Kiadás éve: 2014

Bár nálam a tavalyi év legjobbja egyértelműen az alt-J This Is All Yours (vagy ahogy én nevezném: "Nara") albuma lett, mindenképp szót kell ejtenem a 28 éves énekes-dalszerző Jamie T tavalyi produktumáról is amely a Carry On The Grudge nevet kapta és én az utóbbi 2 hétben rohadtul rákattantam. Az alt-J azért győzedelmeskedett nálam mert imádom ha koncepciója van egy lemeznek, ráadásul az alt-J ezt nem kevés hipszter életérzéssel, megfejthetetlen dalszövegekkel és különös hangkollázzsal is nyakon öntötte, sikerül tehát nálam - aki abszolút vevő az ilyesmire - borítékolható volt. Ezzel szemben Jamie T "csak" a kötelezőt hozta, azt viszont profi, és rendkívül hangulatos módon.

Jamie T ugyanúgy London sötétebbik oldalának hírmondója mint Mike Skinner (The Streets) avagy Alex Turner (Arctic Monkeys), csak kevésbé felkapott. Nagyon klassz dalszövegeket ír és fokozatosan váltott a kezdeti hip-hop és grime stílusról a gitárzene, azon belül is az indie rock irányába. Tulajdonképpen remek arányérzékkel lépett fúzióra az indie-vel, méghozzá úgy, hogy a grime által átitatott gyökereitől sem szakadt el túlságosan. Ez a bravúr 2014-ben is épp olyan jól működött mint az eddigi etalon 2009-es Stick 'N' Stones albumon (hogy a debüt 2007-es Panic Prevention-t ne is említsük). Ugyanis a Carry On The Grudge remek "vegyes" dalokat tartalmaz. Egyrészt megjelenik rajta Jamie T beszólogatós, az utca nyelvén vakeráló arca, másrészt előtérbe kerül végre a gitárcentrikusabb dalszerző-énekes énje is amely kifejezetten nagyon erős szerzeményeket szült erre az albumra. A kezdő Limits Lie könnyed gitáros dallamvilágával kifejezetten tetszetős nyitány. A Don't You Find nekem az abszolút kedvencem. Nagyon fülbemászó (ez már eleve egy jó pont) és úgy kvázi minden összeáll benne, mondhatni hogy kulminálódik a melankólikusabb indie a new wave hangzással, mindezek mellé pedig a dalszövege is igen erős. Az egésznek van egy Alex Turner mellékíze, de ez kifejezetten jól áll a dalnak. A videoklipje is kreatív, be is szúrtam a cikk végére. A Turn on the Light egy picit sötétebb vizekre téved, míg a Zombie egy akkora hatalmas sláger hogy napi szinten kétszer leadja minden rádió a BBC Radio 1-től az MR2 Petőfiig. Vitathatatlanul 2014 egyik legjobbja és ez tény. A The Prophet olyan mintha Jamie T egy angol kisváros lepukkant kocsmájában adná elő egy forró nyári este, a szövegén pedig lehetetlenség nem elmosolyodni. A Mary Lee akusztikus gitárral kísért csilingelő dallamai alatt valahol ott integet Bob Dylan de talán még Jack White is. A Trouble igazán energikus rockdal, húzós riffekkel, míg a Rabbit Hole nagyjából ugyanezen a vonalon továbbhaladva még jobban megnöveli a tempót és kis túlzással a Kasabian-t is megidézi. Ám ha már rockról van szó, akkor a Peter az abszolút etalon ilyen téren az albumon. Ugyanis ez a dal már kvázi zúzás egész végig, fenyegető szöveggel és vad rap + rock kombinációval, a végére pedig pöpec kis gitárszólót is sikerült összehozni. A "lehetne szerelmes dal is" -szerű, folkos Love Is Only a Heartbeat Away akusztikus balladája alatt megintcsak visszaköszön Bob Dylan hatása, a Murder of Crows nekem valamiért a gospel zenét is eszembe juttatta, a záró They Told Me It Rained pedig egy középtempósra vett, korrekt ámde kevésbé megkapó szerzemény. Búcsúnak megteszi.
A Carry On The Grudge klassz lemez lett, egy baromi tehetséges dalszerző-énekestől (aki még mindig szemtelenül fiatal) és abszolút meg tudom érteni hogy miért imádták annyira a kritikusok (év végén elég sok helyen bekúszott a top10-be). Jamie T továbbra is az a brit srác akire érdemes odafigyelni. Talán sosem fog akkorát dobbantani mint Alex Turner, de a maga kategóriáján belül már most kiemelkedő. Meglepett hogy mennyire "bevadul" néha az album (lásd: "Peter"). Ugyanakkor az is meglepett hogy helyenként pedig mennyire belassul (lásd: "Love Is Only a Heartbeat Away"), persze a jó értelemben vett lassúságról van szó. Több reflektorfényt és hátszelet kellene adni ennek a srácnak mert ha így folytatja, hamarosan stadionokat megtöltő szupersztárrá avanzsálhat. Tényleg nem sok hiányzik már hozzá. Öreg korára legalább lesz majd miről mesélnie az ivócimboráinak abban a bizonyos angol kisváros lepukkant kocsmájában.

Értékelés: 10/9