Mint korábban említettem, idén is megtartottuk ama jó szokásunkat hogy előszeretettel jártunk el mozizni. Volt hogy kettesben SoltBrainnel (az ízlésünk filmek terén is kifejezetten egyezik), volt hogy többedmagunkkal. Általában mindig szörnyen jól szórakoztunk az adott filmen, műfajától függetlenül. Sokszor már aznap, de inkább másnap itthon már írtam is meg az élménybeszámolómat, kritikámat a látott alkotásról. Persze 1-2 gyengébb film idén is becsúszott (ezekre utólag már sajnálom a pénzt, jobb lett volna megvárni míg letölthetővé válnak) de legalább ízesen savazhattuk őket a vetítés után a metróhoz menet. Ha eddig is elolvasgattátok már a filmajánlókat a blogon, akkor tudhatjátok hogy bizony én nem csak a zene, de a filmek (és főként a horror filmek) nagy szerelmese is vagyok. Már egészen kiskoromban nekiálltam végignézni apám VHS-kazettáit és legnagyobb örömömre olyanokat is találtam köztünk mint például a Péntek 13 avagy a Ragyogás (a Kubrick -féle változat). Már akkor is borzasztó élénk fantáziám volt (ez mindig is sajátosságom marad) és nem volt ritka a leizzadós rémálom egy-egy gagyi, NDK-ból szerzett, hangalámondásos horror után. Volt olyan hogy ha nagyon féltem akkor elbújtam a tévé mellé és onnan hallgatóztam hogy mi történik. Ez mondjuk hiba volt mert ugyebár Hitchcock óta tudjuk hogy az ember attól fél a legjobban amit nem lát (az egész Paranormal Activity -franchise ettől lett annyira sikeres). Szóval az én imádott élénk fantáziámmal a hallottak alapján azért vizionáltam valamiféle mocskos vérfürdőt minden egyes alkalommal. Holott – később megnézvén – a filmben nem is voltak annyira durva dolgok mint amilyeneket én elképzeltem. Ennyit a gyermeki fantáziáról. Az utóbbi pár évben az igényes horror filmeken kívül már csak azok a filmek tudnak igazán lekötni amelyek elgondolkodtatnak/megérintenek. Nagyon sokszor ezek a filmek el sem jutnak a hazai mozikba. Például idén ott volt a Filth (Mocsok) amiről írtam ITT és anno még Facebook-ra is posztoltam egy képet a teljesen kihalt moziteremről ahol néztük a filmet. Szerintem jó ha 20-an voltunk összesen. Bezzeg egy szuperhősös 3D-s akciófilm százakat vonz be nap nap után! De hát ez van, itt erre van igény. Sajnos. Ám ennek ellenére az idei filmes felhozatal (a többivel vállvetve) bizony igencsak erősre sikeredett. Az én személyes kedvencem – egyúttal véleményem szerint a 2013-as év abszolút legjobbja – pedig nem más mint a:
Hát, igen. A Stoker (magyar fordításban Vonzások) című pszicho-thriller/drámát az a Chan-wook Park rendezte akinek az Oldboy és Thirst (Szomjúság) filmeket is köszönhetjük. Előbbi kultfilm mind a mai napig és ragyogását még a borzasztóan elfuserált amerikai remake sem tudta csorbítani. Utóbbi pedig egy legalább annyira jó vámpíros film mint az Engedj be! volt 2008-ban. Ehhez még hozzájön hogy Park mellett a forgatókönyvet az a Wentworth Miller írta akit az egyszeri tévénéző jobbára csak a Szökés sorozat Michael Scofield-jeként ismerhet. Megjegyzem: a pasi rettenetesen erős forgatókönyvet hozott össze! Az ifjú tehetség Mia Wasikowska, a már régen ennyire jó Nicole Kidman és a titokzatos de emellett végtelenül sármos Matthew Goode számára pedig jutalomjáték ez a film. A sztori dióhéjban: a fiatal lány édesapja balesetben (?) meghal ezért a gyászoló család a temetés után összejön a házban a halotti tor végett. Itt lép be a lány és megözvegyült édesanyja életébe Charlie bácsi aki az elhunyt testvére volt ám hosszú-hosszú időre nyoma veszett, senki sem tudta merre van, mit csinál. Charlie bácsi maradni szeretne, ígéri hogy segít a ház körüli munkákban (egy hatalmas, viktoriánus korabeli házat képzeljetek el) és bár a lány ezt nem nézi jó szemmel, az anyja készségesen felajánlja a helyet Charlie bácsi számára hiszen titkon az elhunyt férjére emlékezteti a rejtélyes rokon. Igen ám, csakhogy Charlie bácsi meglehetősen sötét titkokat rejteget! Többet nem is szeretnék elárulni a sztoriról. Egyrészt mert kifejezetten csavaros, másrészt pedig mert már ITT írtam róla. A rendező Chan-wook Park hihetetlenül zseniális módon csinálta meg ezt a filmet! A beállítások cseppet sem szokványosak, még ha egy viszonylag nyugodt jelenet is zajlik épp, a kamera akkor is fel-alá cikázik. Elképesztően szép az operatőri munka és a klasszikus zenei betétek nagyon sokat adnak hozzá a hangulathoz. Az egész filmet átlengi egyfajta ''retrós'' életérzés, a díszletek, a ruhák, a helyszínek mind-mind olyan hatást keltenek mintha a film a 60-as években játszódna de aztán egy Converse cipő vagy mobiltelefon csak emlékeztet rá bennünket hogy ácsi, ez mégiscsak a jelen! A színészek lubickolnak a szerepeikben, az elején kissé kusza történet pedig a végére nagyon szépen összeér és egy meglehetősen korrekt lezárással fejeződik be a film. Műfajilag nehéz lenne beskatulyázni. A pszicho-thriller és a dráma is igen erős benne de néha még egy kis horror is beköszön. Nekem ez az egyveleg átkozottul bejött már első megnézésnél is. Sajnos a Stoker nálunk nem jutott el a mozikba (emlékeim szerint). DVD-n és BD-n viszont már megjelent egy ideje. Nálam abszolút a beszerzendő kategóriába esik. Tudom hogy sokan talán azt várták hogy majd olyan filmet szavazok meg legjobbnak mint például a Gravitáció, a Django elszabadul, avagy a Vadászat. De nem. Ezekről is írok majd kritikát de nálam a Stoker volt idén az abszolút befutó. Ha tesztek vele egy próbát, megértitek miért. Szerintem nem fogtok csalódni. És egyébként is szeretek a szubjektív véleményeimmel dobálózni, nem akartam olyan filmet választani amelyet 25 másik filmes lista is az első helyre tett. Nálam 2013 legjobbja filmes fronton a Stoker és pont.
