A tavalyi év egyik – megérdemelten – legjobb és legsikeresebb horror filmje a James Wan (Fűrész, Insidious 1-2) által rendezett Démonok között (The Conjuring) volt. Nem volt sem véres, sem látványos, szimplán csak borzasztóan félelmetes. Klasszikus módszerekkel érte el hogy a frász törjön ki a nézőn, és nem kellett ehhez milliós CGI-trükkök garmadája sem. Jómagam ITT írtam már a filmről, sőt, a 2013-as év legjobbjának is megválasztottam (sajnos nagyon ritka hogy egy külföldön sikeres horror eljuthat hazánkba is). Bizonyára sokan láttátok már. Ha ez a film szóba kerül akkor én rendere kiemelem azt hogy számomra azért is jött be annyira mert rengeteg olyan elem volt benne amelyek ismerősek lehetnek azok számára akik olvastak már kísértetjárásokról, démoni entitások és paranormális jelenségek megnyilvánulásairól. Ilyen például az undorítóan büdös, rothadt hús szaga avagy a hirtelen hőmérséklet csökkenés egy-egy adott helyiségben. Aki valaha is utánaolvasott már ilyen eseményeknek, az tudja miről van szó. A Démonok között ilyen módon is sokat merít a valóságból (persze csak ha valaki hisz az ilyesmiben) ám ahogyan a film elején is felhívják rá a figyelmünket: igaz történet alapján készült.

A Warren házaspár

Ed és Lorraine Warren 1952-ben kezdték meg paranormális tevékenységek kivizsgálásával foglalatoskodó munkásságukat. Több évtizeden át tevékenykedtek és mindez idő alatt több mint 4000 kísértetjárást vizsgáltak ki. Ed Warren már gyerekkorában is tapasztalt paranormális aktivitásokat családja – meglehetősen ódon – házában. Ezek legtöbbször kimerültek abban hogy lépéseket, neszezéseket hallott üresnek vélt szobákból és mikor ijedten visszamenekült szobájába és bebújt a takarója alá akkor olykor-olykor mintha nehézkes lélegzést is kihallani vélt volna a rettenetesen hideg hőmérsékletűvé váló szobája sötétjéből. Édesapja viszont módfelett földhöz ragadt ember volt, aki rendre meggyőzte fiát arról hogy mindenre van racionális magyarázat (persze, biztos csak a huzat és az élénk képzelet játéka…). Ed 16 éves korában ismerte meg az ugyancsak 16 éves Lorraine-t akivel azonnal egymásba szerettek. Házasságuk után eleinte abból éltek hogy Ed festményeit árulták. Ez meglehetősen jó üzletnek bizonyult hiszen remek pénz kaptak minden egyes eladott festmény után. Ez idő tájt született meg kislányuk is. Ed aztán a gyerekkori élményei hatására egyre inkább elkezdett foglalkozni a különféle szellemhistóriákkal és feleségével gyakran kerestek fel olyan helyeket ahol valamilyen kísértetjárást tapasztaltak a helyiek. Hamar kiderült hogy Lorainne amolyan ”látó” azaz médiumi képességekkel bír. Ed viszont nem, ezért ő inkább tudományos eszközökkel dolgozott. Egy-egy eset kivizsgálásakor különféle műszereket vitt a helyiségbe, interjúkat készített a paranormális tevékenységeket tapasztalókkal, professzorokkal és lelkészekkel konzultált és gyakran hívott meg több médiumot is. Borzasztó sok ügyet vizsgáltak és oldottak meg így. Több ezer szellemfotót készítettek és dokumentáltak megannyi paranormális tevékenységet. A filmben is látható, általuk létrehozott Okkult Múzeum csak úgy roskadozik az évek során begyűjtött elátkozott tárgyaktól. Ott található az Annabelle baba is amely azonban a valóságban kicsit sem olyan félelmetes mint a filmben. Legkomolyabb ügyük azonban kétségtelenül az, amelyre a film is épült. A Perron-család kálváriája.

A Perron-család

A Harrisville (Rhode Island) városában található, 200 holdon elterülő Old Arnold birtok 1736-ban épült. Tíz hatalmas szobájával, jókora alapterületével és még nagyobb kertjével kifejezetten álomotthonnak bizonyult az 1970 telén odaköltöző Roger és Carolyn Perron számára akik öt lányukkal költöztek be. A ház lenyűgözte őket. Úgy érezték megtalálták végre a helyet ahol életük végéig nyugodtan és boldogan élhetnek. De az álom hamar szertefoszlott. Már beköltözésük első napján is baljós jeleket észleltek a házban. Később megtudták hogy nyolc generáció Arnold-családja élt és halt meg a birtokon. És legtöbbjük nem épp természetes körülmények között. Rengeteg volt például az öngyilkosság (legtöbbször akasztással vagy mérgezéssel végrehajtva), egy 11 éves kislánnyal az egyik napszámos végzett miután megerőszakolta, ketten a birtokon lévő patakba fulladtak bele, négy férfi pedig rejtélyes körülmények között fagyott halálra a környező mezőn. Csakhamar rájöttek hogy miért mondta nekik a birtokot eladó hogy éjszakánként hagyják égve a villanyt. Az eleinte megmutatkozó jelenségek még ártalmatlanok voltak és jobbára régies ruhákba öltözött szellemalakok képében váltak észlelhetővé. Néha átsuhantak egy-egy szobán avagy a kertben szagolgatták a virágokat. Legtöbbjük amint az élők észrevették őket, eltűnt. Akadt olyan nap is mikor a konyhából sepregetés hangjait hallották és mikor beléptek, látták hogy a seprű a megszokott helye ellenére a konyha másik végében áll, a padló közepén pedig egy jókora kupac friss piszok állt amely csak arra várt hogy lapátra söpörjék. Emellett néha maguktól leestek a képek a falról, háztartási tárgyak mozogtak ide-oda, sőt, néha még az ágyak is lebegtek. Ezek a jelenségek idővel a Perron-család napjainak mindennapos részévé váltak.

