Kiadás éve: 2013
Kiadó: Excelsior Recordings
Műfaj: Psychedelic pop/rock
Ezt hallgasd meg: Puppets Dangling
Hát mi mással is kezdhetném a 2014-es évet, ha nem egy olyan remek albummal amelyet tavaly rongyosra hallgattam? Már most előre látom hogy nálam az idei év a hipszterkedés meg a hippi életmód jegyében fog telni hiszen már egy ideje szimpatizálok mindezzel. Eljutottam odáig hogy már nemcsak zenében, de öltözködésben is a 60-as évek stílusát követem. Persze nem tépek be minden nap és rendezek egy új Woodstock fesztivált a hátsó kertben hetente egyszer, azonban maga az életfelfogás és mentalitás nekem nagyon bejön. Zenében ha épp nem a korszakhoz köthető régi klasszikusokat hallgatok (például az Sgt. Pepper... -korabeli The Beatles) akkor vagy az MGMT (róluk már áradoztam), vagy a Foxygen (róluk majd fogok áradozni) vagy épp Jacco Gardner szólnak nálam. Utóbbi egy 24 éves holland srác aki legszívesebben inkább a 60-as években élne. Pontosabban az 1966 és 1969 között elterülő időszakban, a barokkos, dúsan hangszerelt pszichedelikus pop/rock aranykorában. Gardner példaképei azok az akkoriban alkotó stúdiómágusok akik egymaguk tettek le az asztalra zseniálisabbnál zseniálisabb lemezeket. Éppen ezért Gardner is egymaga játszott fel minden hangszert (a dobon kívül) eme debütáló albumán, amely a találó Cabinet of Curiosities nevet kapta.
Fiúk-lányok, ez a holland srác nagyon tud! Olyan szinten durván jól megidézi a 60-as évek pszich-pop korszakát hogy ezt már tanítani kellene! Messze nem olyan híres ő még mint az MGMT (avagy a Tame Impala) de véleményem szerint nagyon jó úton halad. A lemezt felfoghatjátok egyfajta misztikus utazásnak is a Fantázia birodalmába. Az első dal a Clear the Air amely kvázi instant sláger. Egyszerre nagyon retró és egyben nagyon mai. Érdemes az olyan apróságokra is fülelni benne mint a mellotron avagy a régi orgonahangok. A The One Eyed King lassabb tempójú, ugyanakkor szinte azonnal magával ragad. Utánuk érkezik abszolút kedvencem – és itt teljesen indokoltnak érzem a YouTube link beszúrását – a Puppets Dangling. Nem igazán tudom megfelelő szavakkal leírni hogy mekkora hatással volt rám. Hallgassátok meg. A Where Will You Go kifejezetten izgalmas, a Watching the Moon pedig álmodozó, elvágyódó. A címadó Cabinet of Curiosities mellőzi Gardner énekét, helyette egy kisgyerek nevetését hallhatjuk és nagyon szép aláfestőzenét. A The Riddle gyorsít a tempón, míg a Lullaby visszavesz belőle. Ez a két szerzemény inkább átlagos mintsem kiemelkedő. Szerencsére az utánuk érkező Help Me Out úgy tökéletes ahogy van. Nekem a dalszövege is kifejezetten nagyon bejött. A Summer's Game kis tingli-tangli bohózat, megidézve a Nyár hangulatát (mondjuk úgy valamikor '69 tájékán...). A Chameleon szép fokozatosan bontakozik ki. A vége egész elszállósra sikeredett ám számomra megkapóbb az olyan sorokat tartalmazó dalszöveg mint például "All my dreams really go about a girl with golden hair/I'm always wandering/Are you really there?" Zseniális. A kissé szomorkás, baljós, kísérteties dalban mindez remek egyveleget alkot. A zárást (és a Fantázia birodalmából való távozást) a The Ballad of Little Jane hozza el. Egyértelműen kihallatszik belőle Syd Barret ugyanakkor Gardner abszolút méltó módon merített inspirációt. Szerzeményei egytől-egyig remekművek, nagyon de nagyon régen hallottam utoljára ennyire jól működő pszichedelikus pop/rock lemezt. Megfog, és visszarepít az időben. A 60-as évek közepére/végére. Tudjátok, abba a korszakba aminek az 1969-es Woodstock fesztivál volt a csúcspontja. Én személy szerint továbbra is igen érdeklődve figyelem Jacco Gardner munkásságát mert ez a 24 éves srác (hihetetlen hogy még csak pont annyi idős mint én...) iszonyatosan tehetséges! Ha kell valami hallgatnivaló az MGMT mellé akkor szívből ajánlom a Cabinet of Curiosities lemezt. Friss, izgalmas, stílusosan nagyszerű dalcsokor. Engem abszolút meggyőzött.
Értékelés: 10/10
