Kiadás éve: 2013
Kiadó: Columbia
Műfaj: Industrial/Electronica
Manapság már nyugodtan kijelenthetjük: Trent Reznor egy zseni. Annak idején (pontosabban a nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején) a Nine Inch Nails zenekar betörésével a zeneiparba, elindult az indusztriál metál térhódítása. A semmiképp sem hallgató-barát hangzás az egész NIN-életművön keresztül jól jellemezte a zenekart, míg Reznor a 2000-es évek után a vallásos és misztikus témakört elhagyva inkább a politika és a társadalomkritika felé fordult. De egyengette Marilyn Manson karrierjét is. Közös munkáik elég sikeresek voltak a kritikusok köreiben is ám összeveszésük után (mikor mindenki ment a maga útjára) ez az egység szétbomlott. Ma már kitűnik, hogy a kettejük közt zajló ellenségeskedésből Reznor jött ki győztesen (Manson azóta sem találja a saját hangját és rosszabbnál rosszabb lemezeket szállít). A NIN 2005-ben már odavágott a társadalomnak és a politikának a With Teeth albummal. Az egész koncepció érezhetően a gondolkodó embernek született. Annak, aki halad a korral. Nem marad/ragad le és állandóan résen van. Olyannyira 21. századi volt a With Teeth, hogy a szövegkönyv is letölthető pdf-fájlban jelent meg hozzá. Reznor azonban nem állt le a különféle összeesküvés-elméletek és egy lehetséges anti-utópia képének felfestésével a hallgatók előtt. A 2007-ben megjelent Year Zero a mai napig a NIN legkiforrottabb, legösszetettebb, egyúttal – meg merem kockáztatni – legjobb albuma. A titkos kódokat, bibliai idézeteket és szanaszét torzított/effektezett hangzást tartalmazó produktum időtálló. Egy lehetséges apokalipszist vázol fel miközben maga a CD olyan termografikus réteggel van bevonva, hogy hő hatására színt változtat (én is roppant mód elcsodálkoztam mikor első lejátszás után a CD sötét szürkéről fehérre váltott...) és az elrejtett kódokat és utasításokat követve különféle ál-weboldalakra juthatunk általa. Érdemes utánakeresni. Később – néhány letölthető szerzemény után – a NIN bejelentette, hogy pihenőre mennek egy időre. A búcsú-turné hazánkat is érintő eseményén (SYMA Csarnok, 2009) én magam is ott tomboltam. Életre szóló élmény volt. Ugyan a NIN parkolópályán pihen (bár állítólag most már tervezgetik a nagy visszatérést), Reznor azonban az elmúlt években sem tétlenkedett. A brit Atticus Ross társaságában kezdett neki két David Fincher -film filmzenéjének (A tetovált lány, Social Network – A közösségi háló és ez utóbbiért még Oscar-díjat is kapott) majd Ross mellé állította még a csatasorba saját feleségét (a filippínó származású Mariqueen Maandig kisasszonyt) is és How To Destroy Angels néven új zenekart alapítottak. A 2010-es első EP után három évet kellett várni a teljes nagylemezre ám végre itt van és a Welcome Oblivion nevet viseli.
Elnézést a hosszú bevezetőért de muszáj voltam leírni az előzmény-torténeteket, hogy mindenki tisztában lehessen vele, mennyire nagy visszhang előzte meg ezt az albumot. Reznor most már Oscar-díjas dalszerző, úgyhogy az tőle a minimum, hogy korrekt albumokat szállít. Egy mestermű tőle pedig egyáltalán nem lenne meglepő. Sajnos a How To Destroy Angels (a továbbiakban csak HTDA) első nagylemeze ingadozó teljesítményt mutat. A hangzás remekül lavírozik az erős elektronika, a széttorzított indusztriál és a finomabb, ambient/downtempo -rétegek között ám a legnagyobb hibája pont az, amely a legnagyobb újdonsága is egyben: a női vokál. Maandig hangja néha elidegenítően kilóg a zenei közegéből. Értem én, hogy itt most ő a főszereplő (Reznor mellék-vokáljai inkább a háttérben bújnak meg) de hangja túl sokszor kap a kelleténél több, nagyobb szerepet. Nem lenne célszerű egyenként alaposabban kiveséznek a dalokat, úgyhogy csak végigszaladnék rajtuk: a The Wake-Up kezdésnek nem rossz. Itt a hallgatónak még fogalma sincs arról, hogy később a női vokál mennyire zavaró lesz majd számára. A hangzás a jól megszokott (bár közelebb áll Reznor filmzenéihez mintsem a NIN -féle, durvább megszólaláshoz). A Keep It Together a tavaly kiadott EP-ről átmentett szerzemény. Nem rossz. Az And the Sky Began to Scream már kissé erőteljesebb, a címadó Welcome Oblivion kis túlzással még slágeres is, a majdnem 7 perces Ice Age pedig összességében az album legjobbja. Alapvetően utálom a bendzsót de ennél a dalnál kicsit sem zavart. Innentől pedig olyan érzés kezd eluralkodni a hallgatón, mintha alámerülne a jéghideg tenger mélyére. Belép az On the Wing, a Too Late, All Gone, a How Long? (sajnos ebben a legirritálóbb Maandig éneke) és a Strings and Attractors de ezek a dalok csak jönnek és mennek. Semmi kiemelkedő. A We Fade Away bálnanyöszörgése már inkább említésre méltó de két-három igazán jól eltalált dal még nem fog kiemelkedővé tenni egy albumot. A Recursive Self-Improvement és a The Loop Closes korrekt megágyazás a záró Hallowed Ground menetelésének ám összességében a Welcome Oblivion túl hosszú lett. Pár szerzeménnyel meg kellett volna kurtítani és akkor jobban betalált volna. A rajongóknak biztosan be fog jönni és azok is bátran tehetnek vele egy próbát akik nem ágálnak a szanaszét torzított/effektezett, nem könnyen befogadható hangzás ellen. Tisztességes iparosmunka ez, csupán az igazán kiemelkedő, igazán nagyot szóló pillanatok hiányoznak róla. A zenekarnak nem kellett volna ennyire visszafognia magát. Így csupán elismerően bólogatunk majd mikor szóba kerül eme album, de hamar át is siklunk felette és témát váltunk. Aki tehát új NIN-anyagot keres benne, az csalódni fog. Inkább várja meg amíg a NIN ténylegesen visszatér. Aki viszont szeretnek egy sötét hangulatú, borongós utazást tenni a jéghideg tenger legmélyére, annak ideális választás lehet a Welcome Oblivion. Csak épp nem szabad túl nagy elvárásokkal nekiállni a hallgatásának. Iskolában ez amolyan négyes-alá teljesítmény egy örök stréber gyerektől aki mindig kitűnő volt, csak most biztos a szerelem elvette az eszét. Aláfestő-zenének tökéletes de néhány pillanatában még arra is képes, hogy kikergesse anyádat a szobából (ez általában a NIN-sorlemezek védjegye...). Szóval a zseni (Reznor) ezúttal nem mutatta meg teljes zsenialitását de legalább tudatta a világgal, hogy még mindig jelen van és bármikor lehet rá számítani.
Értékelés: 10/6