A fellelhető legrégebbi fénykép a birtokról

Ám nem mindegyik entitás volt barátságos. Némelyik hangosan csapkodta az ajtókat, vagy épp a lányokat terrorizálta (a filmben látható hajhúzás is innen eredeztethető). Az egyik – vélhetően gyerek – kísértet éjszakánként fülsiketítő hangon kiabált az anyjáért, egy másik pedig szavakat suttogott a lányok fülébe. ”Hét halott katona van a falba temetve.” – morogta. Azonban mindez eltörpül ahhoz a démonhoz (mert ez már démon volt, nem szívélyes eltévedt lélek) képest aki magát Mrs. Perron-t terrorizálta. Eme démon volt Batsheba Sherman, az 1800-as években élt gyakorló sátánista és boszorkány aki a háztól nem messze található fára akasztotta fel magát. A története nagyjából egyezik a filmben elhangzottakkal. Batsheba 1812-ben született, 1844-ben vette őt feleségül Judson Sherman és innentől vette fel ő is a családnevet. Magányosan, eldugottan, a világtól elszigetelten éltek azonban ténylegesen kitaszítottá akkor váltak amikor az asszonyt megvádolták saját csecsemőjének meggyilkolásával és a Sátánnak való feláldozásával. A gyerek holttestét ugyanis jókora döfésnyommal a fején találták meg. Azonban bizonyíték híján az ügyet lezárták. Batsheba még három másik gyereknek is életet adott azonban egyik sem érte meg a 4 éves kort. Gyermekei mellett a birtokon lévő személyzetet is ütötte-verte, éheztette. 1885-ben végzett magával, a halottkém szerint a teste borzasztóan megkeményedett, kvázi kővé vált. Ez a démon kínozta Mrs. Perron-t. Eleinte még csak tárgyakat dobált hozzá, csipkedte, pofozta, éktelen hangon azt kiabálta neki hogy ”Takarodj innen!”. Egyértelmű volt hogy a démon nemkívánatos személynek tekinti Carolyn-t a házban. Az egyik esetben egészen odáig merészkedett hogy a díványon fekvő asszony lábszárába mart, mire amaz csak egy jókora vérző sebet látott kirajzolódni, éles fájdalom közepette. Később Betsheba módszert váltott, és látván hogy nem ér el semmit a terrorizálással, egyszerűen megszállta az asszonyt. A Perron-család ekkor fordult a Warren nyomozópáros segítségéért.

A film remekül adja át a hangulatot

A filmben is látható ördögűzés valóban lezajlott. Carolyn teste hosszú órákra teljesen eltorzult, idegen nyelven beszélt és egyszer a démon több mint hat méterrel odébb hajította a szobában. A film és a valóság között csupán annyi a különbség hogy a valóságban az ördögűzés nem sikerült. Legalábbis eleinte. Az asszony szenvedése már tényleg minden képzeletet felülmúlt, kis híján bele is halt és amikor a család úgy látta hogy már minden elveszett és az ördögűzés is haszontalan akkor egész egyszerűen távozásra szólították fel a Warren házaspárt. Pár órán belül a démon elhagyta az asszony testét. A sok szenvedés végül meghozta az eredményét. A Perron-család ennek ellenére 10 hosszú évet volt kénytelen élni az Old Arnold birtokon hiszen minden pénzüket felemésztette a vásárlás. Végül 1980-ban költöztek el. Biztos érdekel benneteket hogy mégis mi történt azóta a birtokkal. Nos, 1983-ban Norma Sutcliffe és férje vásárolták meg akik mind a mai napig tulajdonosai. Ők is és a hozzájuk érkező vendégek is egyaránt beszámoltak már különféle furcsaságokról a házban. Szobákat ellepő köd, kopogások, neszezések, lábdobogások az emeletről, rázkódó falak és egyéb nem mindennapos tevékenységek váltak az életük részévé. Beszámolóik – egymástól függetlenül – egy öreg, kontyos vénasszonyról szólnak aki rendre csendesen csoszog végig a házon.

Ed Warren 2006-ban meghalt. Lorainne tanácsait mind a mai napig kikérik paranormális tevékenységek, szellemészlelések és kísértetjárások kivizsgálásánál. Véleményem szerint a Démonok között abszolút méltó módon állít emléket nekik. Bízom benne hogy eme sztori tudatában most már Ti magatok is kissé árnyaltabb képet kaptatok a 70-es években ott történő eseményekről és legközelebb már mindezek tudatában nézitek újra a filmet.