Rengeteg cikket olvashattatok már arról hogy mekkora király film lett az Mad Max: Fury Road film, és hát ezt személy szerint én sem tagadom, nálam is az év filmje eddig (Star Wars 7 ide vagy oda...). Izgalmas, látványos, akciódús és akkora adrenalinlöket hogy ilyet utoljára a The Raid 2 tudott számomra felmutatni. Azonban ez most nem egy magasztaló kritika lesz a filmről (hisz olyanból már tényleg több tucatot olvashattok a neten), hanem a filmzenét venném egy kicsit górcső alá. Nyilván ez a cikk azoknak lesz érthetőbb akik már látták George Miller fantasztikus alkotását, de ennek ellenére azok is bátran olvassák el akiknek egyelőre még kimaradt Max Rockatansky ezévi brutális kalandja.
A filmzenét Junkie XL (eredeti nevén Tom Holkenborg) jegyzi aki egy dán DJ-producer és ugyan eddig is besegített már zenekészítésben különféle filmeknél (Resident Evil, Sötét Lovag: Felemelkedés, Az acélember, stb.) de úgy igazán inkább különféle videojátékokból lehet ismerős a neve. Én először a Need for Speed: Underground játékban hallottam tőle egy számot, majd FIFA, Burnout és Sims játékokban is összetalálkoztam a zenéjével. Mondjuk annyira nem maradtak meg, kivéve talán a Cities in Dust...az tényleg klassz. Kicsit meglepődtem hogy ő szerzi az új Mad Max film zenei anyagát is (ráadásul durván 1 évig készítette), nade gondoltam annyi baj legyen, legalább jó kis pörgős hangkollázst kapunk. És mennyire jól gondoltam! A Fury Road zenéje úgy nagy általánosságban iszonyú pörgős, ehhez pedig remekül passzolnak a törzsi dobok és zúzós, már-már a metál stílusát karcolgató hard rock. Mikor Imperator Furiosa (Charlize Theron) leszakad a kijelölt útvonalról és meglovasítja Immortan Joe (Hugh Keays-Byrne) tartálykocsiját a titkos rakománnyal és a nyomukba szegődik majdnem az egész Citadel, felturbózott, ijesztő kocsikkal...ott már a zene is kezd rákapcsolni. Aztán mikor a kietlen sivatagot betöltik ezek a járgányok, dübörögnek a motorok, megjelenik az egyik war boy, Nux (Nicholas Hoult) a kocsija elejére kötözött Maxxel (Tom Hardy) és üldözőbe veszik Furiosát...aztán az egyik nagyobb üldöző járgányon feltűnik egy elektromos gitáron pengető alak...valahol ott szabadul el végleg a film, mint valami őrült, ki letépte láncát. Csupa energia a filmzene (csak úgy mint maga a film), vonósok, rezesek és ütősök tömkelege zúdul ránk és mögöttük pedánsan asszisztál az elektronika és hard rock kettőse. Az én kedvencem az átkozott pörgős Blood Bag, de a bő 2 órás (!) filmzenébe beköszönnek néha lassabb, atmoszférikusabb ambient darabok (Immortan Joe's Citadel, We Are Not Things, Moving On) de a csúcspont egyértelműen a Brothers in Arms. Ezt a filmzenét azonban csak és kizárólag megfelelő hangfalrendszer avagy egy jobb minőségű fejhallgató használatával ajánlom hallgatásra. Higgyétek el hogy sokkal de sokkal nagyobb élmény. A törzsi dobok robbannak, az elektronika hasít, a gitár süvít...hihetetlen energikus élmény! Hallgassátok csak. A filmet pedig nézzétek meg, mert túlzás nélkül 2015 legjobb akciófilmje.
