek a logikai feladványok végig kimerülnek a fizikai törvényeit csatasorba állító feladatoknál (például dobálj nehezékeket egy liftre, hogy az lejjebb jöjjön és rá tudj ugrani), gondolkodni 10 percnél többet egyiknél sem kell. Sajnos igaz ez az egész játékmenetre is. Borzasztóan le lett butítva, érezhetően a mai generációnak szól már akik egyáltalán nem szeretnek agyalni egy-egy fejtörő kapcsán. Első fegyverünk egy íj lesz amely a játék legklasszabb cucca mind közül. Remek érzés vele csendben, lopakodva levadászni az ellenfeleket, amikor pedig később megkapjuk hozzá a kötél, majd a tüzes nyílvessző kiegészítőket is, hát, akkor aztán már szép nagy pusztításokat vihetünk véghez. Érdemes például végiggondolni, hogy egy unottan járőröző kis csoport ellenfél köreiben mekkora pusztítást végezhet egy ügyesen célba lőtt, olajos hordót eltaláló tüzes nyílvessző. Emellé később kapunk majd egy pisztolyt, egy gépkarabélyt és a shotgun sem maradhat ki a repertoárból. Ezek pedig egytől-egyig fejleszthetőek is. Érdemes gyűjtögetni az XP-t, ellenfeleket kirabolni haláluk utá, craftolni és egyebek. Én három napig csak erre álltam rá és a játék végére már szinte nem is akadt ellenfél aki nehézséget okozott volna. Néhol bejön a képbe egy-két kisebb boss is, de ügyesen manőverezve gyerekjáték kikerülni a támadásaikat és a QTE-részeknek köszönhetően pár perc alatt elbánhatunk velük. Apropó, QTE-részek! Ezek ugye azok a Quick Time Event szakaszok amikor gyorsan, időben kell lenyomni egy bizonyos felvillanó gombot, avagy mozgatni az analóg-kart ide-oda, hogy Lara túlélje az adott szituációt. Nos, ezekből a játék elején elég sok található, aztán a végére szépen kivesznek. A végső összecsapás során még visszaköszön pár, de nálam az ejtőernyőzést egyik sem tudta überelni. Ez utóbbit úgy képzeljétek el, hogy Lara egy repülőgéproncsra zuhan, amely szépen lassan kezd darabokra hullani alatta. Még az utolsó pillanatban hirtelen elkap egy ejtőernyőt, majd kizuhan a gép összetörő ablakán keresztül, egyenesen a mélység felé. Zuhanás közben magára kapja az ernyőt, nekünk pedig veszettül nyomkodnunk kell a felvillanó gombokat mert az ernyő bizony nem akar kinyílni. Másodjára végre csak kinyílik, azonban a szakasznak még itt sincs vége! Végig kell manővereznünk a fák között, borzasztó óvatosan. Igazi adrenalin-bomba az a rész. Szerencsére azonban nem csak egy ilyen akad a játék folyamán. Szóval izgalmakban nem lesz hiány, arra mérget vehettek. Az ellenfelek meglepően okosak. Csapatban támadnak, molotov-koktélokat és dinamitokat is előszeretettel dobálnak. Segítséget hívnak, taktikáznak, bekerítenek. Éppen ezért én a lopakodós, csendesen gyilkolós taktikát ajánlom mindenkinek. Szerintem ez a legcélravezetőbb. A játékmenet összességében tehát nagyon összetett és kidolgozott. Részleteibe nem is érdemes egyenként belemenni, ezeket mindenkinek magának kell kitapasztalnia és felfedeznie.

2.jpgA szigeten szabadon vadászhatunk is ha épp kedvünk tartja

Grafika: Ámulatba ejtően gyönyörű. Minden apró kis részlet annyira élethűen van kidolgozva, hogy a játékos szinte a bőrén érzi a párás erdő didergető hidegét, avagy a második világháborús bunkerek mélyén meghúzódó, egykoron menekülési útként szolgáló ám mára mocskos vízzel és oszladozó hullákkal megtelt alagutak bűzét. Van egy szakasz, amikor Larával fel kell másznunk egy rádió-torony leges-leges-legtetejére. Ott szinte már én is fáztam, annyira tökéletes volt az atmoszféra. Egyébként Lara karaktere is sokkal emberibbé vált. Nyugodtan el lehet felejteni az indokolatlanul nagy melleket, meg a baltával faragott arcot. Az új Lara az eddigi legélethűbb a sorozatban. Jelen kaland idején még csak 21 éves, kemény és kalandvágyó de még feleannyira sem mint a későbbiek során. Rengeteg személyiség-formáló eseményen (pozitív és negatív egyben) megy keresztül a játék során, melyek szépen fokozatosan igazi harcos amazonná, valódi túlélővé avanzsálják őt. Nathan Drake (Uncharted-széria) messze elbújhat, hiszen Lara karaktere sokkal aprólékosabban van kidolgozva és könnyebben is tudunk azonosulni vele mint a macsó ereklyevadásszal. Tehát a grafika bitang erős, amire csak folyamatosan rátesznek egy lapáttal a különféle speciális effektek (például hófúvás, avagy égő templom belseje) segítségével. A játék tehát ebből a szempontból is jelesre vizsgázott.

Hang/zene: Gondlom a klasszikus TR-főtéma minden egyes rajongó előtt ismeretes. A könnyen megjegyezhető, azonnal dúdolható kis dallam anno nagy favoritom volt, és nagyon sajnáltam, hogy a későbbi részekben már fokozatosan elhagyták. Ugyan most sem a felújított változatát kaptuk meg, ám Jason Graves zeneszerző (az ő nevéhez fűződik többek között a Dead Space széria hanganyaga is) megalkotott egy hasonlóan remek főtémát. A játék befejeztével megnyíló extra tartalmak között találhatunk egy videót arról, milyen módszerekkel alkották meg az új TR zenei hátterét. Szerencsére megmaradtak a klasszikus vonalon és a főbb témák mellett a csendesebb, a háttérben meghúzódó dallamokat is profin dolgozták ki. Nekem a zene annyira bejött, hogy a soundtrack azóta is a lejátszómon pihen (és teljesen legálisan, hiszen az előrendelők ajándékba kapták a játék mellé), a főtémát pedig pont a minap kezdtem el megtanulni zongorán. Nem mehetek el szó nélkül a szinkronhangok mellett sem. Mindegyik hozza az elvártat, viszont külön ki kell emelnem a Larát szinkronizáló Camilla Luddington kisasszonyt aki kiemelkedő munkát végzett. Hangjátékával Lara még élethűbbé vált, egyes szakaszon pedig amikor valamilyen sérülés érte, már én is felszisszentem, mintha nekem is fájt volna, annyira valóságos és naturalisztikus volt az egész. Szóval a fejlesztők ezt a szekciót sem aprózták el, jár a piros pont érte nekik.

5.pngÉrdemes mindent alaposan körbejárni a gyűjtögethető cuccok végett

Értékelés: Órákig áradozhatnék még erről az új epizódról. Egyedül a lebutított játékmenet (további segítség a gombnyomásra előhívható Megérzés mód amelynél a kép fekete-fehérré vált és csak azok a részek világítanak amelyeknél lehet valamit csinálni) és a cseppet sem ideillő multiplayer (amit azóta sem próbáltam ki és valószínűleg nem is fogok) miatt húztam egy kicsit a számat, de be kell látnunk, hogy 2013 van tehát mindkettő okkal szerepel a játékban. Bár én rajongóként kicsit jobban örültem volna egy keményebb nehézségi szintnek, és nem ártott volna néhány gondolkodásra késztető puzzle sem, de talán ezek majd a folytatásban helyet kapnak. Lara fiatalkoráról már eddig is ismerhettünk néhány részletet a 4., az 5. és a Legend részekből de ennyire kiforrott, ennyire komplex képet csak ebben az új részben tárnak elénk a fejlesztők. Igen, a tények nem hazudnak. A játék nagyon durva. Iszonyatosan véres és brutális. Van egy szakasz amikor Lara feje búbjáig alámerül egy hullákkal és testrészekkel borított vér-tóban. Ennél a résznél már én is nagyot néztem, kissé túlzásnak is véltem de amellett, hogy képkockáról-képkockára megismétli a The Descent (A barlang) című 2005-ös angol horror film azonos snittjét, iszonyat erős hangulat-bomba is. A hangulat pedig végig nagyon ott van, méghozzá fajsúlyosan és ezért sanszos, hogy a játékos hosszabb időre abba tudná hagyni a kalandot. Egyszerűen beszippant, magával ragad és nem ereszt. A fő-sztori befejezése után is lehetőség van még a szigeten történő bolyongásra, lehet fejlesztgetni magunkat és a fegyvereinket és lehet gyűjtögetni a különféle dolgokat, avagy csak szimplán felfedezni minden apró kis zugot (nekem speciel ama család története volt a kedvencem akik valamikor a sziget felé repülőztek, és valószínűleg lezuhanhattak mert megtaláltam a gyerekek játékait és fényképeket a roncsok között elszórva de érdekes második világháború idején ott állomásozó katonák leveleit is olvasgatni). A relikviák (kincsek) is jópofák, lehet őket forgatni extra információért (kedvencem egy ókorinak tűnő váza volt, alján a ’’Made in China’’ felirattal amit Lara poénos beszólással kommentált is) és persze aki 100%-ban fel szeretné fedezni a szigetet annak minden cuccot össze kell szedni és mindent be kell járnia. Összességében tehát az új Tomb Raider remek lett. Minden apró kis részletében tökéletes, méltó epizód amely vérfrissítésként hatott a szériára és kikövezett neki egy új utat amely végleg feledteti majd a kritikusokkal a régebbi részek csalódásait és helyettük új távlatok nyit majd meg. Én rajongóként maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Úgy hozott újat, hogy közben abszolút méltó maradt a szériához. Álmodni sem mertem volna, hogy egy ilyen jó játékot kapunk majd de a Crystal Dynamics rám cáfolt. Okvetlenül szerezd be Lara eme kalandját mert nagyon hosszú időre klasszikus és követendő példa lesz a videojátékok történelmében, arról pedig nem is szólva, hogy életre szóló kalandot nyújt mindenkinek aki valaha belekezd. Garantálom, hogy odaszögez majd a tévé (avagy a képernyő) elé és fel sem tudsz majd állni előle. Bőven méltó a maximális pontszámra tőlem. Nyugodtan tégy vele egy próbát. Kibaszottul megéri.

Értékelés: 10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr885162584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása