Kritikák, ajánlók, tesztek és gondolatébresztők tárháza

Focker Blog

The Horrors – Luminous

Az űrben lebegve

2014. május 10. - -Britpopper-

3ce4265f.jpg

Kiadás éve: 2014

Kiadó: XL Recordings

Műfaj: Neo-psychedelia/Electronica/Krautrock

Ezt hallgasd meg: In And Out Of Sight

 

Tovább kell csúsztassam a beígért listát, hiszen a héten megjelent a The Horrors legújabb albuma. ITT olvashattátok már, hogy mennyire vártam. Átfogó cikket akartam róla írni, ezért napjában többször is végighallgattam a teljes albumot és átnyálaztam néhány hozzá kapcsolódó kritikát. Kezdjük talán egy kis történelemleckével (ha már úgyis érettségi-időszak van). A The Horrors első albuma, a goth-punkos, garázs-rockos Strange House 2007-ben jelent meg. Abban az évben amely a post-punk revival végső szakaszának felel meg. A Tim Burton-ös stílusvilágban (ez leginkább a kinézetben, az imázsban mutatkozott meg) és régi horrorfilmes eszköztárban (analóg-szintik előszeretettel történő alkalmazása, sötét dalszövegek) fürdőző tagok üdítően frissnek és különlegesnek számítottak akkoriban. Remek debütjüket aztán 2009-ben követte egy merőben új irányvonalon haladó 2. album. Ez volt a Primary Colours. A goth/emo stílust lecserélték, helyette felerősödtek a Joy Division-, a shoegaze-, és a krautrock-hatások. A kritikusok kitörő lelkesedéssel fogadták a ''megkomolyodott'' The Horrors új albumát, sok rajongó azonban elpártolt tőlük mert ők a debüt karcos/zajos stílusvilágát várták volna vissza. A The Horrors azonban követte tovább a megújulás tendenciáját és a 2011-es Skying is inkább hatott merőben újnak, mintsem a régi időket megidéző nosztalgialemeznek. Bár ugyan mint a Primary Colours, mind a Skying tartalmazott a zenekar debütjére visszakacsintó múltidézést egy-egy dal formájában (előbbinél ez a New Ice Age, míg utóbbinál a Monica Gems volt), az új hangzásvilág és stílus már egyértelművé tette, hogy a The Horrors jelenleg Anglia egyik legfontosabb zenekara akik állandóan képesek valami újjal meglepni a népet. A pár napja kidobott Luminous esetében ez az elektronika, a különféle szintik még inkább előtérbe helyezése volt.

2013THEHORRORS_JF_0078190314.jpg

A Chasing Shadows pont megfelelő választás volt az albumot nyitó első dal szerepére. Lassan indul be. Hosszú (nagyon hosszú) instrumentális kezdéssel operál. Később törzsi dobok (!) lépnek be, majd egyszer csak berobban az egész és az éteri szinti-függöny mögül előbújik Faris gyönyörű hangja, a kifejezetten vidám (és abszolút nyári hangulatot sugárzó) dal pedig a végére olyan magasságokba emelkedik mint a The Horrors eddigi legjobb szerzeménye, a Sea Within A Sea. A First Day Of Spring már sokkal inkább gitárközpontúbb, emiatt pedig meglehetősen lendületes is. A So Now You Know – bármily hihetetlen is – a The Horrors eddigi legslágeresebb száma. Aztán jön az In And Out Of Sight. Hallgassátok meg, aztán tegyétek fel magatoknak a kérdést: ez még mindig The Horrors? Imádom ezt a dalt. Csodálatosan szép. Olyan mintha az űrben lebegnénk közben (erre nyilván rájátszik a sok analóg-szinti is). Mikor hallgatom, sokszor eszembe jut közben a Klaxons (mert szerintem ezt a dalt simán írhatták volna ők is, mondjuk a 2010-es albumukra, persze csak ha azt nem Rick Rubin, hanem mondjuk Flood producereli). A Jealous Sun és a Falling Star nem annyira kiemelkedőek. Az I See You azonban igen. Újabb fontos szerzeménye ez a The Horrors -életműnek. Ugyan nem éri el a már említett Sea Within A Sea mesteri szintjét, de megközelíti azt. A végére pedig, a katartikus lezárásban talán meg is karcolja, de ezt mindenki döntse el maga. A Change Your Mind lassú, merengős. Emellett ékes bizonyítéka annak, hogy Faris végre igazi énekessé érett. Már nem üvölt és sikongat mint tette azt anno, a debütön. Most már profin énekel. A Mine And Yours a Skying-érára emlékeztet. A lezárást elhozó Sleepwalk pedig…nos, számomra csalódás volt. Igen, a Luminous egyetlen negatívuma számomra az utolsó dal volt. A The Horrors ugyanis mindig nagyon értett az album-lezárásokhoz. A debütön a fenyegető A Train Roars hozta el ezt, a 2. albumon a már oly sokat emlegetett Sea Within A Sea, míg a Skying esetében a megkapóan szép és fájdalmas Oceans Burning. Sajnos jelen esetben a Sleepwalk semmi emlékezeteset nem nyújt. Pontosabban: semmi olyat, amit elvárnék a zenekartól egy profi album végére. Merthogy a Luminous eme apróbb negatívuma ellenére is profi album lett, ehhez kétség sem férhet. Ügyesen oldották meg, hogy még nagyobb teret engedtek a szintiknek és az elektronikus hangzásvilágnak. Mellesleg az egész album vidámabb, néha már-már poposabb mint az eddigiek. Meglátjuk, hogy a The Horrors legközelebb mivel rukkol majd elő, mert náluk aztán végképp nem lehet tudni. Lehet folytatják majd ezt a megkezdett irányvonalat, de az is lehet, hogy visszatérnek a debüt karcos/zajos stílusához. Mi mindenképp csak nyerhetünk vele.

Értékelés: 10/8

A bejegyzés trackback címe:

https://focker.blog.hu/api/trackback/id/tr216146533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása