Kérem szépen az van, hogy újra elkezdtem verseket írni. Mert verseket írni jó dolog. És különben is, annyi wannabe-poéta tűnik fel manapság az interneten, hogy verseket írni divat lett. Persze messze nem vagyok még én egy Varró Dani (pedig nagyon bírom a pasast) de mindig is szerettem a költészetet. Az egy dolog, hogy elég régóta írok novellákat de a versekkel is szoros barátságot ápoltam, amióta csak az eszemet tudom. Erre a napra álljon itt tőlem a "Sztüx" (nagyon odavagyok a görög mitológiáért, ugyanis) amelyet a napokban írtam mindössze pár perc alatt és nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy egy kis görbetükröt tartsak vele jelen korunk wannabe-poétái elé. Íme hát:

"Sztüx"

Azt mondtad eljössz értem
Vártalak, az esőben ázva
Túl sokat nem kértem
Ott álltam, csalódottan, fázva

Kezemben a haverod C&A-s szatyrával
De az is szarrá ázott
Lestem, mikor fordulsz be a fehér Opel Astrával
De nem jöttél
A buszom meg elment

Szégyelld magad, te elbaszott Kharón!
Jönnöd kellett volna
De nem tetted
Helyette a Fanninál meresztetted a segged
És én végül
Miattad hűltem meg

Tán megfürödtél Léthé vízében
Ezért felejtetted el
Jól benne hagytál az...izében
Három busszal jutottam haza
Meg két villamossal

Most itt fekszem az ágyban
Almás-fahéjas teát szürcsölve
Te meg biztos megint beszívtál
És még csak nem is hívtál
Hát, a kurva anyád!


(Budapest, 19014)