Kiadás éve: 2013
Kiadó: Tom-Tom Records
Műfaj: New Wave/Electropop
Ezt hallgasd meg: Álmatlanság
Magyar zenékről nem túl gyakran írok. Talán azért mert jobbára sosem kapnak akkora visszhangot hogy mindenkinek feltűnne: kijött egy-egy újabb magyar post-rock/indie album. Ezek mellőzve vannak. Egyedül a The Carbonfools lett mára annyira "mainstream" hogy bármelyik hazai zenekedvelő felismerje őket (ebben mondjuk nagy szerepet kapott az X-faktoros fellépésük is). Mellesleg a kedvenc magyar indie zenekaraimon kívül én elsősorban az igényes magyar hip-hop zenét részesítem előnyben. Csak úgy felsorolásképp: Akkezdet Phiai, NKS, Barbárfivérek, DSP, Punnany Massif, Halott Pénz...ilyesmiket hallgatok a hazaiak közül. Nagy szó ez nálam mert a hip-hop egyáltalán nem az én műfajom. De basszus, elég meghallgatni csak egyetlen AKPH számot és máris rájöhettek, miért szeretem őket (meg a többit) annyira! Mert borzasztó okos szövegeik vannak és mindezek mellé még a zenei alapok is remekek. A hányinger kerülget néha a sok kamugengszter bagázstól meg az identitászavaros szar MC-ktől akik minden alapjukat mástól nyúlják és mellé olyan ótvar, sablonos szövegeket pakolnak hogy az igényesebb ember el sem tudja dönteni hogy akkor most szánja őket, avagy körberöhögje. Egyáltalán nem tetszik nekem hogy annyira igénytelen lett itthon a hazai hip-hop kultúra nagyrésze hogy az erőszak/szex/pénz trió és a változatos káromkodások népszerűvé tesznek önmagukban értékelhetetlen számokat is. De ezt majd kivesézem jobban is valamelyik kedvenc hip-hop CD-m ajánlójánál. Térjünk is át jelen tárgyalt zenekarunkra. A budapesti Magashegyi Underground 2004-ben lett alapítva Fodor Máriusz és Kardos-Horváth János által. Utóbbi – mint sokaknak bizonyára köztudott – a Kaukázus frontembere volt egykoron. 2006-ban vették be a bandába Bocskor Bíborka énekesnőt aki a Megasztár 3. szezonjában volt látható/hallható. Vele rögzítették a Szeplős váll című dalt amely elsősorban az MR2 Petőfi Rádió jóvoltából igencsak szép sikereket ért el. Később a tagok a Kaukázus sikerei miatt a háttérbe szorították majd végleg jegelték az együttest. 12 hónap szünet után, 2009-ben a Magashegyi Underground újra összeállt (ám ezúttal már Kardos-Horváth nélkül) és 2010-ben megjelentették az "Ezer erdő" című első albumukat amelyet én is bőszen hallgattam akkoriban mert elsőre is nagyon bejött. A leghíresebb dal róla egyértelműen a Metróhuzat volt amelyet szénné játszott a Petőfi is. Majd úgyis írok a teljes albumról valamikor ám jelenleg az idén kijött 2. albumuk, a Tegnapután kapja a főszerepet. A májusban megjelent lemezen az eddig megszokott népzenei hatások, klasszikus pop/rock- és folk-fűszerezések mellett helyet kapott végre egy kis elektronika is. Az album hangzása így abszolút mai, modern köntösbe bújtatott ám – ahogyan korábban – most is a dalszövegekre érdemes főként koncentrálni. Szörnyen súlyos, fájdalmas tartalmakkal teletűzdelt szövegek kaptak helyet a Tegnapután albumon. Én mindig is úgy tekintettem erre a lemezre mint egy fájdalmas szakítás krónikájára. Ha lehet hangjegyekbe és dallamokba önteni az elkeseredettséget és a fájdalmat akkor a Magashegyi Underground ezen az albumon ezt simán megcsinálta.
Az első dal az Álmatlanság. Igazság szerint engem már itt megvett az album kilóra. A finoman lüktető elektronika tökéletes háttérként szolgál ám a dalszöveg üt igazán nagyot. A refrén például ez: "Néhány lux, és éjjel lesz/Minden mozgás búcsút vesz/Még ég a gép. Ugye, írsz ma még?/A falszomszéd alszik már/Kiposztolva az elmúlt nyár/Úgy vártalak, de te másba vagy". Elgondolkodtató, nemde? Bárki aki képes értelmesen gondolkodni, megértheti a szöveg jelentését. És ez még mindig csak az első dal volt. A Megijedt lovakon a nagyszerűen működő vonósok által még hátborzongatóbbra sikerült (itt ezt tessék a lehető legjobb értelemben venni), az Árnyék viszont már egy kicsit vidámabb és szerepel benne a 30Y frontembere, Beck Zoli is. Számomra amolyan "nyári, felszabadult, csilingelős" dalocska. Jót tesz neki Beck Zoli vokálja, ez nem is kérdéses. Utána érkezik a Csend amelyben egy másik vendégénekes kapott helyet. Engem hatalmas meglepetésként ért hogy ez a vendégénekes pedig nem más mint Závada Péter, az Akkezdet Phiai egyik tagja (a másik Süveg Márk azaz Saiid)! Hát, dobtam egy hátast meglepettségemben! Eleve nagy rajongója vagyok a csávónak (az AKPH-ban Újonc néven fut), még a verses-kötetét is megkaptam egyszer ajándékba (azóta pedig majdnem minden versét betéve tudom), nem is mertem volna feltételezni sem hogy pont egy Magashegyi Underground albumon találkozom vele. A dal egyébként árasztja magából a téli, hideg és szomorkás hangulatot. A rapbetét amit Závada előad, talán kissé idegenül fest egy ilyen lemezen de véleményem szerint ez csak első hallgatásra tűnik fel bárkinek is, később már ugyanolyan szerves részét képezi a dalnak mint néhány másiknak a vonós-betét. Ezt követi a Szinopszis amely azonban csalóka hiszen a szövege nem a Magashegyié. Ezt Závada Péter írta és az "Ahol megszakad" című verses-kötetében jelent meg. Mellesleg ez a legnagyobb kedvencem tőle. És kifejezetten örömteli hallgatni Bocskor Bíborka előadásában. Még annak ellenére is hogy a dal iszonyúan szomorú. Eleve így kezdődik: "Csak ezt a májust hagyd, hogy végigégjen/Oly könnyű volt veled, s velem nehéz/Múltunk lakik ma minden létigében/Nem baj, ha nem hiszel; fő, hogy remélsz". És mellé jönnek még a szomorkás vonós-témák, a hallgató pedig nem tudja nem felidézni hogy mennyire reményvesztett is lehet egy kapcsolat ha már az utolsó szalmaszálba sem lehet kapaszkodni. És itt ütközik ki hogy mennyire zseniális album is a Tegnapután! Teljesen hétköznapi témákat paníroz be költészettel, forgatja meg elektronikában és fűszerezi őket szívfájdítóan gyönyörű vonós- és nagyzenekaros-témákkal. A recept abszolút beválik.
A Levélégető sem vidámabb, sőt! Depresszív és szomorú dal amelynek középpontjában az emlékektől való megszabadulás, a magányba való beletörődés nehézségei, a továbblépés fájdalmas kísérlete áll. Én itt már biztosra vettem hogy ez az album idén nálam ott lesz az év végi legjobbak között. A Darazsak viszont már jóval vidámabb, folk-os dalocska. Egyébként kedves édesanyám kedvence. A címadó Tegnapután érdekes szerzemény. Főként akusztikus gitárra kiélezett, vidám, tipikus "örömdal" is lehetne csak épp a dalszövege megint olyan szomorú (a téma az elengedés, a hiány és a magány viszontagságai) ha jobban belegondol az ember, hogy éles kontrasztot állít a dallamvilággal szemben. A Rázz fel! a gyorsabb tempó és a nagyzenekaros kíséret végett szerencsére a hallgatót is felrázza, egyúttal kissé kizökkenti a melankóliából. Az albumot az Esőnap zárja. Hát...hát...hát. Nem rossz dal de szerintem hiba volt zárásnak ezt választani. Véleményem szerint túl "gyors" egy ilyen album végére. Én valami melankóliába visszalökő, bús szerzeményt vártam volna lezárásképp. Talán majd legközelebb. Ám ennek ellenére a Tegnapután még így is a 2013-as éve egyik legjobb magyar albuma. A hangzás egy kicsit (najó, nagyon...) a korai Goldfrapp albumokat idézi. Lüktető szintik, éteri hangzás, habkönnyű dallamvilág...csak épp ezek mellé még felsorakoznak a Magashegyi Underground által írt zseniális és napokig boncolgatható dalszövegek is. Igazából azoknak ajánlanám ezt az albumot akik szeretnek elmerülni egy-egy zenében. Szeretnek belefeledkezni a hallgatottakba és nem ódzkodnak a fájdalmasan szomorú, lélekmarcangoló témáktól. Erősen ajánlom továbbá azoknak is akik megéltek már néhány kapcsolatot (és persze szakítást) és képesek őszintén szeretni, szívvel + lélekkel. Ők nagyon-nagyon fogják értékelni ezt az albumot, azt hiszem. De mindenki más is hallgassa meg mert ennyire őszinte dalcsokrot ritkán hallhattok!
Értékelés: 10/9
