Hú gyerekek, hol is kezdjem? Ez egy rohadt kemény film volt. Még mindig a hatása alatt vagyok. Tegnap este 23:30-kor végeztem vele és miközben futott a stáblista, azon gondolkodtam hogy miként írhatnék erről a filmről úgy hogy felkeltsem iránta az érdeklődéseteket, ugyanakkor gyengébb idegzetűek mégiscsak messzire elkerüljék. Mert ez bizony egy ilyen film. Erősen javallott a megtekintése de utána még napokig képes a hatása alatt tartani az embert és igencsak darabokra marcangolni a lelkét. De menjünk vissza egy kicsit az időben. Az időpont tavaly Ősz amikor is én valamely hazai filmes blogon észrevettem a The Seasoning House poszterét + előzetesét. Felkeltette az érdeklődésemet. Aki olvasta a toplistáimat avagy egy kicsit is ismer az tudhatja hogy személy szerint gyűlölöm a nemi erőszakot. Egy filmen sem tudom beletekerés nélkül végignézni. Egyszerűen kiakaszt, elborzaszt és látni sem akarom. Más emberek a túl sok vérrel, megint mások a különféle halálnemekkel vannak így...én a nemi erőszakkal. Úgyhogy kíváncsi voltam fogom-e bírni ezt az alkotást és ha igen, meddig. Egyébként is szeretem tesztelni magam. Idén el is érkezett az idő hogy végre megtekinthessem a filmet. Figyelem, spoileres kritika következik:

A helyszín a Balkán, az időpont pedig 1996. A délszláv háború végén, a béketárgyalások idején járunk amelyről sajnos az emberiség többsége alig-alig tud valamicskét (ha tud egyáltalán...) hiszen a történelemkönyvek is rendre elfelejtik megemlíteni. A tömegmészárlásokon és ártatlan emberek halomra lövésén kívül a katonáknak alkalomadtán még egy kis nemi erőszakra is jut idejük ám a The Seasoning House esetében a történet egyetlen fiatal lányra, a süketnéma Angyalra koncentrál. Nevét már a ''gazdája'' adja neki miután a katonák agyonlőtték édesanyját és néhány másik lánnyal együtt elhurcolták őt egy úgynevezett ''rape house'' cseppet sem barátságos falai közé. Itt ismerkedhetünk meg a ház urával, Viktorral, aki védelmet, ételt és ellátást biztosít a lányoknak, cserébe...khm...''egyéb'' szolgáltatásokért. Azaz a szegény szerencsétleneknek ágyhoz kötözvén naponta odatévedő férfiakat kell kielégíteniük, közben pedig tűrniük a verést és a megaláztatást. Angyal azonban nem erre a sorsra kárhoztatott, őt Viktor megteszi a ház ''cselédjének'' ami annyit tesz hogy neki kell naponta sorra járni a lányok szobáit, megmosdatni őket, majd mielőtt jönnek a kuncsaftok, egyenként bedrogozni mindet. Angyal lelketlen zombi módjára végzi ezt a napi rutint, tudja hogy esélye sincs megszökni a házból hiszen vagy Viktor öli meg, vagy az ő talpnyalója. Így telnek a napok a lepukkant, mocskos házban. Férfiak jönnek, fizetnek és megerőszakolják a lányokat. Olykor valamelyik annyira bedurvul hogy a lány az aktus végére meghal. Őt később egyszerűen csak egy szőnyegbe csavarván kivonszolják a házból és az erdőben egy tömegsírra vetik. Ez az alaptörténete a filmnek. Közben Angyal összebarátkozik az egyik lánnyal aki érti a jelbeszédet. Együtt tervezik a szökést.

Aztán egy nap beállít néhány katona. Angyal rögtön felismeri azt amelyik a halálos ítéletet mondta ki az édesanyjára. Nem mellesleg a tag a parancsnok aki egyébként régi ismerőse már Viktornak. Csakhogy viszonyuk az évek alatt megromlott. Amíg a többi katona az emeleten ''szórakozik'' a lányokkal addig a parancsnok világosan Viktor tudtára adja hogy egy kis senki és jobb ha meghúzza magát mielőtt golyóval a fejében végzi. Amaz persze nem tűri ha parancsolgatnak neki. Eközben az emeleten elég durva dolgok történnek. A lány akivel Angyal összebarátkozott, pont a legnagyobb, legizmosabb tagot kapta meg és szerencsétlenségére az az állat csak akkor képes kielégülni ha közben halálra fojtja áldozatát. Ekkor azonban már Angyal is közbelép és kicsit megszurkálja a faszit. Utána pedig egy elég izgalmas macska-egér játék veszi kezdetét a házon belül amikor is mindenki Angyal után kutat, ő pedig össze-vissza mászkál a szobákon és a falak mögötti/alatti részeken keresztül. Nekem ez a rész kifejezetten tetszett, kissé a The Collector című horrorra hajazott. Ami viszont nem tetszett az az volt hogy Angyal a film háromnegyedénél kijut a házból. Erre mégis mi szükség volt? Sokkal izgalmasabb és feszültséggel telibb volt amikor odabent kergették egymást, egyszerűen szükségtelennek tartom hogy mindezt utána az erdőben meg a közeli helyeken is folytatni kellett amikor adva volt maga a ház. Így a befejezés is sokkal nagyobbat üthetett volna. Persze így sem lett rossz de lehetett volna jobb is, na! Amúgy meg a legvége...hát, nem is tudom. Láttam én ezt már. Még 2008-ban de nem mondom meg melyik filmnél. Kitalálhatjátok.

Angol filmről lévén szó (a rendező közreműködött a The Woman in Black és a The Descent 1-2 horroroknál is anno), a The Seasoning House borzasztó brutális és naturális (egyébként viszont gyönyörűen fényképezett és a sok lassítás is kifejezetten jól áll neki). Az ember azt hinné hogy az ilyen lélekgyilkos filmek talán kevésbé véresek de a The Seasoning House nagyon az. Ugyan nem folyik benne literszámra a vér, viszont jócskán több van benne mint azt az ember várná. Emellett pedig undorítóan naturális és kegyetlen. Komolyan mondom, ez a film után elkell egy zuhany. Le kell mosni azt a sok mocskot amit a film a nézőre ragaszt. Egyszerűen a gyomrom felfordult néhány jelenetnél. A The Seasoning House nem olyan mint a Serbian film, nincsenek benne hatásvadász vagy erősen eltúlzott jelenetek. Leginkább az Eden Lake stílusához áll közel. Azaz könnyedén értelmezhető ez is egy horrornak álcázott thriller-dráma keverékként. Oké, persze véres meg tényleg brutálisan jól van megcsinálva például amikor Angyal beleszúrja a tag szájába a kést és ott jól megforgatja, majd felhasítja vele az arcának oldalát...de mégsem ezekre fogunk emlékezni elsősorban a The Seasoning House megtekintése után. Hanem sokkal inkább a megrázó, kegyetlen, olykor sokkoló jelenetek által átadott mondanivalóra amely még napokkal később is kísért. Gyarló az ember. Olyan dolgokra is képes amelyek büntetéséül még a Pokol legmélyebb bugyra is kevés lenne. Ez a film rendesen szétbassza a lelket. Főként ha tudjuk hogy minden háború (igen, ebbe a délszláv is beletartozott) alatt történtek ilyen dolgok. ''Háború volt.'' – mondhatná rá az olyan ember aki egykor elkövetett ilyen szörnyűségeket és a háború borzalmával és káoszával keresett feloldozást tettei alól. Csakhogy az ilyen tettekre nincs mentség. Akit bővebben érdekel ez a téma az nézze meg az Elhallgatott gyalázat című filmet amely arról szól hogy anno orosz katonák milyen nemes egyszerűséggel erőszakoltak meg itthon magyar lányokat/nőket. A The Seasoning House kapcsán kissé féltem hogy a végeredmény csalódás lesz. Ám a film rám cáfolt és simán hozta, sőt, meg is ugrotta azt a szintet amit vártam tőle tavaly, amikor még csak a poszter + előzetes jött ki hozzá. Kemény, véres és durva horror film. Gyengébb idegzetűek olyan messzire kerüljék mint budapestiek este 23:00 után a Blaha Lujza teret! Nem vicc. Bosszúfilm ez is mint az I Spit On Your Grave, csakhogy sokkal de sokkal kegyetlenebb annál hiszen ilyen dolgok valóban megtörténtek egykor. Kizárólag akkor tegyetek vele egy próbát ha elég bátornak érzitek magatokat hozzá, lelkileg felkészültek és edzettek vagytok és nem riaszt el benneteket az emberi kegyetlenség különféle formája! A The Seasoning House az év legdurvább és legkegyetlenebb filmje, nem hinném hogy jön még idén bármi is ami ehhez hasonlóan képes lesz szétmarcangolni a lelkem. Tényleg csak óvatosan közelítsetek felé! Én szóltam.

Értékelés: 10/8