Kezdjük talán rögtön a legfontosabbal: a True Detective (avagy magyar fordításban: A Törvény nevében) az utóbbi idők egyik legzseniálisabb sorozata. És pont. Az pedig vitán felül áll, hogy az idei év szimplán legjobbja és bármit is olvastok róla az interneten, minden egyes dicséretét tessék csak nyugodtan készpénznek venni. Forradalmi sorozattal állunk ugyanis szemben.

A történet két szálon fut. A két főszereplő kihallgatása 2012-ben, míg az egész kihallgatást apropóját kiváltó ügy 1995-ben játszódik. Oda-vissza ugrándozunk az időben tehát, epizódról-epizódra újabb részleteket megtudván a rejtélyes gyilkossággal kapcsolatban. Merthogy bizony, egy gyilkossági ügy itt is mindennek a katalizátora. 1995. január 3-án egy lousiana-i elhagyatott vidéken egy farmer és a fia fához kötözött, meztelen női holttestet találnak. A hulla kezei összekötözve, fejét szarvas-agancs ékesíti, testére pedig különös szimbólumokat rajzoltak. A két kiérkező nyomozó, Marty Hart (Woody Harrelson) és Rust Cohle (Matthew McConaughey) azonnal hozzálátnak az ügy felgöngyölítéséhez. Ez eleinte szimpla The Killing -koppintásnak hathat ám ennél a True Detective esetében szerencsére jóval többről van szó. Az ügy egyre jobban elkezd bonyolódni és amikor már a szenátor és a rendőrség emberei is gyanússá válnak, a két nyomozónak rá kell döbbennie, hogy bizony hatalmas fába vágták a fejszéjüket. Marty kevésbé lát a dolgok mögé, Rust viszont annál inkább. Pont ezért utóbbi inkább a sorozat fő-főszereplője. Az ő sötét ''utazása'' lelkének mélyére egyfajta összekötő kapocs a bizarr gyilkossági üggyel. Ettől függetlenül minden jelen van amik egy jó krimihez kellenek: lehangoló, nyomasztó atmoszféra (a lousiana-i mocsár-vidék ehhez nagyon sokat tesz hozzá), érdekes karakterek (ebben a sorozatban még a mellékszereplők is remekelnek) és persze drog, kurvák, fegyverek, nameg némi akció. Nem sok ugyan, de amikor beindul akkor ott konkrétan tátva marad a szánk. Történetesen a 4. részben van egy kb. 6 perces akció-jelenet lövöldözéssel egybekötve és srácok, tudjátok mi a pláne az egészben? Hogy mindez vágás nélkül! Egy tévésorozatban. Bizony, ezt is megértük! Annak idején a hosszú, elnyújtott snittek csak a filmekben voltak megtalálhatóak. Most pedig már beköltöztek a tévésorozatokba is. Hozzáteszem: átkozott jól megkoreografált jelenet kerekedett belőle. Érdemes többször visszatekerni. Mindez viszont csak egy kiragadott szelete az 1. évadnak.

A szereplőket már méltatták eleget más kritikákban. Legyen elég annyi, hogy Matthew McConaughey nem véletlenül kapta meg az Oscar-díjat idén. Oké, egyfelől ezt az Akadémia a Dallas Buyers Club című felkavaró drámában tett alakításáért adta neki ám véleményem szerint a díjhoz nagyon sokat hozzátett a True Detective-ben való kiégett, a saját démonaival nemhogy nem küzdő, de egyenesen megbékélő, drog- és alkoholproblémákkal küzdő Rust Cohle karaktere. Mondanám, hogy a pasas élete alakítását nyújtja ebben a sorozatban de ez nagyon merész kijelentés lenne. Maradjunk annyiban, hogy messze lealáz mindenkit színészi játék terén, holott a házasságszédelgő bunkó szerepében tündöklő Woody Harrelson sem kicsit alakít. Csak ő mindezt már rutinból hozza, Matthew McConaughey viszont generációjának legtehetségesebbje úgyhogy már csak miatta is érdemes egy pillantást vetni a sorozatra (tényleg nem semmi teljesítmény egy olyan pasastól aki nem is oly rég még örökre vissza akart vonulni a szakmától…hála az égnek, hogy nem tette). Persze a többi szereplő is jó. Például Michelle Monaghan is remekel holott neki eddig ilyen komoly szerepei nem is voltak (nekem is csak a Forráskód című sci-fi miatt volt ismerős). A mellékszereplők is hozzák a kötelezőt. Persze úgyis inkább a két nyomozóra fogunk koncentrálni. Ötletes húzás volt, hogy ugrálunk a múlt és 2012 között. Ezzel a dramaturgiával sokszor megágyaznak előre pár kulcsfontosságú momentumnak, sokszor pedig visszautalnak rájuk, nehogy megfeledkezzünk róluk. Így a True Detective sokkal inkább kelti egy 8 órás film, mintsem egy szimpla krimi-sorozat érzetét. Az ügy bonyolódása során egyre újabb nevek és arcok jönnek be a képbe, amiket érdemes megjegyezni hiszen később biztosan fontos szerephez jutnak majd. Épp ezért én amondó vagyok, hogy aki teheti, az inkább egyben darálja le az egész évadot. Velem is előfordult ugyanis, hogy megnéztem egy részt és 1 hét múlva, mikor jött a következő, már gondolkodóba estem bizonyos nevek hallatán mert sajnos elfelejtettem őket (hisz nem csak egy sorozatot nézek, na). Ám a történet komplexitása ellenére is zseniális. A kezdeti Twin Peaks és The Killing -jelleget csakhamar levetkőzi és egyediségével még azt is berántja aki amúgy rendre elbóbiskol a krimiken. Néha egészen merész megoldásokkal is találkozhatunk (rituálék, gyerekgyilkosságok, pedofília, prostitúció, stb.). Szinte lefolyik a mocsok a képernyőről, annyira elvont és beteges helyenként ez a sorozat. Nem mellesleg olyan nyomasztó atmoszférát áraszt magából, hogy a néző komolyan elgondolkodik azon, hogy mégis hogy a jó faszba képesek emberek olyan putri helyeken élni mint ahol a két nyomozó megfordul az ügy felgöngyölítése során. Kilátástalan, sehová se kifutó életek. Emberi roncsok és gátlástalan hazugok tömkelege. Persze mielőtt valaki azt hinné, hogy a két nyomozó a Fény harcosa lenne a Sötétség seregei ellen, el kell árulnom: ők sem fedhetetlenek. És bizony az egyik részben (mely később jelentős szerephez jut és meghatározza életüket) kiderül, hogy ők is hazugságokra támaszkodnak. Ezen rész után egyébként személyiségük morálisan eléggé megkérdőjelezhetővé válik ám…nem, inkább nem lövök le semmit. Majd meglátjátok.

A szereplők és a történet tehát rendben vannak. A képi világ szintén. A zene is tökéletes, a főcímzene pedig egyenesen fülbemászó. Kérdezhetnétek, hogy akkor mi a hiba, mi a negatívum a sorozatban? Nos…talán a hossza. Ugyanis 8 rész ebből az ügyből túl sok volt. Ezért az évad felénél be is fagyott egy kicsit a nyomozgatás és inkább Marty és Rust kapcsolatát helyezték előtérbe. Persze kellett ez a karakterfejlődések szemléltetése miatt. Ám maga az ügy háttérbe szorult. Szerencsére az utolsó néhány részben nagyon felpörögtek az események. Az utolsó rész konkrétan egy akkora adrenalin-löket lett, hogy leizzadtam. Rust jelképes ''alászállása a Pokolba'' bőven feledtetni tudta velem a néhány résszel azelőtti stagnálást. Egyébként a ''Sárga Király'' személye engem annyira nem lepett meg, de bevallom, nem igen számítottam pont rá. Ez is csak azt jelzi, hogy mennyire ügyesen tekergették a szálakat a készítők az egyes epizódok alkalmával. Semmit sem lehetett előre sejteni. És ez egy krimi szempontjából hatalmas dicséretnek számít.

Mindenképp az év sorozatáról beszélhetünk, ezt kár is lenne vitatni. Ám adott a kérdés, hogy ilyen 1. évad után mégis mire lesz majd elég a 2. évad? Egyáltalán: kik lesznek abban a szereplők? Fog-e kapcsolódni az ebben az évadban megismert ügyhöz a sztori? Alakít-e majd bárki is olyan feledhetetlent mint Matthew McConaughey? Kötve hiszem. Mindenesetre én kíváncsian és bizakodva várom a 2. évad eljövetelét. Addig viszont itt van nekünk az 1. évad (akár szinkronnal, akár eredeti hanggal). Kötelező néznivaló. Le a kalappal Nic Pizzolatto és Cary Fukunaga előtt (ők a sorozat írói/rendezői). Szörnyen magasra tették a lécet. Azt a lécet amelyet már csak ők maguk lesznek képesek megugrani. Mondjuk a 2. évaddal.Értékelés: 10