Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

Elöljáróban: A The Horrors új albumáról

2014. március 22. - -Britpopper-

Szerintem vagytok egy páran akiket derült égből villámcsapásként érhet a hír, hogy alig több mint egy hónap múlva (május legelején) már érkezik is Anglia egyik legfontosabb újkori zenekarának, a The Horrors együttesnek a legújabb, Luminous névre keresztelt albuma. A fiúk utoljára 2011-ben jelentettek meg nagylemezt (mégpedig Skying címmel, amelyről írtam is kritikát ITT). Azóta rengeteg víz (és jó pár hordalékanyag) lefolyt már a Dunán, épp ideje volt hát, hogy villantsanak valami újat. A The Horrors még 2006 tájékán tűnt fel, EP-k és kis koncertek után végül 2007-ben jelent meg első, bemutatkozó lemezük, a Strange House (erről bővebben ITT írtam). A goth, shoegaze és punk -elemeket is előszeretettel használó debüt épp eléggé figyelemfelkeltő volt ahhoz, hogy a The Horrors neve ne merüljön feledésbe. Ám az analóg szintik, a talpig fekete goth-indie imázs és a zajos, karcos hangzás másodszorra már nem lett volna elegendő. Tudták ezt jól a fiúk is, ezért a 2009-ben kijött Primary Colours albumon már gyökeres változtatásokat eszközöltek. A krautrock és a post-punk revival -hatások letagadhatatlanok voltak, épp úgy mint a 2011-es Skying esetében is. Utóbbi nagylemez már beemelte az egyébként is igen változatos stílus-palettára a pszichedéliát és a britpop-ot is. Fontos tovább kiemelnem, hogy a The Horrors összes eddigi albumát átszőtte eddig az elektronikus hangzás is. A szintik mindig is előkelő helyet kaptak zenéjükben, remek példa erre mondjuk a 2009-es Sea Within A Sea amely nagyobbrészt instrumentális (!) részből áll. Lássuk, mit tartogat majd nekünk az Angliában május 8-án kijövő Luminous album:

2013THEHORRORS_JF_0156310713.jpg

Kezdjük a hangzással. Az énekes (Faris Badwan) hangja továbbra is azonnal felismerhetővé, és a többi zenekartól elkülöníthetővé teszi a The Horrors hangzását, azonban ami számomra a legörvendetesebb újdonság, az az, hogy sokkal inkább előtérbe helyezték az elektronikát. Így a dalokat hangsúlyosan fűszerezi egyfajta retrós, 80-as évekbeli szintis hangzásvilág amely az utóbbi időben egyébként is igencsak felkapott lett (az új Daft Punk helyett példaként említeném inkább mondjuk az Arcade Fire zenekartól a Porno című dalt). Véleményem szerint remekül illeszkedik a The Horrors zenei világához. És akkor jöjjenek az eddig kiadott dalok. Időrendileg az első az I See You amelynek már rögtön az elején hallhatóak azok a bizonyos dance-elemek (sosem gondoltam volna, hogy ezt a szót le fogom írni a The Horrors kapcsán) amelyek előrevetítik, hogy a The Horrors új albuma sokkal inkább a ''bulizósabb'' irányvonalba fog elmenni, a mély depresszió hangjegyekbe formálása helyett. Mivel maga a dal 7 és fél perces, nem valószínű, hogy rádióbarát track válik majd belőle. A nemrég kijött So Now You Know viszont már nagyobb eséllyel pályázik a pozícióra. Lendületes, magával ragadó, a Skying-érára erősen emlékeztető (és mindössze csak 5 perces) dal. Nekem nagyon bejön (igaz, az I See You ellen sem ágálok), bízom benne, hogy a Luminous további dalai is hasonlóan jók lesznek majd. Érdekesség, hogy én, mint elhivatott The Horrors -rajongó, a következő véleményt alakítottam ki eme 2 dal meghallgatása után: ''Ezek bizony vidám szerzemények''. És valóban. Nincs depizés, nincs önmarcangolás, nincsenek sötét és horrorisztikus mellékzöngék. Persze mondhatnátok, hogy "Na, csak várjuk ki a teljes albumot!" de én azt hiszem megelőlegezem, hogy a The Horrors sokkal ''nyitottabb'' lett mint eddig volt. És ha már a dalokat elemezgettem, akkor íme a tracklist:

1. Chasing Shadows
2. First Day Of Spring
3. So Now You Know
4. In and Out Of Sight
5. Jealous Sun
6. Falling Star
7. I See You
8. Change Your Mind
9. Mine And Yours
10. Sleepwalk

A Klaxons visszatérő, Love Frequency névre keresztelt nagylemeze mellett tehát megvan, hogy mely albumot várom még idén a leginkább. Hát a Luminous-t (már a címét is imádom!). Megvan rá az esély, hogy a The Horrors olyan produktumot hoz majd el nekünk, amely megalapozza a helyüket az év végi listák befutói között (az NME esetében erre mérget lehet venni). Ha a Skying sikereit nézzük, akkor erre bizony minden esély megvan. Ajándékként pedig este megkapjátok tőlem az eddigi egyetlen, kimaradt The Horrors nagylemez, a Primary Colours kritikáját. Mert egyrészt nehogy pont ez maradjon már ki, másrészt egyébként is régen jelentkeztem már zeneajánlóval. Addig zúzzatok ki a szabadba, mert gyönyörű idő van.

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr485873645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása