Az a helyzet, hogy nagyon lemaradtam a közösségi oldalakban való szerepléssel. De ezen nem is csodálkozom annyira, hiszen ez mindig is így volt nálam. Bár régebben nem is volt még ennyire sok platform ahol az ember megoszthatta a dolgait. Régebben ott volt a Myspace ahová főként zenéket pakolgattunk ki (egy időben még én is), aztán jött a MyVip meg az iWiW és ezekkel fellendült a hazai közösségi oldalak népszerűsége. Jól emlékszem még, hogy az Agyiszint idejében mi is rengeteget használtuk ezeket az oldalakat, posztok készítésének apropójából. A MyVip volt a legalja. Míg az iWiW pár fokkal kulturáltabb és dizájnosabb volt, addig a MyVip a letisztultság és jól átláthatóság helyett inkább a minél trendibb látványra ment rá. Aztán jöttek az alkalmazások. Te jó ég, iWiW-en ott volt az a bizonyos "Csajok és Pasik" alkalmazás amit titokban mindenki feltett, csak azért hogy "pókolhasson" másokat és persze hogy felmérje, őt mennyien "pókolták". Nem tagadom, hogy nekem is fenn volt ez az alkalmazás. De aztán ebben is megjelentek a trollok. És utána már senki nem lepődött meg azon, ha épp nagy kattintgatások közepette értékelte az alkalmazásban lévő lányokat, erre egyszer csak következőként feljött neki Micimackó vagy a Windows XP lankás háttérképe. Lehetetlen volt komolyan venni ezt az alkalmazást, de ideig-óráig lekötötte az embert. Persze nagyon kellett unatkozni hozzá. Aztán betört hozzánk is a Facebook. Volt egy hatalmas hullám, mikor mindenki elkezdett regisztrálni rá. Én sokáig nem tettem mert egyszerűen nem érdekelt. Aztán egy nap mégis rászántam magam és azóta nekem is van rajta profilom.

Sőt, egy időben még a Farmville játékba is bele voltam bolondulva. Sosem hittem volna, hogy komolyan függővé tehet egy ilyen kis játék. Aztán később azon kaptam magam, hogy olyan ismerőseimnek küldözgetem a meghívókat benne akikkel már több éve egyetlen szót sem váltottam. Volt egy szakasz amikor lehetőség nyílt rá, hogy elhagyhasd a régi farmodat és egy újat kezdj Angliában (új helyszín, új cuccok, stb.). Na, én ott konkrétan extázisba estem. Annyira át akartam "költözni" angol földre, hogy rávettem 3 ismerősömet is, hogy tegyék fel maguknak a játékot és jöjjenek el az úgynevezett "búcsúztató partira" aminél ha megvolt az adott létszámú játékos, akkor másnap lehetett menni az új farmra. Át is mentem. Repestem is az örömtől. Aztán pár hónappal később töröltem a Farmville-t mert ráuntam, hogy minden nap be kell takarítanom a termést, különben elrohad. Ha belegondoltok, tényleg egészen vicces, hogy ilyen kis játékok/alkalmazások mennyire rabul ejthetik az embert. Az Angry Birds és a Plants vs. Zombies hasonlóan tartósan belopta magát a szívembe. Újabban pedig az Amazing Alex pályáit pörgetem mobilon, az is nagyon addiktív (a fizikával kell babrálni benne). Szóval a Facebook jött, látott és győzött. Azóta már a szomszéd udvarban élő kóbormacskának is van rajta profilja. A nagy ellenfél, a Google+ számomra csak a Google agresszív médiastratégiája miatt lett megtűrt és használt platform. Ugyanis Gmail fiókom van és ennek regisztrációjakor automatikusan Google+ felhasználóvá avanzsálódik a látogató. Ó, és persze a Google most már nagyon sok mindent fog át. Ott van példának okáért a YouTube. És ezzel el is érkeztünk az első jelentősebb platformhoz amiről szólni kívánok. A YouTube nagyon szépen felfutott az utóbbi 2 évben. Sokban köszönhető ez a YouTube-partner programnak amely ugyan azt nem teszi lehetővé, hogy valaki meg is éljen a videózásból (legalábbis Magyarországon biztosan nem) azonban "zsebpénz" reményében nagyon sokakat vett rá, és vesz rá mind a mai napig arra, hogy videókat készítsenek a legnagyobb videómegosztóra. Hatalmas népszerűségnek örvendeken már egy ideje a videóblogok, azaz a vlogok is. És bár ebben a műfajban én nem óhajtom kipróbálni magam, akad néhány vlogger akikre fel vagyok iratkozva és rendszeresen nézem is őket. Ilyen például Dancsó Péter (Videómánia), Szefi és Castiel, Csonti, GoodLike, Bturbo és még sokan mások. A YouTube a legjobb platform arra, hogy valaki megmutathassa tehetségét és kreativitását. Népszerűséget érhessen el, felkapottá válhasson.

Nekem is lett nemrég saját profilom és ezzel együtt saját csatornám (amit ITT találhattok) úgyhogy talán nemsokára meg is valósulhat régóta dédelgetett álmom, hogy olyan kritikákat készítsek oda amik már jóideje úgymond a "fiókban hevernek" és arra várnak, hogy videó formájába önthessem végre őket. Egyelőre dalszövegeket fordítok magyarra de tervbe van véve néhány meglehetősen hosszúra (értsd: kb. 1 órásra) nyújtott kritika és bár tudom, hogy nagyon hülye ötlet de jó lenne leforgatni egy home made készítésű found footage horrorfilmet is valami elhagyatott helyen. Párszor már előjött ez baráti sörözések alkalmával és én már úgy 80%-ban a sztorit is kidolgoztam, de komolyra még sosem fordítottuk ezt a filmezgetés dolgot. Meglátjuk. Most már tudtok követni a Tumblr felületén is (ezt pedig itt találjátok: szinopszis.tumblr.com/). Igazából ezt is nagyon régóta terveztem már, csak eddig időm nem igazán volt rá. Meg párszor le is beszéltem magam, hogy minek ez nekem? Mi ebben a jó? Nos, hogy mi a jó benne, azt minden Tumblr-felhasználó pontosan tudja. Aki pedig nem szimpatizál ezzel a platformmal, annak úgyis hiába próbálom elmagyarázni. Én kimaradtam a Twitter és Ask.fm -lázból, engem ezek egyáltalán nem kötnek le. Előbbi azért nem mert nem vagyok olyan fajta aki 1-2 mondatokat ír ki bárhova is, tulajdonképpen ha csak egy sms-re válaszolok, az is kisregény méretű. Az Ask pedig azért nem érdekel – sőt, majdhogynem egyenesen taszít – mert az egoizmus netovábbjának tartom azt, hogy valaki Ask-on "celebnek" vagy "sztárnak" nevezi magát csak azért mert több ezer követője van és random kérdésekre válaszolgat napi 7-8 órában.

Ez már az Y-generáció sara, akik nem látnak tovább a fullcapjüknél és az Iphone 5-el rendelik estére a pizzát vacsinak. De ez még mindig Európa, és nem Amerika. Azon belül is Magyarország ahol maximum a márkás ruhák és drága értékek fedhetik el az emberek valódi személyazonosságát és állíthatják be őket tökéletes prezentációs anyagként bármilyen új, spéci termék népszerűsítése céljából. Elkalandoztam, bocs. Az utolsó platform amiről szólni szeretnék, az a Last.fm (profilom itt: http://www.last.fm/user/Britpopper_HUN). Nos, erre én már tavaly regisztráltam, csak épp szépen elfelejtettem a belépési jelszavam és ezért hanyagoltam is az oldalt. Pedig érdemes minél többet foglalkozni vele. Az egész a zenére épül. A zene pedig nagyon fontos egy ember életében. Jellemzi őt és sokat elárul a személyiségéről. Kvázi lefest egy képet arról, hogy milyen stílusú és ezáltal milyen személyiségű lehet az adott ember. És ebben nagyon jó a Last.fm. Nem csak azt listázza ki, hogy az adott felhasználó épp milyen zenéket hallgat hanem azt is, hogy mely zenekarok és előadók a kedvencei és hogy melyiket milyen gyakran hallgatja. Ezen kívül pedig lehetőség van egy csomó mindenre. Például rendre újabb és újabb zenekarokat és előadókat adhatunk a könyvtárunkhoz, megjelölhetjük, hogy milyen koncertre megyünk a jövőben és akár még naplót is vezethetünk. Mivel ez is egy közösségi oldal, természetesen felvehetünk barátnak embereket. Nagyon klassz ötletnek tartom, hogy a Last.fm egy csíkban kijelzi, hogy az adott illetővel mennyire egyezik a zenei ízlésünk. Így a felhasználó új embereket ismerhet meg, közben pedig büszkén bömböltetheti otthon a kedvenc zenéit, hogy mások is láthassák, mit hallgat.

Azt hiszem első körben ennyi elég volt ezekről a közösségi oldalakról. Én mindenképp ajánlom őket, mert tartalmasak és van értelmük. Nyugodtan lehet engem is jelölni mindazokon amiket belinkeltem. Jövő héten megpróbálok egy kicsit hosszabb videojátékos cikket összehozni, addig is jók legyetek!