Az egész hét úgy telt, hogy egyik nap télies, borongós, esős, ködszitálós hideg volt és majd' lefagyott a fülem, másnap pedig tavaszias meleg és jóidő köszöntött és nem győztem kiélvezni a napsütést egész álló nap. Erre lehetne mondani, hogy hihetetlenül szeszélyes az időjárás és bizony ezzel a kijelentéssel abszolút nem árulnánk zsákbamacskát. Már korán reggel tudni lehet, hogy napközben milyen idő várható. Ha már reggel is szürke és esős minden akkor holtbiztos, hogy egész nap depresszív, álmosító idő jár majd. Ha viszont reggel már megcsillan a Nap néhány sugara a háztetőkön, akkor számítani lehet arra, hogy később igencsak remek idő lesz várható. Suliban dolgozom, ezt már tudjátok. Őszintén szólva, sokkal de sokkal jobb érzés a tavaszias melegben kinn lenni az udvaron, mint a jeges, taknyos ködszitálásban. Néha már-már azt hiszem, hogy valóban itt a Tavasz. Aztán persze rendre eszembe jut, hogy ugyan dehogy, hiszen még a Tél sem mutatta ki a foga fehérjét. Számítani kell rá, hogy majd megint márciusban jönnek az igazán nagy havazások és egyéb nyalánkságok. De az sem holnap lesz. Ennyit dióhéjban az időjárásról. Evezzünk más területekre. Magánéletileg annyi minden történt velem cirka 1 hónap alatt, hogy ha azt most mind elkezdeném leírni akkor estig olvashatnátok. Viszont vagyok olyan mázlista, hogy ezek mind-mind abszolút pozitív dolgok. Nem megyek bele mélyebben egyikbe sem, aki közelebbről is ismer, az úgyis tud a legtöbbről, aki pedig nem…az így járt. Tulajdonképpen ezek már annyira magánjellegű dolgok, hogy nem érdemes itt firtatnom őket. Azaz nem most. Majd idővel. Inkább lássuk ebből mi minden vonatkozik a blogra, hiszen a lényeg ez lenne:

Nos, először is: Jimmy kollégát kiengedték végre a kórházból, úgyhogy hamarosan érkezik majd néhány gameplay. Hogy ezekre majd hol mondjuk fel a hangsávot, az még kérdéses, de ez már egyáltalán nem olyan nagy dolog. Csupán idő kérdése minden. Nincs még ''hivatalos'' Facebook-oldala sem a blognak, úgyhogy amint időm engedi, összedobok egyet. A játékajánlók egy kicsit háttérbe szorulnak, egyáltalán nincs időm mostanában játszani, nézzétek el nekem. Lehet majd ez esetben is Jimmy segítségét fogom kérni, hogy írjon már néhány ajánlót ide. Filmajánlók ugyanúgy szép számmal lesznek, a zeneajánlókról már nem is beszélve (utóbbiak esetében igyekszem nem csak friss, de régebbi albumokat is kivesézni). A sorozatajánlók pedig…nos, itt álljunk meg egy pillanatra. Többszöri ajánlgatás után végre nekikezdtem a True Detective (A Törvény nevében) című amerikai thriller sorozatnak. Gyerekek…eszméletlen jó! Túlzás nélkül állíthatom, hogy az idei év legfontosabb sorozata. Magyarul nézem mert a melóból hazaérvén nincs már kedvem letöltögetni és feliratot vadászni hozzá, de el kell ismernem, hogy a hazai szinkron is kivételesen jó lett hozzá. A történetről annyit érdemes tudni, hogy két történeti síkon zajlik. Először is ott van 2012, mikor egy kihallgatás alkalmával kérdezik ki a két főszereplő nyomozót. Aztán ott van az ominózus gyilkossági eset (meglehetősen bizarr), még 1995-ből. Ez utóbbi szál kap nagyobb szerepet, epizódról-epizódra ismerhetjük meg az ügy részleteit, állnak össze a mozaikdarabkák és derül fény újabb rejtélyekre. Majdnem 1 órás minden egyes epizód, így sokkal inkább van filmes hatása a sorozatnak. A színészeket én itt most nem méltatom inkább, megtették ezt helyettem már nagyon sok helyen. Kicsit Twin Peaks, kicsit The Killing -hangulata van de a True Detective vitán felül az idei felhozatal egyik legjobbja. A kissé vérszegény American Horror Story: Coven után jó érzés volt végre egy üdítően zseniális sorozatba belevetnem magam. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Majd ha lement az 1. évad (ami 8 részes) akkor kap egy alaposan kielemző, minden apró részletre kiterjedő kritikát tőlem. Addig viszont kóstoljatok bele bátran, mert tényleg megéri. A True Detective után zene. Végre szereztem egy erősítőt a gitáromhoz. Nem olyan nagy szám de így végre már ''van hangja'' a cuccnak. Nem volt annyira jó eddig csupán akusztikus gitárként használni az alapvetően elektromos gitáromat. Hiányzott a ''zúzás''. Oké, a Rocksmith valamennyire kárpótolt, hiszen azt össze lehetett kötni a gitárral és voltak benne különféle beépített erősítők és effektek, de azért mégiscsak átkozott jó érzés mikor hazaérek, összedugom a gitárt az erősítővel, feltekerem a hangerőt és ugyan szanaszét torzítva, de nekiállok instant zúzni. Ez mellesleg szörnyen jó stresszoldó is. Nos, azt hiszem a lényegről beszámoltam. Ha most kitekintek a résnyire nyitott ablakon, akkor szikrázó napsütést látok és madárcsicsergést hallok a háttérben. Igazi tavaszi idő van. Olyanok ezek a gyönyörű napok a téli szürkeségben mint oázisok a kietlen, forró sivatagban. Felüdülést jelentenek. Ihletet adnak. Bárcsak örökké tartanának...