Zenei szempontból egy kifejezetten termékeny évet tudhatunk magunk mögött. Jöttek remek albumok, születtek újabb instant klasszikusok és a felszínre kerültek új, ígéretes tehetségek is. Mindenképp kitérnék néhány dologra. Például hogy véleményem szerint az elektronika idén megint legalább annyira fajsúlyos szerepet kapott mint 2009/2010 tájékán. Akkoriban ugyebár nagyon masszívan bekúszott az indie zenei szcénába (lásd: Franz Ferdinand: Tonight, Editors: In This Light And On This Evening, stb.) és idén megint átvette az uralmat. Remek példa erre az általam is méltatott 48:13 a Kasabiantól amelyen a srácok minden eddiginél jobban az előtérbe nyomták az elektronikus hatásokat, a régi szintetizátorokat és a '90-es évekbeli dance-alapokat. És ha már dance, akkor ne feledkezzünk el a Klaxons Love Frequency albumáról sem amely a 2010-es – Rick Rubin által producerelt – zúzós, zajos, kemény, de iszonyat hatásos Surfing the Void után abszolút a táncparkettet célozta meg. Az eredmény pedig kicsit karcos, kicsit rágós de mindenképp rádióbarát lett. Kérdés hogy mindezt az ős-rajongók gyomra mennyire vette be. És ha már megemlítettem a szintiket is fentebb, muszáj vagyok szólni a The Horrors Luminous albumáról is amely ugyan nem lett annyira perfekt és egyedülálló mint az előzőek de még így is abszolút szerethető és akadnak rajta bizony igencsak erős szerzemények. Hazai viszonylatban pedig én azt vettem észre, hogy idén rengeteg ígéretes tehetség tűnt fel. Nagy visszatérőkként köszönthettüka a Hiperkarmát, avagy a Kaukázust de olyan klassz új zenekarok is tiszteletüket tették idén mint például az ígéretes Bermuda és a remek Middlemist Red.
Lássuk is, mely albumok lettek nálam a befutók 2014-ben.
A Folytatás után kiderül.
Legjobb külföldi album 2014-ben:
Én mindig vevő vagyok a teljesen új hangzással, vagy éppen merőben eltérő stílusokkal operáló zenekarokra. Az alt-J pedig már 2 évvel ezelőtti bemutatkozó albumán is megmutatta, hogy ők bizony maximálisan kielégítenek minden hipszterkedő alter arcot és olyan zenét toltak a képünkbe amely egyszerre volt baromi szerethető és félelmetesen különc. Mázli, hogy eme jó szokásukat idén is megtartva elhozták nekünk a This Is All Yours albumot amely megint csak olyan lett, hogy a zenekedvelők hosszú napokig, akár hetekig csámcsoghatnak rajta. Minden egyes dalban találni valami egészen meglepő kis momentumot, valami teljesen váratlan és meglepő melódiát. A dalszövegekről pedig külön cikket lehetne írni, mert azok értelmezése és megfejtése sem 1-2 órás munka. 2014-ben a hipszter zene hipszterektől még mindig iszonyat menő, és bár rengeteg új belépő elhasal a túlságosan "mély" szövegeikkel és a legkevésbé sem befogadóbarát dallamokkal, az alt-J úgy tűnik megtalálta az arany középutat. A This Is All Yours a Tumblr-generációnak szól, Nara városa pedig – amely három tételes darabként keretbe foglalja az albumot – kitárja kapuit az érdeklődők előtt, újra és újra és újra. Csak aztán ne felejtsünk el visszatérni.
Legjobb magyar album 2014-ben:
Ezekben a srácokban továbbra is az a legjobb, hogy megbízhatóan hozzák a kötelezőt és tudják tartani a magas szintet. Nem mennek alább, nem állnak be a sorba, nem adják el magukat... A Carbonfools mindig is különleges zenekar volt a hazai zenei színtéren. Hiába a "feje" Bicskei Titusz, hogyha a többi tag is maximálisan érvényesül benne, hol a dalszövegírás, hol új hangszerek (legutóbb például Fekete István nyenyeréje) behozásával. Ettől működik a kémia a zenekarban, és ettől van az hogy két évente rendre remek albumokkal állnak elő. A Carbonbliss sem lett csalódás, sőt! Az egész teljesen egyedi, néhol szinte paródiába átcsapó (lásd: Czechoslovakian Disco) de mégis megmosolyogtatóan egyedi és működőképes. Kapunk jól megszokott, igazi "carbonos" húzódalokat is mint mondjuk a Closer, a Lonesome Town, vagy a Call You de örömteli hogy az album a legváratlanabb pillanatokban képes megvillani (jó példa erre a Krapulax-ban hallható Hideaway-részlet, vagy másutt Fehér Balázs hiphop-os szövegelései) de ezek mind-mind csak arra szolgálnak, hogy a rajongók egy újabb remek Carbonfools CD-t tehessenek fel a polcukra. Egészen biztos, hogy a srácok két év múlva sem okoznak majd csalódást és ugyanúgy meg fognak lepni. Én ezt már most borítékolom.
Most hogy letudtuk a legfontosabb kategóriát, nincs is más hátra, mint előre. Legközelebb a 2014-es év szerintem legjobb videojátékát mutatom majd be nektek (na, ott biztosan lesz majd meglepetés) aztán pedig érkezik évzáróként a véleményem szerinti legjobb film, illetve horrorfilm (ezek nálam mindig külön kategóriát kaptak, most egyben szerepelnek). Sajnos a hazai mozikba megint nem jutott el nagyon sok jó film de sebaj, ahogy sok más kisebb blognál, úgy itt is olvashattok róluk. Pusztítsátok el a még megmaradt karácsonyi kajákat, aztán – ha tehetitek – hallgassátok meg a 2014-es év általam legjobbjának kikiáltott albumát. Mondjuk egy bögre forraltbor mellett.
