Kiadás éve: 2005
Kiadó: Domino
Műfaj: Post-punk revival/Indie rock
Ezt hallgasd meg: Walk Away
Kissé régen volt már zeneajánló, de nézzétek el nekem, zsúfolt volt a Nyár. Azonban az elmúlt néhány hét nálam a skót Franz Ferdinand legújabb albumáról (Right Thoughts, Right Words, Right Action) szólt. Viszont hogy maximálisan ki tudjam majd elemezni nektek, előbb tisztában kell lennetek a banda korábbi munkásságával. A debütáló albumot már kiveséztem ITT és már akkor is utaltam rá hogy a Franz Ferdinand debütje szerény véleményem szerint a leges-legjobb dolog ami az elmúlt 10 évben történt a brit gitárzenében. Történt mindez 2004-ben és egyetlen évvel később a Franz máris megjelentette új albumát. Necces ha egy zenekar ennyire rövid időn belül kiad egy új anyagot, általában a legtöbb esetben csúfos kudarc a végeredmény. De érdekes módon a You Could Have It So Much Better mégis tudta tartani az előd által nagyon is magasra pakolt szintet, sőt! Nade menjünk csak szépen sorjában:
A nyitó The Fallen egy lendületes punk/rock zúzás amely előre meghatározza az album további hangulatát. A srácok újfent olyan ritmusokat és remekül táncolható ütemeket szállítottak amelyre még a szomszéd öregasszony is bármikor elkezdene táncolni...persze csak ha tehetné. A Do You Want To a beat korszakot idézi vissza. Nekem anno annyira nem tetszett sem a dal, sem a hozzá készített videoklip de ahogy aztán egyre többször és többször hallgattam meg, valahogy a fülembe mászott. A This Boy újra punk-os meneteléseket tartalmaz. Itt már felsejlik egy kis Ramones-utánérzés is amely aztán majd a későbbiekben is visszaköszön. A Walk Away instant sláger. Mára klasszikus Franz Ferdinand-dalnak számít azonban jóval összetettebb mint a debüt "álmunkból felkeltvén is megcsinálunk egy ilyet" nótái. A végére nagyon stílusosan belassul amely rész szerintem igencsak jól eltalált lezárás lett. A retró jegyében fogant videoklip pedig tényleg csak a hab a tortán (alant megszemlélhetitek). Az Evil and a Heathen egy újabb rohadt pörgős, punk-os darab, de az utána érkező – nagyon szép dalcímmel operáló –, lendületes You're the Reason I'm Leaving sem adhat panaszra okot. Utána az album egy kissé belassul. Érkezik az Elenor Put Your Boots On ami tulajdonképpen egy gyönyörű szép akusztikus dal, a The Beatles elvágyódó stílusában.
Nekem az egyik kedvencem, de meg nem tudnám mondani miért. Talán mert merengős, távolba révedős vagyok magam is. A Well That Was Easy szelíden vezeti vissza a hallgatót a gyorsabb, pörgősebb zenei vonalra, míg a beat-gyökerekkel rendelkező What You Meant rögtön zúzással kezd. Az I'm Your Villian esetében tér vissza a korábban már említett Ramones-párhuzam. A címadó You Could Have It So Much Better olyan gyorsulásokat tartalmaz hogy öröm hallgatni, aztán a Fade Together végre lenyugtatja a kedélyeket. Újabb remek, akusztikus hangszerelésű szerzemény, megkapóan szép dalszöveggel. Az album zárását a new wave stílusában tálalt Outsiders hozza el. A 4 évvel későbbi produktum (Tonight: Franz Ferdinand) ismeretében már el lehet mondani, hogy eme album záródarabja tulajdonképpen az előszele volt annak a jobbára elektronikára kiélezett hangzásnak amelyet a Tonight prezentált. Könnyed szinti-futamok (amelyek leginkább a régi B-kategóriás horror filmeket idézik), stílusos belassulás, érzéki búcsú. A Franz Ferdinand megcsinálta. Nagyon-nagyon rövid időn belül kiadtak egy teljesen korrekt új lemezt amely büszkén mutatta hogy a skót srácoknak igenis jelentős szerepük van a mai, modern indie zenei színtéren. Ugyanakkor tudták jól hogy harmadszori nekifutásra már ideje valami újjal előállniuk mert ugyanazt, apró kis változtatásokkal már nem lehet eladni. Megindult hát a továbbfejlődés, az útkeresés, a kísérletezgetés. Ám hogy ennek mi lett az eredménye, arról majd legközelebb.
Értékelés: 10/8
