Év: 2013
Rendező: Chan-wook Park (Oldboy, A bosszú asszonya, Szomjúság)
Forgatókönyv: Wentworth Miller
Szereplők: Mia Wasikowska, Nicole Kidman, Matthew Goode
Már rögtön itt az elején kijelenteném, hogy a Stoker nálam eddig az év filmje. Nem tudom milyen alkotások érkeznek még idén, hiszen épphogy benne vagyunk a Nyárban de Chan-wook Park legújabb filmje minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Sejtettem már az előzetesek és kiadott képek alapján is, hogy itt valami egészen egyedi és nagyszerű van kibontakozóban de ugyanakkor egy kicsit féltem is, hogy a film el fog hasalni a nagy erőlködés apropóján. Hát, nem így lett. A Stoker simán vett minden akadályt. Kicsit sem lett izzadság-szagú, nem lett belemagyarázva semmi, egyszerűen végig érezni lehet rajta, hogy ez egy mestermű. A történet nem túl bonyolult: a film elején megismerkedünk a főszereplővel, aki az India névre hallgat (az őt remekül alakító Mia Wasikowska nevét pedig jobb lesz jó előre megjegyezni mert biztos vagyok benne, hogy méltán nagy színésznővé fog válni egykor) és jól eléldegél a maga kis zárt világában. Helyileg egy viktoriánus korabeli kastélyban laknak édesanyjával (Nicole Kidman) ám kettejük amúgy sem túl vidám kapcsolatát hamarosan beárnyékolja egy autóbaleset amelyben India elveszíti szeretett apját. Ez persze az édesanyját is kikészíti hiszen szívből szerette a férfit, azonban a temetésen feltűnik egy rejtélyes idegen akiről később kiderül, hogy ő Charlie bácsi (Matthew Goode), a család távoli rokona. A film első fele nem túl eseménydús de legalább figyelhetünk a nagyszerű fényképezésre (bizonyos benti részeknél szinte én is a bőrömön éreztem a napfény melengető érzését) és a szándékosan felerősített környezeti hangokra/zajokra. Na és persze a kiváló színészi játékra is hiszen mindhárom főbb karakter lubickol a szerepében! Mia Wasikowska színésznőt már méltattam, Nicole Kidman hozzá a szokásosan profi formáját, Matthew Goode pedig annyira titokzatos és egyben rohadtul férfias, hogy azt tanítani kellene! A "titokzatos" szót pedig nem véletlenül említettem. A cselekmény folyamán szépen lassan kiderül, hogy valami nincs rendben Charlie bácsival. Sőt, a film végére az is kiderül, hogy valami nagyon de nagyon de nagyon nincs rendben Charlie bácsival. Erről részleteket nem szeretnék elárulni, legyen elég annyi, hogy Charlie bácsi szörnyű titkokat rejteget és álarca mögött bizony egy vadállat lapul. Ám eddigre már ő is a család részét képezi, eleinte segítőkész szándéka India számára furcsa, míg az édesanyja egészen beleszeret a rejtélyes rokonba. Viszont semmi sem az, aminek elsőre látszik. Ám mire Charlie bácsiról lehull a lepel, még nagyon sok minden történik.
Főleg azt láthatjuk, hogy India hogyan éli meg az új "családtag" érkezését és velük együtt élését de kettejük kapcsolata szerves részét képezi az egész filmnek. A befejezés pedig mindenképpen ötletes. A befejezés előtt szerencsére kapunk 1-2 csavart, szépen kikerekedik a sztori és megválaszolásra kerülnek a felmerült kérdések is. Ám maga a lezárás is többféleképpen értelmezhető. Lehet pozitív és lehet negatív befejezésként is felfogni, egyénfüggő, hogy ki hogyan éli meg. Nekem nagyon tetszett, hogy Chan-wook Park mert merész lenni és így a Stoker tele van zseniálisabbnál zseniálisabb jelenetek garmadájával (lásd mondjuk: zongorás jelenet). De emellett technikailag is mer újat mutatni hiszen például a kamera még egy nyugodt jelenetnél is fel-alá cikázik, a stáblista pedig – és ezen jót mosolyogtam – nem a szokásos módon, alulról felfelé fut, hanem pont ellenkezőleg, felülről lefelé. A zene is megkapóan szép lett de ez számomra már csak azért is volt pozitívum mert főként klasszikus zenei tételekből állt, azokat meg imádom. Egy szó mint száz, a Stoker lenyűgöző alkotás lett. Aki kedveli a nem épp hétköznapi, sokszor thriller elemekkel dúsított kommersz, húsba maró, lélektani drámákat, az bátran tegyen vele egy próbát. Majd az év végi listán még ömlengek róla pár sort, addig meg szerezzétek be és nézzétek meg mert a sok agyzsibbasztó amcsi szar mellett végre itt egy elgondolkodtató, művészileg is abszolút korrekt film amely simán köröket ver a mostanság mozikban futó mainstream baromságokra. Chan-wook Park pedig még mindig utánozhatatlan, kíváncsian várom a következő filmjét.
Értékelés: 10/10
