Kiadás éve: 2013
Kiadó: Bloose Broavaz
Műfaj: Rap/Hip-hop
Ezt hallgasd meg: Jönnek a zombik
Sajnos a Top 10 kedvenc videojátékos listám II. részét el kellett csúsztatnom egy héttel későbbre, mert azért akad még rajta írnivaló (és tudjátok, hogy maximalista vagyok). De persze ami késik, nem múlik. Addig viszont hoztam nektek végre egy újabb magyar albumot amely egyébként már meglehetősen régóta fenn van a lejátszómon és majdnem napi szinten hallgatom is. Hazai rap/hip-hop albumokról amúgy sem igazán szoktam írni (kivétel volt az Akkezdet Phiai -féle Kottazűr amely ugyan rendes ajánlót egyelőre még nem kapott, de a Top 10 kedvenc zenei albumom listán előkelő helyen szerepelt). A hozzáállásom ehhez a műfajhoz lényegében annyi, hogy a jobbfajta előadókat (Akkezdet, NKS, Barbárfivérek, Mikee Mykanic, Halott Pénz, Hősök, Killakikitt, és persze a jelen cikk tárgyát képező DSP) szívesen hallgatom még akkor is ha pedig ez a műfaj eleve nem is áll olyan közel a szívemhez. Ettől függetlenül mindig is nagyon szerettem ha valaki őszintén, mellébeszélés nélkül festett képet Magyarországról és a benne élő emberekről. Zenében is kedvelem ezt a fajta stílust. Sokszor egy-egy dal hallatán jó érzéssel tölt el, hogy nem csak én vélekedek úgy a hazai állapotokról, ahogyan. Másnak is szúrja a szemét a sok egoista vadbarom, pénzéhes plázapicsa, törtető karrierista, avagy identitászavaros ''kamugengszter''. Nagyon jó amikor akadnak olyanok, akik mindezt megírják és elrappelik különféle dalokban. Márpedig a rap erre a legjobb műfaj. A DSP pedig az egyik legtehetségesebb hazai képviselője.
Jómagam Budapesten élek, ezt sokan tudjátok már (azt talán kevesebben, hogy a XVII. kerületben, tehát kertvárosban). Eléggé gyakran járok a belvárosba, gyakran mozgolódok olyan közismert placcokon ahol napi szinten több ezer ember megfordul. Néha jólesik a belváros pezsgése. Ilyenkor igyekszem esténként nem a balhékra, meg a háttérben lassan már késsel egymásnak eső emberekre figyelni, hanem inkább a neonfényes utcákra és a jó hangulatra. A felszín alatt azonban ez a város is mocskos (csak úgy mint az összes többi…). A társadalomkritika mindig is fontos volt számomra (ha visszaemlékeztek, hogy az Agyiszint blog idejében mennyi ilyen poszt ment ki tőlem, akkor tudjátok miért). A budapesti DSP stílusában is előkelő helyet foglal el a társadalomkritika (olyannyira hogy első albumuk címe Társadalomklinika volt). A tavalyi Rímnapló is hemzseg a kritikus, odaszólogatós, pimasz szövegektől. A 2011-es – igencsak kiváló – Elmezaj után a felállás még mindig ugyanaz: Bom, Dipa, és Gerysson hozzák el nekünk a már említett társadalomkritikus szövegeket és a szörnyen jól megcsinált zenei alapokat. A kötelező Intro után az MC Fantommal közös Győztesek indítja tulajdonképpen az albumot. Kifejezetten pozitív track, lendületes nyitány. Ezt követi a Pénz kell. Nagyon bírom ezt a dalt, remekül rávilágít arra, hogy mennyire átsző manapság mindent a pénz és hogy kvázi tényleg ettől függünk már. Érdemes többször is végighallgatni, nagy igazságok vannak benne. A Jönnek a zombik pimasz görbetükör a társadalom felé. A robot-életmód ugyanis ott van a mindennapokban. Az emberek csak mennek és mennek – megszokott útvonalakon, megszokott munkahelyekre. Szürke hétköznapok, szürke arcok. Az átkozott napi rutin. Pont olyanok mint a zombik. A dalszöveg remek (''Messziről fogom a fejem, milyen jó nő van ott/De smink nélkül meg csúnya, mint egy élőhalott/Kint is nyomja a telót, egy pillanatra se néz föl/Kommenttel meg like-ol, közbe leborul a lépcsőn''), a végén való Resident Evil-es poénért pedig külön is pacsi! A Mi a téma? nekem annyira nem jött be, de lehet csak azért mert Busa Pista közreműködik benne, őt meg annyira nem csípem. A Rómeó viszont megint telitalálat. A mai párkapcsolatokat veszi górcső alá (a refrén beszédes!). Az Úgy akarok élni (km. BKP, Suppah) ötletes fantáziálás, hogy milyen lenne ha a fiúk mesésen gazdagok lennének. A Rohadj meg egy olyan track amit biztosan sokan elküldenének néhány ismerősüknek (az alapja pedig fejleszakítós a javából). A Kattant egy közveszélyes elmebetegről szól (''Véletlen se baszd fel ha ki van a forma/Hivatásos faszfej, papírja van róla/Ha feltűnik az utakon, kösd be magad/Mer' GTA-ba se vagy olyan durva mint ez a tag''). Klassz animációs klipet is kapott már. A Jósika utca csupán scratchelés, ám annak kiváló. A Nehéz az élet problémáit állítja középpontba, szomorkás hangszereléssel. A Furakorral közös Nem baszol fel olyan track amit egy nehéz nap után bárki szívesen elhallgat. Az Enyém ez a nap számomra abszolút nyári hangulatot áraszt magából. A Szabadon (km. At Szifue) árasztja magából a pozitivitást és az optimizmust. A Mélyvíz a ''kamugengszter'' senkiháziaknak és identitászavaros, szar MC-knek szól be. A záró Estipest pedig egy óda Budapesthez (és még az Akkezdet Phiai -féle Budepesmódból is hangmintáznak benne), itt lakóként engem mindig megmosolyogtat. Ennyi lett volna a Rímnapló. Nálam mostanában folyton ez pörög, jó lenne CD-n is beszerezni (2500 Ft érte egyáltalán nem sok) és lassan már-már a Kottazűr (meg az NKS -féle 5 csillag) magasságába emelkedik számomra. Érdemes egy próbát tennetek vele akkor is, ha amúgy nem rajongtok ezért a műfajáért. A Rímnapló ezen könnyen változtathat.
Értékelés: 10/8
