Kiadó: PIAS Recordings

Műfaj: Indie rock/Post-punk/Dark wave/Synthpop

Ezt hallgasd meg: All the Kings

Vártam ezt az albumot. De nagyon. Imádtam az Editors-t, annyira odavoltam értük mindig hogy rongyosra hallgattam az első három albumukat (még a B-oldalas dalokat is). Az In This Light And On This Evening úgy robbant be a Depeche Mode és The Cure (nameg egy kis HIM) által uralt világomba hogy belezengett a szoba. Mikor felfedeztem őket magamnak, még nem volt Spotify. MySpace-en kellett hallgatnom a teljes albumot. De persze úgy is nagyon élveztem, annyira, hogy csakhamar beszereztem a teljes albumot CD-formátumban is (méghozzá Deluxe kiadásban). Azóta is egyik legnagyobb kedvencem, rengeteget méltattam már itt a blogon. Sokáig az utolsó értékelhető momentum amit az Editors összehozott, a Last Day volt. A szintipoppos, electro-rockos hangzásvilág fejlődést mutatott az ITLAOTE jéghideg, szintetizátorokra kiélezett stílusához képest. Azt vártam maradnak ezen a kitaposott ösvényen. De nem így történt.

A The Weight of Your Love számomra hatalmas csalódást jelentett. Nem elég hogy abszolút visszatértek a gitárokhoz, de elmentek stadionrock irányába, ami nekik épphogy nem állt/áll jól. Itt már megrengett a rajongásom irányukba. Aztán egy kis csend után érkeztek a hírek hogy az Editors új albummal jelentkezik és hogy visszatérnek a szintetizátorokhoz. Ez rögtön felcsigázott. A No Harm ígéretes beharangozó lett, a Life Is A Fear pedig olyan klassz szintipop-sláger lett, melyet a Depeche Mode avagy a Tears for Fears is elirigyelhetett volna. Lelkendeztem is nemrég hogy jöjjön az új anyag minél előbb, gondoltam pont jó az időzítés is erre a borongós Őszre. Ám az In Dream sajnos megint csak csalódást keltett.

Pedig a zenekar elvonult a világ elől és a Skót-Felföldön, külső segítség nélkül rögzítették az albumot. Persze a keverést már Londonban végezték, Alan Moulder produceri felügyelete alatt. Tulajdonképpen minden adott volt ahhoz hogy az In Dream az év végének egyik legjobb albuma legyen. Akkor hol csúszott félre? Ott hogy valami már végleg kiveszett a zenekarból. Mondjuk a jó dalok megírásának képessége. Oké, Tom Smith sosem volt egy hatalmas nagy dalszerző, de azért korrekt dalokat írt. A gond ott kezdődött hogy ő jóval többnek akart látszódni ennél. Node aki sokat markol, keveset fog. Ezért hullott szét a The Weight of Your Love és ezért hullik szét az In Dream is. A kezdő No Harm még teljesen rendben van, de ezt a dalt már ismertük korábbról. Lassú, szinte már túl lassú, viszont szép. Idegen ez a fajta belassulás az Editors-tól kezdő dalnál de itt érezhetően egy jóval komolyabb, személyesebb albumot akartak letenni az asztalra. Az Ocean of Night csak nevében ennyire szép, sajnos egyébként semmitmondó és unalmas. A Forgiveness szintén. A Salvation dettó. Itt már első hallgatásnál kezdtem fészkelődni. De szerencsére akkor jön a Life Is A Fear, ami azért legalább egy kis időre emeli a szintet. Nekem a The Law sem jött be, pedig abban még Rachel Goswell is vendégszerepel. Az Our Love mire véget ért, majdnem elaludtam. Szerencsére az All The Kings mentette a helyzetet. Ez egy nagyon jó, abszolút '80-as évekbeli szintipop ihletésű dark wave, ami mellesleg teljesen korrekt (na, ez is nagy szó ezen az albumon). Még a szövege is jó. A végére pedig kap egy kis zongorás levezetést, nekem az is bejött (valamiért egy Kaiser Chiefs dal ugrott be róla). Sajnos azonban az In Dream a végére sem talál magára. Az At All Costs is gyenge közepes, a záró Marching Orders pedig nekem már EP-ként kiadva sem tetszett. Az Editors sajnos ezúttal sem tudott kitörni abból a középszerűségből, melybe még 2 éve süllyedtek bele. Mondhatni: bennragadtak egy álomban. Roppant mód sajnálom mindezt, mert én tényleg azt hittem hogy eljön végre az ő nagy visszatérésük is. De ez most - újfent - elmaradt. Kár érte. És kár értük. Félő hogy fel fognak oszlani, ez már csak idő kérdése. Viszont legalább az ITLAOTE megmarad örök klasszikusnak.

Értékelés: 4/10