Kiadás éve: 2009
Kiadó: Domino
Műfaj: Post-punk/Indie rock/Dance-punk
Ezt hallgasd meg: Turn It On
A minap ott hagytam abba hogy a Franz Ferdinand a hatalmas sikernek örvendett debüt, majd a mindössze 1 évvel később kiadott, tisztességes folytatás után elindult új utakat keresni. A klasszikus indie rock önmagában már kevésnek bizonyult egy új sikerhez, ezért a 2009-ben hatalmas népszerűségnek örvendő elektronikusabb hangzás felé vették az irányt a skót srácok. A korábban piedesztálra emelet két igen fontos album borítékolta hogy a zenekarnak nem lesz egyszerű dolga, hiszen mind a szakma, mind a rajongók igényeit ki kellett hogy elégítsék. Ha biztosra akartak volna menni, akkor összedobnak egy újabb indie rock lemezt, minimális változtatásokkal és mondjuk egy tucat azonnal táncolható, tingli-tangli slágerrel. Ám a Franz Ferdinand mert merész lenni! A mainstream vonulat helyett egy sokkal kommerszebb irányba mentek el, amelynek eredménye a Tonight: Franz Ferdinand lett. Én nagyon szeretem mert sok kellemes emlékez idéz fel bennem. Nézzük is meg, miért is annyira fontos eme album a zenekar történetében:
Mindenek előtt azért, mert a gitárok szinte teljesen eltűntek. Bár fogalmazhatnék inkább úgy, hogy jelentősen háttérbe szorultak. Pont mint az Editors zenekar In This Light and on This Evening albumán, ugyanebben az évben. A hangzás nagyon masszívan eltolódott a szintetizátor-központúság felé, ebből a fajtából is inkább a régi, hatalmas, gyári gépezetekre hasonlító szintik uralják a placcot. Mély, jéghideg futamaik majdnem minden egyes dalban jelentős szerephez jutnak. A nyitó Ulysses lassan, fülbemászóan kezd. A refrénre természetesen felpörög és beköszön a régi jól ismert Franz-hangzás is, de akkor is egyértelműsíti a hallgatóban hogy a srácok valami egészen újjal próbálkoznak ezen az albumon. A Turn It On azért még szintén visszaidézi a régi, indie rock-os időket de az utána befutó No You Girls már megintcsak merőben új dimenziókat nyit meg. Egyrészt ugyanolyan táncolható/dúdolható indie amilyet a zenekartól már megszokhattunk, másrészt pofátlan diszkózene is egyben, természetesen a retró jegyében foganva. A Send Him Away bohókás futam, kicsit elszállósra vett zárással. A Twilight Omens középtempós, izgalmas, diszkós időutazás. A megtévesztően lassú indítással beköszönő, majd trappolós ütembe váltó Bite Hard visszaidézi az előző lemezen is előszeretettel használt beat-korszak nyúlást, azonban ennél a dalnál is mindvégig jelen van az elektronika. Jobbára szinti-futamok, avagy meglepő effektek képében de végig, az egész album során jelen van.
Tősgyökeres indie-rajongóknak talán kissé fura lehet, nade ne feledkezzünk már el arról hogy 2 évvel korábban (2007-ben) a Klaxons szintén magáévá tette az elektronikát, nem sokkal később (2008-ban) pedig az MGMT az Év albumát hozta el, szintén az elektronikával kacérkodván. Tudatos lépés volt tehát a Franz Ferdinand tagjaitól is hogy bepróbálkoznak ezzel is. De menjünk tovább inkább! A What She Came For szintén visszanyúl az előző lemezhez, csak ezúttal a punk-os irányzathoz. Durván elszállós véggel zárul. És ezután érkezik az igazi keménymag! A Live Alone abszolút az elektronikára kiélezett, galoppozós futam, indokolatlanul beszúrt (egyben eléggé vicces) szövegelős részlettel. A Can't Stop Feeling olyan súlyos szinti-hangokkal operál hogy beleremeg a szoba. Aztán jön a Lucid Dreams amely a legérdekesebb színfoltja az albumnak. Kb. 4 és fél percig egy pszichedelikus, elszállós dalnak tűnik majd kap egy nagyon hosszan elnyújtott, pittyegős, instrumentális (!) szakaszt. A dal hossza egyébként 7 perc 58 másodperc. Csodálkoztam is nagyot mikor először meghallottam. Utána a Dream Again stílszerűen szinte elaltatja a hallgatót, majd az album a Katherine Kiss Me című akusztikus dallal zárul, amely egyébként a No You Girls egy variációja. A Tonight: Franz Ferdinand nem lett akkora durranás mint a debüt. De még csak akkorát sem szólt, mint a 2. album. Egy tisztességes, merészen kísérletezgetős, diszkós/elektrós poplemez lett amely szerezhet néhány kellemes percet mindazoknak akik nem ódzkodnak az indie rock és az elektronika szerelmétől, és persze azoknak is akik megrögzött Franz Ferdinand fanok, hiszen az album rajongói szemmel nézve is nagyon rendben van. Eztán nyitva állt a kérdés a skót srácok előtt, hogy akkor innen merre is tovább?
Értékelés: 10/7
